Pajtás, 1966. január-június (21. évfolyam, 1-22. szám)
1966-02-03 / 4. szám
AZ ÁLOM MEGVALÓSULT A Csillebércen táborozó úttörők gyakran írnak levelükben ilyen sorokat: „Nagyon jól érzem itt magam. Szép a tábor, gyönyörű a környék. Csak az a kár, hogy a Balaton nincs a közelben." Nos, ami eddig csak álom volt, rövidesen megvalósul. Csillebérc ugyan a helyén marad, de a magyar tenger partján Zártka közelében felépül egy szép, új nagytábor. A haza adja ezt az úttörőknek. A tervrajzokat a mérnökök már elkészítették. A legkiválóbbakat az Építésügyi Minisztérium és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága jutalomban részesítette. Képünkön: Szabó Ferenc, az Úttörőszövetség Országos Elnökségének titkára gratulál Szabó Iván mérnöknek. A mérnökök most azokat a terveket tanulmányozzák, amelyeket a Pajtás olvasói küldtek be. Anynyit már elárultak, hogy sose jó ötletet kaptak tőletek és azokat meg is valósítják. Nincs messze már az az idő, amikor kürtszó harsan a völgyben és a parton, hírüladva országnak, világnak, megkezdődött a balatonzánkai úttörőváros építése. KIÁLTÁS AZ ERDŐBEN Ritkás ködfátyol lebegett a táj felett, a fák duzzadt izmait hó borította. Fehér volt az erdő, a sziklák, csak a fiúk arca piroslott. Hógolyókat gyúrtak, vagy gyorsan futó síléceken, szánkókon ereszkedtek le a völgybe. Hangjuk bele-beleütközött a vén Doktor-sziklába. Észrevétlenül repült az idő. Az egyik megszólalt: — Fiúk! Forduljunk vissza, lejárt a kimenőnk! — Indulni akartak, amikor, mintha segélykiáltást hallottak volna. — Én is hallottam, én is — erősítgették többen izgatottan. Csoportokba verődve elindultak, s mind beljebb-beljebb hatoltak az erdőbe. Járásukat akadályozta a sok gödör, fagyökér és a sűrűsödő köd. Már mintegy 4 kilométernyire hagyták maguk mögött a várost, amikor az elölhaladók megtorpantak. Térdig a hóba süppedve öt-hat évesnek látszó fiúcska aludt. Pici száját összecsücsörítette, meggémberedett kezét gyomrához szorította, fagyos arcán könnycseppek csillogtak. A fiúk, akik a 322. számú Pétfürdői Ipari Tanuló Intézet növendékei voltak, gyorsan munkához láttak. Kiemelték a hóból. Először riadtan nézett körül, sírdogált is, végre megnyugodott, még a nevét is meg tudta mondani. De ez a néhány szó annyira kimerítette, hogy mély álomba merült." A fiúk kabátjukba bugyolálták, vigyázva, szeretettel vitték. Most már ifjú kiszesek őrködtek álma felett. Ismerem őket, és szeretném, ha mindenki megtudná a nevüket: Csekő Győző, Kőműves Elek, Kiss Béla, Gelencsér József, Rajki László — állami gondozottak voltak a mentők. Velük törődik a társadalom, ők pedig ezt a szeretetet továbbadják a náluk kisebbeknek. Krizbal Szende Hajnalka, VIII. osztályos, Várpalota, 6-os sz. iskola A budapesti Bethlen Gábor úttörőcsapat vietnami hetet rendezett. Kiállítást tartottak és az örsök ajándékcsomagot készítettek vietnami testvéreinknek Kisfaludy Strobl Zsigmond, kétszeres Kossuth-díjas szobrászművészünk műtermét chilei fiatalok látogatták meg. A mester szeretettel fogadta tengerentúlról érkezett vendégeit. Képünkön, legújabb alkotását, a lováról lehanyatló török vitézt mutatja meg Kü egyszer őszinte nem ül — Éva, másokban látod a hibát? — Dehogy! Néha nagyon elfog a keserűség, hogy ..milyen ember is vagyok?” Olyankor ötösre tanulok meg mindent. Talán, ha akkor felelhetnék, megváltoznék egészen, de nem szólítanak fel. Másnap már újból elmegy a kedvem. — Mi leszel? — Dolgozni megyek valahová. Év végéig még sokat tehetek az osztályzataimért. Csak legyen erőm hozzá! Nagyon akarom, hogy legyen! Annyi szomorúságot okoztam már a szüleimnek! Kár, hogy nyolcadikos fejjel nem lehet az ember ötödikes! ♦ * * Mindig elhagyom magam, ábrándozok. Semmi nem marad a fejemben, főleg kémiából. Sok mindent nem is értek belőle — mondja Pista. — A tanárod segítene. — Szégyellem, hogy mindenki más érti, csak én nem. — Az őrsöd segít? — összejövetelen ilyesmiről nem beszélgetünk. Pedig vannak köztünk nagyon jó tanulók. * * * Éva és Pista nyitran, őszintén beszélt. Aki pedig őszinte és szembe mer nézni saját hibáival is, az már elindult a felfelé vezető úton. A félévi értesítő után vajon mindenki megteszi ezt? Nem kellene egy összejövetelen a furcsa, a kényes okokról is beszélni, persze csak őszintén, Jóbarátsággal. Sz. P. ’