Pajtás, 1962 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1962-05-09 / 19. szám
írásom hőséről úgy ismerkedtem meg, hogy éppen pacsit kért az oroszlántól. Ez nyújtotta be a kezét a rácson és én ijedtem meg. Szörnyű tragédia játszódott le előttem — de csak képzeletben. Mert, amikor feltekintettem, az állatok királya hatalmas mancsával, mint egy kis pulikutya, pacsit ad az előtte álló fiatalembernek. — Bátor, az én kedvencem. Nagyon szeret játszani — nevetett ijedtségemen Novak ■Kálmán, a Budapesti Állatkert huszonhárom esztendős ápolója. Ez a fiatalember az oroszlánok miatt hagyta ott a lakatosmesterséget, s miattuk iratkozott be a mezőgazdasági technikumba. — Az egésznek a macskám, az én szép, nagy sziámi macskám az oka. Olyan kedves, olyan tanulékony volt, hogy egy életre megkedveltette velem az állatokat. No, meg a fényképezőgép. Legkedvesebb szórakozásom a fényképezés. Gondoltam, csodálatos lehet, ellesni az állatok életének egy-egy pillanatát. Ha tehettem, mindig kijöttem az állatkertbe. Nézelődni. Édesapám kívánságára lakatosmesterséget tanultam. Amikor végeztem, mégis ápolónak jelentkeztem. Akkor nem volt felvétel. 1957-ben szerződtettek. Az oroszlánokhoz és a medvékhez osztottak be. — Nem félt tőlük? — Nem. Egy napi itt-tartózkodás után már bementem a medveházba. Csak akkor ijedtem meg, amikor ápolótársam elmesélte, hogy milyen veszedelmes állat a medve. A jegesmedvétől kell legjobban óvakodni. Ezek a cammogó, lustajárású állatok veszedelmesebbek és erősebbek az oroszlánoknál. — Az oroszlánokkal hogy barátkozott meg? — Ők már nehezebben kötnek barátságot. Minél idősebbek, annál makacsabbak. S hogy mégis megszeretlek, azt Leona bizonyította be, amikor katona voltam. Az egyik vasárnap hazaengedtek szabadságra. Kijöttem megnézni Barátság őket. Katonaruhában voltam, Leona mégis megismert. Olyan örömordítást rendezett, hogy a látogatók igyekeztek minél hamarabb kijutni az oroszlánba Hangból. Bator, amelyet én csak ,,estek"-nak becézek, azért olyan barátságos, mert ő már az állatóvodában nevelkedett és kicsi korától kezdve hozzászokott az emberekhez. Természetesen ápolójukhoz az idősebb oroszlánok is hűségesek, ha jól bánnak velük. — Mivel táplálják őket? — Hússal. Lóhússal. Naponta egyszer, egy héten pedig hatszor esznek. A hetedik nap koplalónap. Az egészségük miatt vezettük be a rendszeres koplalást, mert is állatok a ketrecekben kevesebbet mozognak. Elrontanák a gyomrukat. Az oroszlán, mint ahogy megfigyeltem, mindig nappal alszik. Éjjel ébren van. Figyel. Ez ősi ösztön. A vadonban mindig éjjel les áldozatára. Azt is említettem, hogy Novák Kálmán, aki az oroszlánokkal parolázik, a mezőgazdasági technikumban tanul. Az oroszlánok keltették fel érdeklődését az állatvilág iránt. Hamarosan nem elégedett meg az egyszerű megfigyelésekkel. Magyarázatot keresett mindenre. Már második éve jár a technikumba. Csak ennyit szerettem volna elmondani a budapesti Állatkert fiatal ápolójáról, akivel egy napfényes délután ismerkedtem meg, amint éppen pacsit kért az oroszlántól. faragó György Mért barátkozik emberekkel? A búza közt mért kanyarog? Kinek szolgál e furcsa vendég, törve a sárgálló tagot? S a csillagfényes alkonyatban az eleven bölény leszállt, lassan lépdelt a völgyi szántón, kitudni, ki az új barát? Csak a lomb tudja, mit beszéltek ők ketten ott a fák tövén, de úgy hírlik, hogy jó barát lett élő bölény és vasbölény. S mindenki, aki arra tévedt a hajnalló bozóton át, látta a bölénypata helyét s a teherautó friss nyomát. Kardos László fordítása Leóna ma még az állatóvoda lakója, de hamarosan már külön ketrecbe Tavasz volt és a minszki gyárból az általán utakon át egy óriási teherautó jött hordani a gabonát. Abroncsán ott ragadt a mély sár a taposatlan rét ölén. S megállóit zordan és sötéten a belevezsi vasbölény. S hol nappal is csak félhomály a lucfenyők közt odafenn, egy másik nagy bölény figyelte a vendéget, egy eleven. Tűnődve nézte: új kelepce? Új rész az erdő sűrűjén? Vajon mért hagyta ott a csordát? S mért nem támad az új bölény? kerül