Pajtás, 1966. január-június (21. évfolyam, 1-22. szám)

1966-02-03 / 4. szám

A hőség szinte elviselhe­tetlen volt. Patakokban folyt rólunk a verejték, amint felfelé haladtunk az alig hatvan centiméter ma­gas folyosón. Meglepetten tapasztaltam, hogy a fa­lakra erősítve, magyar Tungsram fénycsövek vilá­gították meg az utat! Tíz­perces görnyedés után végre kiegyenesíthettük derekun­kat. A Nagyfolyosó előtt álltunk. Innen lefelé, egy kisebb helyiségbe is nyí­lott út. Az arab vezetők úgy mesélik, a halott fáraó szel­lemének építették. A régé­szek azonban azt bizonyít­ják, hogy a királyné nyu­godott ebben a teremben. A Nagyfolyosón deszká­ból ácsolt grádicson kapasz­kodtunk fel, s egy gránit­ból épített kamrába jutot­tunk. Közepén állt a hatal­mas kőkoporsó, amely egy­kor magába fogadta a ha­lott Hufu testét. Az ókori sírrablók ezt a piramist sem kímélték, pedig az építők ügyesen elrejtették a bejá­ratot. Először kődarabok­kal eltorlaszolták, majd be­falazták a nyílást. A halot­tas terem fölé leejthető kő­­koloncokat helyeztek, ame­lyek automatikusan lezu­hantak, ha valaki a szarko­fághoz nyúlt. Lehet, hogy ott hagyta néhány rabló a fogát, ám a sírt mégis ala­posan „kitakarították". Sze­rencsére a fa, kő vagy érc szobrokat, számukra érték­telen ruhadarabokat és a múmiát a helyszínen hagy­ták. Ezeik ma is féltve őr­zött kincsei a történelem­szerető emberiségnek. Made in Hungary Jólesett, a távoli Egyip­tom, ősi építményében magyar fénycsövet látni. De akkor dagasztotta iga­zán büszkeség a szívemet, amikor a Piramis őrs tag­jaival végigrobogtunk a Helváni hídon, amely ma­gyar tervek alapján, ma­gyar szakemberek irányítá­sával épült. Nem ez volt az első találkozásom a magyar ipar termékeivel. A hajóút folyamán csaknem minden kikötőben, városban láthat­tam a feliratot: — Made in Hungary —, azaz magyar gyártmány. Istambulban és Bejrútban a Ganz gyár da­rui keltek — eredményesen — versenyre a legjobb an­gol darukkal. Latakiában magyar vontatóhajók hív­ták fel figyelmünket. S Egyiptomban ott száguldott a híres ezüstvonat, amelyek megbízhatók, gyorsak, fel­veszik a versenyt a világ legjobb vonatjaival. Hétezer méter magasban Eljött a búcsú órája is. Ezen a napon különös és szokatlan dolog örvendez­tette meg a járókelőket. Már hónapok óta, 36—38 fokos hőmérsékletet mértek, s most végre apró csep­­pekben hullani kezdett az eső. Ez olyan ritka errefelé, mint a fehér holló. Az em­berek szinte megrészegül­­tek tőle. Égfelé fordított arccal, széttárt karokkal, sétáltak az utcán és boldo­gan élvezték hogyan pas­­kolja a víz bőrüket. Éjfél után indult a Ka­iró—Athén—Buda­pest­járat IL—18-as gépe. Amint a repülőtér felé tartottunk az igazi egyiptomi sötétben, az út kétoldalán, a Szaha­rában, itt is, ott is felvil­lant a sakálok zöldes fény­ben ragyogó szeme. Aztán felzúgtak a repülő­gép motorjai. Először állva gyűjtötte, sűrítette magá­ban a gázt, majd mint a nyílvessző, hirtelen kivágó­dott. Egy kört írt le és a sivatag fölé úszott. Bár odalent koromsötét volt, imitt-amott színes fényeket, apró, világítóbogárként ván­­szorgó autókat láttam. Át­repültünk a Földközi-ten­ger felett és néhány óra múlva már a Ferihegyi re­pülőtér betonján álltam. Esztergomi László felv. folyosó kőtorlaszokkal bejárat . RÉSZ Ezzel a legújabb típusú francia kocsi­val jártunk a legrégibb töszténelmi emléknél, a Szfinxnél. Mögötte a Kheopsz piramis látható . A Kheopsz piramis keresztmetszete légcsatorna királynő Szoba tehermentesítő üregek birkáira légcsatorna nagy folyosó munkások,kijutását biztosító vagat Az assuani gát építése miatt más helyre kell vinni a 3200 éves, 25 tonnás Ramses szobrot. A felduzzasztott Nílus vize ugyanis megsemmisítené az ókor nagy alkotását

Next