Pajtás, 1979. január-június (34. évfolyam, 1-22. szám)
1979-04-12 / 15-16. szám
— Hol tartanak jelenleg a munkával? — kérdezem Szűcs Árpádot, a múzeum főrestaurátorát. Lépsejt és „üvegpaplan” — Az első „lépcsőben” levéltárak, könyvtárak anyagait böngésztük át, hatalmas levelezést folytattunk a festésben részt vett művészek utódaival. Roppant erőfeszítésünkbe került a kép teljes anyagának öszszegyűjtése. Egy részük különböző magánszemélyeknél volt, akadt, aki szívesen rendelkezésünkre bocsátotta, mások azonban csak pénzért voltak erre hajlandók. Az erősen megrongálódott kép konzerválása befejeződött, pillanatnyilag hatan a tisztogatásával foglalkozunk. — Mi okozta a legtöbb gondot? — A hatalmas méret. A kép rendkívüli nagysága miatt — ha felállítják — fent meglazul, megnyúlik, lent pedig megbuggyan, „hordósodiik”. Lényeges volt, hogy olyan szerkezetet találjunk, amelyre ennek veszélye nélkül felerősíthetjük a képet. Ezért döntöttünk egy merev panel szerkezeti váz kialakítása mellett. Szinte országos összefogás kellett ehhez. A Borsodi Vegyi Kombinátban készítették el a modellt, elvégezték a szükséges méréseket, a balatonfüredi hajógyárban pedig elkészítették a lépsejt szerkezetű, üvegszállal erősített anyagot, amelynek két oldalát „üvegpaplannal” borították be. Ennek a szerkezetnek a súlya, a vászonnal együtt 2000—2500 kilogramm. * Irány: Ópusztaszer A tisztítás után a képet Ópusztaszerre szállítják, ahol már készül az az épület, amelyben elhelyezik. Itt előbb a helyükre emelik a paneleket, hátul drótkötéllel felfüggesztik és egymáshoz illesztik azokat. Csak A lovasroham ábrázolása, általában a tömérdek ló megfestése Vágó Pál festőművész nevéhez fűződik .