Pajtás, 1973. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-17 / 42. szám
— Lyukas óra lesz! — esik be az ajtón a kis Galla —, jön Gábor bácsi! — kiáltja meg, és úgy huppan a helyére, mintha egy fél perccel korábban nem is a folyosó végén leste volna a tanárt. Elhal a diadalordítás, és a belépőt már néma csend fogadja. — Dohán Orsi, ezt a csomagot vidd el az úttörőelnökségre — fordul rögtön az egyik gyerekhez a tanár —, az óra végére bőven visszaérsz. A ti őrsötök jelentkezési naplója is benne van... — Tanár úr! Hadd segítsünk elvinni mi is! — ugrik Gergely István — mert Gallával mi már jártunk ott nemegyszer! Igazán Gábor bácsi! Kerti Gábor csapatvezető átlát a szitán, de azért legyint : — Jó, lógjatok egy kicsit ti is. Az osztály ajtaja alig csukódott be mögöttük, a Gergely gyerek szinte lehengerli a kis Orsit: — Na, ide azzal a csomaggal, és örülj, hogy velünk jöhetsz! A vézna, szőke Galla Gabi és a „nehézsúlyú” István öles léptekkel rója a fehérvári Fő utcát, a kis pöttöm szőke lány meg szinte fut utánuk. Amikor az iroda elé érnek, a két fiú lecövekel és bevárja Orsit. — Na Törpe! Beviheted a csomagot. Orsi fitymálva végigméri a két hőst, kopog és bemegy. Talán egy perc se telik bele, már jön is, de az ajtóból visszaszól: „Köszönöm szépen a csokit!” A két fiú orrát szimatra buzdítja a töltött csokoládé illata, de Orsi ki- KÖZBELÉP méletlenül szétharapja, és egyesegyedül megeszi. — Elmegyek a Török házhoz — közli az utcára érve savanyú dühvel István —, leszedték a török fejet, megnézem! — Azzal választ se várva indul fel a lépcsőn. A másik kettő megdöbben, áll, mint akit leragasztottak. Végre Gabi feleszmél: — Hé, Dugó! Várj, én is megyek! Micsoda! Dugó? Istvánt mintha hátbalőtte volna a szó, előbb megtorpan, aztán fordulásból akkora pofont indít útnak az éppen odaérkező Galla képére, hogy az jobbnak látja, ha lehajol. A lendület nagy volt, István velemegy, s mire rendezné sorait, a fürge Galla rajta lovagol, és markában tartja a fülét Már Orsi is a küzdőtéren van. István éppen most tudatja Gabi barátjával, hogy: — Megállj te nyamvadt Galuska, ma még megfojtalak! És valóban. A következő pillanatban már olyan jól szorítja a szőke fiú nyakát, hogy az szépen vörösödik mint rák a zsírban. — Hagyjátok abba örültek, hagyjátok abba! — kiáltozik Orsi és csípve, marva, ráncigálva őket pillanatok alatt szétválasztja a két kakast. Elment a kedvük a Török háztól. Mogorván ballagnak az Országalma felé. „Én voltam a hibás — kesereg magában Orsi —, felhergeltem őket a töltött csokival. De mit csináljak, ha nem tudom elviselni visszavágás nélkül, ha kihasználnak!” Most hirtelen új ötlete támad: — Ha kibékültök, kaptok tőlem egy-egy nápolyit! — ragyog a két fekete gomberem. István rögtön döntött, de még csak a szeméből látszik, hogy most újra verekedne, ha barátja elütné őt a citromos nápolyitól. A békét megkötötték, de Gabit más dolog tette most búskomorrá: „Mégis nagyon rendes ez a lányi — vitatkozik önmagával —, ha nem húzza le rólam Dugót, bizony kibuggyan belőlem a visszafojtott ordítás! Az egész iskolát telekürtölte volna, hogy már engem is rojtosra vert, mint Liszt Ferenc a zongorát. Bizony nem bírtam volna már sokáig a szorítását. Kár, hogy ez a Törpe nem fiú, megállná a helyét a mi őrsünkben is! Úgy őgyelegtek kirakattól kirakatig, mint akik nem is ismerik egymást. „Jó, hogy jött a Törpe! ” füstöl- Tűz lappang a hamu alatt A feladatot több-kevesebb sikerrel végrehajtottuk, egy kis kitérő nem ért meg!