Pajtás, 1971. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1971-02-11 / 6. szám

Már hónapok óta tart a kulturális szemle be­mutatója. Írjátok meg, hogy osztályotokból kik emelkedtek ki műsor­­számaikkal. Melyik mű­sorszám érta el a legna­gyobb sikert? Az iro­dalmi pályamunkák kö­zül melyiket dicsérték meg a tanárok és a csa­­patvezetőség? A képző- és iparművészeti, a fo­tókiállításon melyik al­kotás kapta a legtöbb elismerést? A pajtások-­­­ nak melyik kép, szobor, fénykép tetszett a leg­jobban? • A napköziben Éva né­ni megbízott a faliújság elkészítésével. Nem tu­dom, hogyan kezdjek hozzá, hiszen az osztá­lyokban minden Örsnek van már faliújsága. Itt, a napköziben, milyen anyagokat tegyek rá? — érdeklődik Bodnár Béla, Budapest VI. ker. paj­tásunk. Megbízatásodnak örülj. Ha lelkesen végzed munkádat, meglátod, milyen hasznos és érde­kes lesz számotokra. Bár a faliújság elkészí­tésével csak téged bí­zott meg Éva néni, mi azt tanácsoljuk ne egyedül, hanem néhány társaddal együtt csinál­játok meg. Tudod, hogy kik a Jó rajzolók, eze­ket a pajtásokat kérd meg, hogy néhány szép motívummal vagy kis csoportotokra jellemző tréfás rajzzal tegyék hangulatossá „művete­ket". A Jó fogalmazók­kal beszéld meg, hogy a napköziben vagy a napközis tanulókkal az osztályban történt ese­ményekről számoljanak be színes, hangulatos vagy tréfás írásban. Mindennap tegyétek ki azoknak a nevét, akik jelesre feleltek, Javítot­tak vagy dicséretet kaptak. Figyeljétek a Pajtást! Minden héten tegyetek a faliújságra a lapból legalább egy cik­ket, képet vagy verset. Az aktuális események­ről se feledkezzetek el, Budapest felszabadulá­sáról, március 15-ről, március 21-ről és ápri­lis 4-ről emlékezzetek meg egy-egy szép cikk­ben. Csípőficammal szület­tem, kezeltek, de saj­nos későn, s ezért beteg­ségem következménye járásomon kicsit meglát­szik. Melinda, egyik jó pajtásom — tudom, hogy szeret — mégis gyakran szólít kis sán­tának. Lehet, hogy nincs igazam, de ez ne­kem nagyon fáj. Mit te­gyek, hogy ne mondja ezt többé? - kéri taná­csunkat V. Krisztina, Keszthelyről. Kriszti, igazad van. Mi nem csodálkozunk azon, hogy neked és minden embernek fáj, ha akár tréfásan, akár rosszin­dulatúan kicsúfolták. Tudjuk, hogy a diákok gyakran akarnak szelle­­meskedni és ilyenkor igyekeznek tréfás neve­ket kitalálni. Ezért nem kell megharagudni, csak tudni kell, hogy ez a „szellemeskedés” mikor helyénvaló. Csodálko­zunk azon, hogy erre köztetek még senki nem jött rá, és nem figyel­meztette Melindát hely­telen viselkedésére. Azt tanácsoljuk, mondd meg neki, hogy tréfálkozása neked rosszul esik. Ne szólítson így! Biztosan elszégyelli magát és soha többé nem mondja ezt neked. Édesanyám sokat be­tegeskedik. A családban én vagyok a legna­gyobb, ezért a háztar­tási munkákban segíte­nem kell. A sok mosás­tól, mosogatástól a ke­zem vörös, kiszáradt és az ujjhegyeim repede­zettek. Ez nagyon kelle­metlen, mert szálkás, berepedt ujjam min­denbe beakad, és a ke­zem is csúnya. Írják meg, mit csináljak, hogy az én kezem is szép, ápolt legyen? — fordul hozzánk taná­csért Zombor Szilvia, Körmendről. A sok külső behatástól a kéz bőre igen gyakran eldurvul és kivörösödik. Nagyon jó hatású es­ténként krémezés előtt meleg sós vízben áz­tatni. Fél liter vízhez tégy egy evőkanál sót. Kitűnő fehérítő és bőr- Mr. 10­ 1 Nehéz ínivel szeret Kis barátnőm, Eszti mesélte el a következő esetet. .. Nem hagyott ta­nulni, hiába kértem, menjen ki a szobából, egy percig csendben volt, de aztán újra kezdte. — Játsszál velem, na­gyon unatkozom! Édes kislány a húgom, de ezúttal erősebbnek bizonyult az elhatározás, hogy felkészüljek a lec­kével, mert fizikataná­rom az osztálykönyvben a 7. felé közelített. Tud­tam, hogy rövidesen fe­ledek. — Bekapcsolom neked a tévét, jó? — Jó — mondta Klári nem valami nagy lelke­sedéssel.

Next