Pajtás, 1975. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-06-11 / 24. szám
20 Van Sajdik Ferencnek egy mókás kis szobor-karikatúrája. Agyagból gyúrta, formálta a kis emberkét, csúzlit adott a kezébe és aláírta. A karikaturista emlékműve. Nem lehet nem elmosolyodni, ha rátekintünk, nem lehet nem elgondolkodni rajta, hogy milyen találóan jellemzi - persze egy kicsit öncsúfoló módon - a rajzos karikatúra jellegét, lényegét Dehát mi is tulajdonképpen a csúzli? Játék? Csínytevés eszköze? Fegyver? Az értelmező szótár meghatározása szerint villa alakú fadarab, két ágára kötött gumiszalaggal működő játékszer, amelylyel gömbölyded alakú kisebb tárgyat, kavicsot lőnek ki: gumipuska. Dehát ha puskának nevezik, akkor fegyver is lehet! És ha igaz - és igaz! - a találó megállapítás, hogy a csúzli a parittya „kisöccse", akkor még komolyabban veendő, hiszen harci parittyák is vannak! Toldi Miklósnak Arany János nemcsak súlyos buzogányát, de parittyáját is megénekelte . Derűs, vidám műfaj tehát a karikatúra de megcélozhat és eltalálhat, jól „fejbekóllrthat" emberi gyarlóságokat, hibákat, társadalmi fonákságokat is. Gazdag kiállítás nyílt nemrég fővárosunkban az Ernst Múzeumban. Ennek anyagából adunk közre egy kis összeállítást. 30 ÉVES AZ ÚJ MAGYAR KARIKATÚRA. 30 ÉVES A KARIKATURISTÁK LAPJA, A LUDAS MATYI IS. SZERETETTEL KOSZONTJUK! AZ ELSŐ TISZTA ÉG MÉSZÁROS ANDRÁS: HONFOGLALÁS