Pajtás, 1975. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-11 / 24. szám

bukósisakot és egy szer­számkészletet kaptak elis­merésül. A nyírmihálydi ál­talános iskola gokartépítői, akik Ancsán László tanár vezetésével készítették el járművüket, 3 belföldi tá­borozási lehetőséget és egy kis szerszámkészletet kap­tak. A budapesti építők kö­zül Kesjár Csaba gokartja keltett feltűnést, amelyet édesapja segítségével épí­tett, egy belföldi táborozást és egy bukósisakot kapott. A legfiatalabb versenyzőpár Tábori Ferike és kishúga volt. Természetesen az iker­­gokartot nem a két kisdo­bos építette, hanem édesap­juk, Tábori Ferenc. A kis­pajtások jutalma három szerszámkészlet. Igazi Pajtás gokart Egy hideg, szűk, mállott­­falú fáskamrában készült a nagykapornaki gépjár­­műbarát­ szakkör gokartja. Schelle Pista bácsi, a szak­kör vezetője néha szinte már be sem fért a munka­lázban égő gyerekek közé. Molnár Pista bácsi a kar­bantartó motorszerelő is együtt dolgozott a fiúkkal. Azt beszélik, hogy krimit tudnának írni az anyagbe­szerzés kalandjairól. A gyermeknap előtt mégis el­készült a Pajtás gokart és a kíváncsi — meghívott — szülők gyülekezete előtt egymás után rótták a körö­ket az iskola sportudvarán Kalányos Albert, Fábián Károly, Bálizs Laci és a többiek. Nemcsak bemutató volt ez, hanem vezetési verseny is. Itt dőlt el, hogy ki vezet­heti majd a kismotoros ko­csit a budapesti zsűri előtt. A választás Bálizs Lacira esett, csakhogy volt egy nagy bökkenő. No nem La­ciban volt a hiba. Egysze­rűen még a verseny előtt néhány nappal sem tudták, hogyan juthatnak fel a go­karttal Budapestre. Végül, a nagykapornaki Egyesült Aranykalász Tsz segített, de a szigorú takarékossági rendelkezések miatt így is négyezer forintra volt szük­ség a fuvarozáshoz. Négyezer forint nagy pénz. Hogyan vegyen ennyit egy úttörőcsapat?! A szak­kör tagjai nem hátráltak. — Ledolgozzuk a nyáron, krumplit szedünk a tsz-ben — mondták szinte egyönte­tűen. Az Aranykalász elő­legezte az összeget Látva a tettrekészséget, a községi tanács is hozzájárult ezer­kétszáz forinttal a fuvaro­záshoz, így jöhettek Buda­pestre a kapornakiak, és jöttek még az ifivezetők is. Megérdemelten nyerték a nagydíjat. Gokartjuk igazi Pajtás gokart, és mindany­­nyian megdolgoztak érte. Útvesztőtől a győzelemig Targuba Zsolti még decem­berben felfedezte a cikket, a gokartépítésre szólító pályáza­tot. Hazáig loholt a lappal és a Pajtást lobogtatva kereste a bátyját, aki a kerékpár­ja­ví­tástól a traktorszerelésig min­denhez ért. Géplakatos. Nagy tanácskozások kezdődtek Tar­guba zsoltéknál, de az unyi iskolában is, ahol Pálma At­tila tanár bácsi fizikára, test­nevelésre, matematikára ok­tatta Zsoltot és mindig nagy pártfogója volt mindenféle új, lendületes munkának. A gokart elkészült, de a be­mutató reggelén Zsolt úgy érezte, hogy mindennek vége. Kora reggel indultak Unyból gépkocsival. Zuhogott az eső és a csatakos szürke pesti ut­cákon eltévedtek. A gokart­verseny kezdete egyre köze­ledett. Zsolti szinte megder­medt és megnémult. Édesany­ja vette észre a nála szokat­lan, szivárgó könnyeket. Végre célhoz értek. Gyors készülődés és a gokart kor­mányánál már egy elszánt, kemény fiú ült. Vígan és bát­ran körözött a pályán, mintha

Next