Pajtás, 1969. január-június (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-04-24 / 16. szám

HOGYAN LESZ VALAKI­BŐL SZÍNÉSZ? RÉGÓTA IZGAT EZ A KÉRDÉS ÉS EGYFORMA BUZGA­LOMMAL FAGGATOK KI ÖREG, NAGYHÍRŰ MESTEREKET ÉS PÁLYA­KEZDŐ, IFJÚ TEHETSÉ­GEKET. AZ UTÓBBI HE­TEKBEN SOKAN KÉRTÉK SZERKESZTŐSÉGÜNKET, MUTASSUK BE RATONYI HAJNIT, RATONYI RÓ­BERT KISLÁNYÁT S TŐ­LE IS KÉRDEZZÜK MEG: HOGYAN IS KERÜLT A VILÁGOT JELENTŐ DESZKÁRA? — Véletlenül. Még elsős általános iskolás korom­ban. Brachfeld Siegfried bácsi eljött hozzánk a té­vésekkel, hogy műsort ké­szítsenek apuval. Ahogy apuék mesélik, én épp a „legszebb pillanatban” csak­­ úgy hívatlanul, betoppan­tam az egyik jelenet kel­lős közepébe. Brachfeld bá­csi majdnem lefordult a székről és apu is ájuldo­­zott a meglepetéstől, hogy most mi lesz? De Brachfeld bácsi gondolt egyet, s hoz­zám fordult: „Hát té? Ta­lán té is akarol belelépni az én műsoromba, há? Ta­lán tudósnál té is vala­­mit?" „Tudok” — válaszol­tam egykedvűen: „Az Anyám tyúkját.” És biz­tatásra nem is várva, tüs­tént neki kezdtem, de a ne­gyedik sornál belesültem. Kis ideig tűnődtem, hogyan is szólhat tovább a vers­sor, aztán legyintettem egyet, meghajoltam és ki­mentem. Mondják, apu kö­­nyörgött, hogy vágják ki feltétlenül ezt az egész jele­netet, de Brachfeld bácsi „könyörtelenül” benne hagyta és ... azt mondta: „mindenki, nagyon tetszett a nézőknek!" Hajni meglepő szerény­séggel beszél első nyilvános szerepléséről, mert magam is jól emlékszem rá: ki­robbanó sikere volt! 1966-ban Szepesi György: „Plusz 1 fő” című műsorá­ban szerepelt apuval. 1967 szilveszter estéjén a tévé ünnepi műsorát Rátonyi Róbert konferálta. És Haj­ni szerepe az volt, hogy állandóan ott lábatlanko­­dott apu körül egy luftba­­lonnal. Minduntalan felfúj­ta meg leeresztette s ilyen­kor mindig közbeszólt, köz­­bekottyantásaival „robbant­va” apu poén-petárdáit. „Ez csak fel van fújva. Van egy darab spagócád?” Másnap így köszöntötték sokan az utcára lépő Haj­nit: — Szia. Spagóca! Spagóca ezután föllépett a világhírű Bill Ramsey budapesti show-műsorában és szerepelt a Színészek és Újságírók örök labdarúgó rangadójának programjá­ban, persze, mindig apuval, mert „... az az igazi apuval játszani!.. — vigyázat, ez ke­resztkérdés. — MON­DOM NEVETVE. — MOST AZT MONDD EL, MI MIN­DENT KELL CSINÁLNIA ANNAK, AKI SZÍNÉSZ AKAR LENNI? — Én még nem vagyok színész! Majd, ha az érett­ségi után fölvesznek a Szín­­művészeti Főiskolára, azt sikeresen elvégeztem akkor kezdhetem annak nevezni magamat! — NEM JÓL KÉRDEZ­TEM, BOCSÁSS MEG. MOST MI MINDENT KELL CSINÁLNOD, HOGY APU­VAL FEL TUDJ LÉPNI A KÜLÖNBÖZŐ MŰSOROK­BAN? — Nagyon sok mindent! Lehet, hogy akad olyan paj­tás is, aki irigyel a szerep­léseimért, főként azoknak mondom el a heti munka­menetrendemet. Mindenek előtt van a suli s akár hi­szi valaki, akár nem, e pil­lanatban számomra fontos, hogy megszerezhessem a különböző iskolai bizonyít­ványokat. Miért? Ha rossz lenne az érettségim, hiába lennék esetleg tehetséges, nem vennének föl a Szín­­művészeti Főiskolára! De még arra is nagyon vigyá­zok, hogy például a radio­es tévészereplések, meg a velük járó próbák ne üt­közzenek az iskolai óráim­mal és a tanulási időm rovására ne menjen. Elő­ször is van hetenként há­rom alkalommal egy-egy táncórám Feleki Kamillné művészi tánciskolájában. Hetenként kétszer egy-egy óra külön angolra is já­rok, mivel szerződést kö­töttek velem több tévé­filmre, amikor kint jártunk legutóbb apuval vendégsze­repelni. Sajnos, most a he­ti három külön énekórá­mat nem tudom rendszere­sen látogatni, mert a nyári műsorzárásig mindennap szerepelünk apuval a Ka­mara Varietében. — MÁR MEG SE MEREM KÉRDEZNI, HAJNI: MA­RAD EZEK UTÁN NÉMI SZABAD IDŐD? !— Ó, hogyne! Minden az időbeosztáson múlik. És anyu csudálatos teremtés, nagyszerűen segít beosztani a fennmaradó időt. Két nagy hobbym is van. Nagy szerencsémre, hogy egyszer­re élvezhetem mind a ket­tőt! Ne tessék megrökö­nyödni: imádom a könyve­ket és rajongok mindenfé­le muzsikáért! Ugyanazokat a könyveket falom, amelyeket minden gyerek szeret. Sokszor el­olvastam a Pál utcai fiúkat, a Légy jó mindhaláligot, a Huckleberry Finnt, Ta­más bátyja kunyhóját. — RÉSZT TUDSZ VENNI AZ ÚTTÖRŐ­ ÉLETBEN? — Igen! Az „Üstökös"­­raj mókamestere vagyok. Az iskola szinte valameny­­nyi kulturális rendezvé­nyén fellépünk, összedug­juk a lányokkal a fejün­ket és együtt találjuk ki, hogy mivel szerepeljünk. — HALLJUNK VALAMIT A MÁSIK HOBBYDRÓL IS, A ZENÉRŐL. — Amikor tanulok, ak­kor is forog a magnó és szól a muzsika. Nem taga­dom, első helyen a szívem­ben az igazi művészi beat­zene áll. A magyar zeneka­rok közül Illéséket szere­tem legjobban. De boldogan hallgatok Chopin, Liszt, Csajkovszkij zongoradara­bokat és operákat is. — EZT MÁR ALIG ME­REM MEGKÉRDEZNI: SPORT? Hajni kacag, majd azt mondja: — A foci! De csak nézni szeretem. — VIGYÁZAT, MÁSIK KERESZTKÉRDÉS: ME­LYIK CSAPATNAK SZUR­KOLSZ? — Nagyon könnyű kér­dés! Nincs kedvenc csapa­tom! Mindegyik csapatban az ügyes játékosokért lel­kesedem, így ... akármelyik csapat győz is, én megelé­gedetten kelek föl a tévé elől. — ÉS MOST EGY VIL­LÁM ÉLMÉNYBESZÁMO­LÓT KÉRNÉK TŐLED: MIT LÁTTÁL TAVALY ŐSSZEL AMERIKÁBAN? — Jaj, napokig tudnék► WEB! 13

Next