Pajtás, 1979. január-június (34. évfolyam, 1-22. szám)

1979-04-12 / 15-16. szám

— Hol tartanak jelenleg a mun­kával? — kérdezem Szűcs Árpádot, a múzeum főrestaurátorát. Lépsejt és „üvegpaplan” — Az első „lépcsőben” levéltárak, könyvtárak anyagait böngésztük át, hatalmas levelezést folytattunk a festésben részt vett művészek utó­daival. Roppant erőfeszítésünkbe került a kép teljes anyagának ösz­­szegyűjtése. Egy részük különböző magánszemélyeknél volt, akadt, aki szívesen rendelkezésünkre bocsátot­ta, mások azonban csak pénzért voltak erre hajlandók. Az erősen megrongálódott kép konzerválása befejeződött, pillanatnyilag hatan a tisztogatásával foglalkozunk. — Mi okozta a legtöbb gondot? — A hatalmas méret. A kép rendkívüli nagysága miatt — ha felállítják — fent meglazul, meg­nyúlik, lent pedig megbuggyan, „hordósodiik”. Lényeges volt, hogy olyan szerkezetet találjunk, amely­re ennek veszélye nélkül felerősít­hetjük a képet. Ezért döntöttünk egy merev­ panel szerkezeti váz ki­alakítása mellett. Szinte országos összefogás kellett ehhez. A Borsodi Vegyi Kombinátban készítették el a modellt, elvégezték a szükséges méréseket, a balatonfüredi hajó­gyárban pedig elkészítették a lép­sejt szerkezetű, üvegszállal erősített anyagot, amelynek két oldalát „üvegpaplannal” borították be. En­nek a szerkezetnek a súlya, a vá­szonnal együtt 2000—2500 kilo­gramm. * Irány: Ópusztaszer A tisztítás után a képet Ópuszta­szerre szállítják, ahol már készül az az épület, amelyben elhelyezik. Itt előbb a helyükre emelik a panele­ket, hátul drótkötéllel felfüggesztik és egymáshoz illesztik azokat. Csak A lovasroham ábrázolása, általában a tömérdek ló megfestése Vágó Pál festőművész nevéhez fűződik­ ­.

Next