Pajtás, 1975. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-06-04 / 23. szám
ISMERD MEG ISKOLÁD a kotmattal A RENDTARTÁS befejező részét közöljük. Reméljük, hogy hasznos célt szolgált a sorozatunk. Rakjátok össze, hogy örsi kincstáratokból bármikor elővehessétek, ha szükség lesz rá. 54. §. JUTALMAZÁS, KITÜNTETÉS.JÜLA.A??101 közösségek vagy az egyes tanulók magatartásában, szorgalmában, tanulmányi munkájában elért jó eredményeket jutalmazni kell. A közösség fejlődése érdekében a jutalmazás mértékének megállapítása előtt minden fontosabb esetben ki kell kérni az úttörőcsapat véleményét. (3) A helyes közösségi összefogást, kiváló eredménnyel végzett együttes munkát, a kiemelkedő közös erőfeszítéseket valamely nemes cél eléréséért, a B* *an mutatóan egységes helytállást tanúsító tanulói közösséget (osztályt, őrsöt, rajt, szakkört, énekkart stb.) csoportos jutalomban kell részesíteni. (4) Egyes tanulók jutalmazásának alábbi fokozatai lehetnek: b) igazgatói elismerés: az úttörőcsapat, az osztályfőnök, vagy a pedagógusok javaslata alapján a kötelességen túlmenő, osztálya vagy iskolája hírnevét növelő teljesítményéért az igazgató a tanulót a tanév bármely szakában dicséretben részesítheti, és erről a szülőket írásban értesíti. (7) A felsorolt jutalmazási eljárásokon kívül az iskola még az úttörőcsapat és szülői munkaközösség egyetértésével más jutalmazási formákat is kezdeményezhet, illetve valósíthat meg. 55. §. BÜNTETÉS (1) A tanulót — helytelen magatartása esetén — a tanító, a tanár, az osztályfőnök, az igazgató filmezteti. A figyelmeztetés eredményessége érdekében igénybe veszi az úttörőközösség, a család vagy az osztály szülői munkaközösség segítségét. (?) A büntetés mindenkor alkalmazkodjék a tanuló életkori sajátosságaihoz és legyen arányban azzal a magatartással vagy cselekedettel, amelyet az iskola büntető mértékének megállapítása előtt minden fontosabb esetben meg kell hallgatni az úttörőcsapat javaslatát. (5) Ha az eset súlyossága megkívánja — a szülővel és a fajvezetőséggel való megbeszélés után — a tanulót a nevelőtestület elé lehet idézni és megrovásban vagy szigorú megrovásban részesíteni, esetleg párhuzamos osztályba áthelyezni. 62. §. AZ ISKOLAORVOS ÉS A VÉDŐNŐ (4) Az iskolaorvos szervezési, együttműködési és ügyviteli munkája az alábbiakra terjed ki: b) szervezi és szakmailag irányítja az ifjúsági vöröskereszt csoportot a tanárelnökkel, az úttörőcsapattal és a területi vöröskereszt-szervezettel egyetértésben. (5) Az iskolaorvos egészségügyi felvilágosító tevékenysége a pedagógusok, a védőnő és az úttörőcsapat segítségével kiterjed a tanulók rendszeres egészségügyi képzésére, a tisztasági mozgalom állandósítására; előadást tart a balesetek, a fertőző betegségek és egyéb megbetegedések megelőzéséről az iskolai dolgozók, a tanulók és a szülők részére; segítséget nyújt a szülői munkaközösség osztályelnökeinek (tisztségviselőinek) az egészségügyi témák feldolgozásához; terjeszti az egészségügyi felvilágosító kiadványokat. 74. §: AZ ÉPÜLET FELSZERELÉSE (4) Az úttörőotthon, illetve az úttörőszoba rendjéért és tisztaságáért az úttörőcsapat vezetősége felelős. 76. §. ISKOLAI HELYISÉGEK ÁTENGEDÉSE (1) Az iskolai helyiségek átengedése csak akkor lehetséges, ha az iskola, az úttörőcsapat rendeltetés szerinti működését nem zavarja. Már a kapuban kiderült — alaposan elkéstünk! Percekben mértük az időt hónapok helyett... Hiszen Szentesen a „bukásmentes őrs” nevet már csak egy díszes csapatnapló őrzi. S mindarról, ami tavaly óta ebben a városban történt — csupán múlt időben beszélhetünk ... De kezdjük az elején! Tavaly szeptemberben a 2110. Dózsa György Úttörőcsapat vezetősége együttes ülésen határozott a bukásmentes őrs mozgalom megindításáról. Az ötlet a szegedi úttörőparlamenten is sikert aratott. Kedv is kell! — Azt hiszem — magyarázza a hetedikes Hídvégi Erzsi — minden iskolában, minden osztályban gondot okoz, ha valaki lemarad a többiektől! Nálunk is ez volt a helyzet. Egyre többen mondták: itt is ott is becsúszik egy egyes, s utána sokan elvesztik a kedvüket. Félredobják a könyvet. Akkor határoztuk el , megpróbáljuk: a legjobb tanulók segítsenek a gyengébbeknek. — Persze — vág közbe Gulyás Zsuzsa — nem elég egy jó gondolat! Azt meg is kell valósítani! S itt bizony nem volt könnyű dolgunk! Volt, aki szívesen vette a segítséget, de volt olyan is, aki vállát vonta, legyintett, mondván: elboldogulok én egyedül is. Ekkor kezdődött el az igazi munka, összeszedtük minden erőnket. Végigjártuk az osztályokat, vitatkoztunk, magyaráztunk. S miután minden nehéz munka a lányokra vár — természetesen mi beszéltünk a legtöbbet... Nem volt hiábavaló! Ezt ma már a tények bizonyítják. Márkus Kriszti tanyán lakik. Lapistóról jár be naponta busszal az iskolába. — Pontosabban — mondja —, ha be tudok jönni. Sokat betegeskedem, a szívemmel van baj! Sokat hiányzom, és sokszor éreztem azt — bár nem tehetek róla —, hogy elmaradok a többiektől. Ilyenkor — meséli szomorkásan — bizony el is sírtam magam. Azon gondolkoztam, mi lesz velem? És akkor az őrs összefogott. Melléje állt, átvették az anyagot. — Most már jobban megy a tanulás! Hogy biztosabb legyek — reggelente még a buszban is előveszem a könyvet. — Csak a matek ne lenne! — sóhajt nagyot Molnár Gabi. — Én egyszerűen nem tudom megjegyezni a szabályokat! Nem tehetek róla nekem az egész olyan kuszának tűnik! Csak töröm a fejem, nézem a számokat — hiába! így aztán tavaly már bukásra álltam ... — És most? — Most? Már könnyebb! Már akad egy-két hármasom is! Bízni egymásban — Tulajdonképpen — mondja komolyan Kosztolányi Józsi — itt nemcsak egy mozgalomról van szó! Sokkal többről! Igaz, a tanulás nagyon fontos! Hiszen ha valaki megbukik — az olyan hányatott életű lesz ... Nehezebben találja meg a helyét. De azt hiszem — az is lényeges, hogy a közös munka közben megtanulunk egymással bánni. Úgy beszélni, hogy ne sértsünk meg vele senkit! És mindenki azt érezze, bízunk benne, és azt akarjuk: mindenben egyenrangú legyen azokkal, akiknek könnyebben megy a tanulás! Szabó Éva tanév közben került ebbe az iskolába. Sőt azonnal egy francia tagozatos osztályba. !