Pajtás, 1972. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)
1972-12-13 / 50. szám
Gorkij-díjas Hány és hány kitűnő fordítás alatt olvashattuk az évek folyamán: „fordította Rab Zsuzsa”! A költőnek és műfordítónak egyaránt jelentős írónőt nagy megtiszteltetés érte: Moszkvában, a szovjet Irodalom fordítóinak III. nemzetközi konferenciáján átnyújtották neki a Gorkij-díjat. Három szocialista és három tőkésország egy-egy műfordítója részesült az idén e magas kitüntetésben. Idézünk az oklevél szövegéből: „A Szovjetunió népei irodalmának külföldi megismertetéséért, népszerűsítéséért, magas művészi színvonalon való tolmácsolásáért” Szívből gratulálunk Csehov, Jeszenyin, Vinokurov, Cvetajeva, Gorkij, Zoscsenko, az orosz népmesék, történelmi balladák fáradhatatlan tolmácsolójának és kérjük , ne feledkezzék meg a Pajtás olvasóiról sem a jövőben ... Anna Ahmatova: Adósság Érzem, hogy még sok minden kívánna megszólalni egyszer általam: elfojtott dübörgés némasága, kőrepesztő földalatti lárma, füstön átszivárgó fájdalom. Nem tudom, szélnek, tűznek, vizeknek adósa még mennyivel vagyok ... De helyettem álmaim fizetnek , kaput zárnak nékem, és vezetnek, követni a hajnalcsillagot. Rab Zsuzsa fordítása Kulturális kisgazin Kodály Zoltánra emlékezünk Kecskemét városa joggal büszkélkedhet azzal, hogy 1882. december 16-án, kilencven esztendővel ezelőtt e kiskunsági helységben látta meg a napvilágot s az egyik legnagyobb magyar zeneszerző. s Egy rövid megemlékezésben lehetetlen Kodály Zoltán sokirányú munkásságát méltatni — kiváló zeneköltő, zenetudós, nevelő, szervező; három ízben tüntették ki Kossuth-díjjal, a kolozsvári, a budapesti és az oxfordi egyetem díszdoktorává avatta. Bartók Bélával új fejezetet nyitott a magyar zene történetében. Apja vasúti tisztviselő volt. Gyermekéveit Galán- Itán, majd Nagyszombaton töltötte. Zenei érdeklődése korán megmutatkozott: már kisdiák korában zongorázott, hegedülni, gordonkázni tanult, énekelt az iskolai kórusban, ifjúsági zenekarban játszott és nyitányt komponált zenekarának! 1905-ben kezdte meg népdalgyűjtő munkásságát, s 1906-ban mutatták be első szimfonikus művét, a Nyári estét. „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele, lelki vérszegénységiben él... Legyen a zene mindenkié!” — vallatta és ennek szentelte hosszú, gazdag életét. Szalatnyay József festőművész alkotása .