Pajtás, 1969. július-december (24. évfolyam, 26-50. szám)

1969-08-14 / 32. szám

ÖRSI FERENC: A „tatagánok" levelét az utolsó óra végén hozta ki a kerékpáros postás, aki a táv­iratokat és express-leveleket kézbesíti. Kárászi tanár úr már befejezte az órát, ami­kor a postás belépett az osz­tályba. Molnár Anti, a „Bu­gák" őrsvezetője kissé cso­dálkozott a címzésen, de a tintaceruzával gondosan oda­véste a nevét a rubrikába. - A „Jatagánok" írták ... express-ajánlva! A fiúk gyorsan csomagol­tak, sorakoztak és néhány perc múlva a központi ét­terem előtti park egyik pad­ján ülve hangosan olvasni kezdték: - Szigorúan titkos kérés! Csak a „Buga Jakab" őrs tagjai tudhatnak róla! - kezdődött a levél, amelyben a „Jatagánok" pontosan le­írták előző napi találkozá­sukat Sebestyén Géza siklósi nyomozóhadnaggyal. Majd a levélhez kapcsolva két sűrűn teleírt papírlapot találtak. Az egyiknek a címe az volt „Tényállás", a másik felé ezt írták: „Feltételezések és ten­nivalók”. Első olvasásra is sejtették a „Bugák”, hogy nem min­dennapi ügyben kérik segít­ségüket a „Jatagánok”. De az utolsó sorok még nyoma­tékosabban megerősítették ezt a sejtelmüket.­­ „Addig, amíg a pisztolyt és a tettest nem találjuk meg, a mi becsületünkön folt ma­rad. Kérünk benneteket, régi barátságunkra, hogy segítse­tek helyreállítani a »Jata­gán« őrs becsületéit” - fe­jezte be a hosszúra nyúlt fel­olvasást Molnár Anti. A fiúk töprengve nézték egymást. Csak a kis Tib­i szeme csillant meg.­­ Végre valami nekünk való feladat.­­ Azt mondom, söpörjünk haza ebédelni, aztán egy óra múlva a külső várban, a szo­kott helyen tartunk hadita­nácsot,­­ ajánlotta az őrs­vezető. Délután fél három lehetett, amikor a „Buga” őrs tagjai valamennyien együtt kupo­rogtak a Gyüdi-bástya nagy, félkör alakú öblében. A kis Tichi már alaposan áttanulmányozta a sok izgal­mat sejtető levelet. Különö­sen a két mellékletet olvasta gondosan. A „Tényállás” és a „Feltételezések és tenni­valók" minden szavát átgon­dolta, mert úgy érezte, hogy felvirradt végre az a pillanat, amikor levetheti a kis Tichi nevet, és egyszerűen Tichi, vagy méginkább nagy Tichi lehet­- A „tatagánok" teljes titoktartást kérnek! - kezdte az őrsvezető. - Ezért vala­mennyien megfogadjuk, hogy erről az akcióról az őrs tag­jain kívül senkinek sem be­szélünk! - Megfogadjuk! - emelték kezüket fogadalomhoz a „Bu­gák". - Hát akkor... - sóhaj­tott Molnár Anti. — Hogy kezdjünk hozzá? - Ellenőrizzük a helyszínt! — pattant fel a kis Tib­i. — Puhatolózó beszélgetésekben tudjuk meg, hogy kik jártak akkor a várban, kik laknak a várban, és próbáljuk közöt­tük megkeresni azokat, akik­nek valami érdeke fűződhet egy használhatatlan pisztoly ellopásához - hadarta jó­tanácsait a fiú. - Akkor induljunk is - ajánlotta Pintér. - Dobszóval talán jobb lenne! - nézett rá megvetően Tib­i. - Az ilyesmit nem le­het csoportban! Ki kell osz­tanunk a feladatokat. Én vállalom a helyszín gondos átvizsgálását, és a várbeliek kipuhatolását. - Kissé csen­desebben hozzáfűzte: - Mar­git néni a nagynéném, feltű­nés nélkül bemehetek hozzá, beszélgethetek vele. - Én apámon keresztül megtudhatom, hogy az étte­remben és környékén jártak-e gyanús alakok? — lelkesedett fel Bognár Vili. A kis Tib­i felszisszent mér­gében.­­ Lehetőleg ... álarcban, ugye! — perdült Vili felé. — Tanuljátok meg, hogy mi nem gyanús alakokat keresünk, mert bárki gyanús lehet, ha valaki annak tartja. A te apád pincér. Az ő számára az a gyanús, aki már megló­gott egyszer fizetés nélkül... - Hát akkor mit tudjak meg? - lobbant fel Vili. - Csak azt, hogy kik jár­tak abban az időpontban az étteremben, hallott-e olyan beszélgetést, elejtett szava­kat, amelyekből arra lehet gondolni, hogy az illető túl­ságosan érdeklődött a para­­bellum után. - Azt pont a vár­étterem­ben fogják a pincér előtt el­mondani, ugye? - vágott vissza Vili. A vitát Pintér Gyuszi szakí­totta félbe. - Fiúk! Engem csak fél­órára engedtek el. Mondjá­tok meg, hogy én mit tehe­tek? Mert ameddig ki nem javítom a fámat, nem mozdul­hatok hazulról. - Neked éppen az lesz a feladatod, hogy nem moz­dulsz ki — mondta kis töpren­gés után Tibhi. — Otthon ülsz, és nézed, hogy milyen kocsik vesznek benzint a kútnál. Ki­mész, segítesz édesapádnak, közben gondosan szemügyre veszed, hogy kik vannak a ko­csiban, esetleg kíváncsis­kodsz egy kicsit, hogy miért jöttek, honnan jöttek... És a rendszámokkal együtt min­dent feljegyzel. Gyuszi távozása után meg­állapodtak abban, hogy más­nap reggel fél nyolckor rövi­den beszámolnak addigi ta­pasztalataikról. A kis Tibhi nyomban felment a múzeum­ba, és a bolgár kiállítási te­rembe sietett. Legnagyobb csodálkozására a tárlóban ott volt a pisztoly. (Folytatjuk)

Next