Pajtás, 1968. július, december (23. évfolyam, 26-51. szám)

1968-10-31 / 43. szám

Jól emlékszem: 1967-ben, amikor a televízióban adták a Tenkes kapitányát, a Vá­rosmajorban csapatnyi srác fejére lábast, fazekat borít­va nyargalászott az óriás gesztenyefák alatt és torka­­szakadtából harsogta a nép­szerű sláger refrénjét: .. és akkor jött a Tenkes kapitánya. Ki odacsap, hol sanyargatni lát! Bs ezért az ember úgy imádja ezt az irtó-klassz kapi­tányt! ...” Az azóta hetedhét orszá­got megjárt tv-játék szer­zője egycsapásra népszerű író lett. '— Megvallom őszintén, gyerekkoromban nem gon­doltam soha, hogy író le­szek — kezdi az emléke­zést. Az is igaz viszont, hogy olvasni már tökmag­­korom óta véghetetlenül szerettem. Erről édesanyám örsi Ferencné, született Varga Katalin gondosko­dott, hogy így legyen. Ami­kor beíratott az első elemi­be, még olvasni sem tud­tam, de már megrendelte az „Én újságom” gyerekla­pot. A tanítóm nevette anyám buzgalmát. „Minek ez, őrsiné lelkem? Hiszen még a betűt se ismeri a fia!” — „Majd megismeri! S ha rákap az ízére, milyen jó lesz, ha ez a sok betű mind kéznél lesz!” Egy évbe sem tellett és úgy olvastam, akár a pa­rancsolat! Nemcsak a fel­gyülemlett gyerekújságokat, A „Négyen az árban" című úttörőfilm forgatása közben, Gomen­­cen • Anyaggyűjtés a Hortobágyon • Találkozás a Tenkes kapi­tánya sok millió nézőjének egyikével, Volgográdban hanem szenvedélyes ala­possággal kerítettem sort minden elérhető könyvre. — Ez volt hát a betűfa­­lás hőskorszaka. Mikor kezdtél el írni? — Csak nagyon-nagyon sokára. Előbb hivatásos Af­­rika-utazó akartam lenni! Nevetsz? Ha mindent tudni akarsz: minden részletre kiterjedő expediciós költ­ségvetést is készítettem i Például levélben megérdek­lődtem a budapesti Állat­kertből, írják meg nekem, mennyibe kerülhet Afriká­ban egy teve ? A válasz után került be költségvetés-ter­vezetembe a következő té­tel: „Két jóképű teve ............ 3000 pengő!” — És? Végül mi történt? Elutaztál Afrikába? — Nem. A gyermekfejjel megálmodott expedíció he­lyett sokkal veszedelmesebb kalandban lett részem: ki­tört a háború, s engem is magával sodort véres ziva­tara. Gyerekfővel sokszor el­képzeltem, hogy hős leszek, olyan, mint amilyenek a hősök a regényekben. Nos a háború hamar ,megvilá­­gosította előttem, hogy hős­nek lenni nem is olyan könnyű, mint ahogy azt a regények mellett elképzeli az ember. Szerettem katonásdit ját­szani — de a háború nem játék. Szörnyű keserves kál­váriát járatott velem. Ti­zennyolc esztendős fejjel bi­ciklin, gyalog, hajón, lovon és vonaton bekóboroltam a fél világot, Európa nagy ré­szét, mert az iskolánkat

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék