Pajtás, 1979. szeptember-december (34. évfolyam, 23-39. szám)
1979-09-13 / 23-24. szám
Istók Jancsi rád gondoltam, amikor az úttörők új tizenként pontját elolvastam. Jól emlékszem, tavaly egy ősz eleji, verőfényes napontalálkoztunk. Az ég tiszta kék volt, csak a te tekintetedben láttam egy kis borússágot. Elmondtad, hogy éppen akkor lettél őrsvezető, és már az első összejövetelt meg is tartottad. Alaposan felkészültél rá. Nem, nem „kiselőadás’-t akartál tartani, hanem beszélgetni szerettél volna a gyerekekkel, sőt mi több: vitatkozgatni. Hát ami a vitát illeti, panaszra nem lehetett okod. A baj az volt, hogy őrsöd egyik-másik tagja egy-egy rázósabb kérdést is boncolgatott. Többek között a 3. pontban levő „szüntelenül” szó nem tetszett nekik. Folytonfolyvást csak azt hallják — így ők —, hogy „szüntelenül tanulj!” meg hogy állandóan csak azt mondják nekik a felnőttek, hogy „mindenkor fejleszd a tudásodat.” „Újra kellene fogalmazni ezt a pontot!” — javasolta valaki. Jancsi, te meghökkenve néztél az illetőre: „Újra?... De hiszen ez törvény! így kell elfogadnunk!” ... Hát azért volt egy kis forrússág a tekintetedben. Később aztán elmondtad: benned is felmerültek ilyen kételyek. Példálóztál is. Téglákat cipeltetek egy alkalommal a társadalmi munkán. Egyáltalán nem volt jókedvetek, de dolgoztatok, mert elhatároztátok, amit elvállaltatok, az ha törik, ha szakad, meglesz! Pedig az 5. pont azt mondja, hogy jókedvvel dolgozik az úttörő. Igen, te is nekifogtál már egyszer-kétszer, hogy a törvényben újra fogalmazz néhány pontot. A világért sem akartál te belőlük valamit is elhagyni. Sőt, tenni akartál hozzájuk. Érezted ugyanis, hogy ezek nagyon régen fogalmazódtak meg. Akkor jó lehetett ez így is, mert lelkesítettek. De azóta évek, évtizedek teltek el. Az ország nagynagy kocsija sokat haladt előre a fejlődés útján. Ma már másként kell lelkesíteni az embert. Istók Jancsi, nem te voltál az egyetlen, aki töprengett ezen. Ki tudja, hány és hány őrsben boncolgattak egy-egy hasonló rázósabb kérdést? Nemcsak ti, hanem vezetőitek, ifjúvezetőitek is kezdték az egyes pontokat újra fogalmazni. De bíz, ők is hasonlóképpen jártak: másfélszeresére nőtt a 12 pont. De hiszen az nem lehet. Nálunk a 12 már hagyomány. Nemzeti történelmünk haladó korszakából vett úttörőhagyomány. És az idén tavasszal Kecskeméten, az Úttörővezetők VII. országos konferenciáján megszületett az úttörők új 12 pontja. Új? De hiszen benne van mindaz, amit a régi tartalmazott, (egy szóval sem kevesebb), és azok a követelmények is, amelyeket a társadalmunk fejlődése diktál. „S mindez 12 pontban összefoglalva?” — kérdezheted Istók Jancsi. Igen, mert akik megfogalmazták, jól ismerik anyanyelvünk legfőbb törvényét, a tömörséget. Ha röviden mondasz el valamit, többet érsz el, mintha hosszan beszélsz. Vegyük példaként az új 3. pontot: „Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismerésére törekszik.” Mennyi minden van ebbe beletömörítve! Több ez mint a tudás szüntelen fejlesztése. Nemcsak arra ösztönöz, hogy tanulj, hanem azt is megmondja: mit és hogyan. A világ és önmagunk megismerése nagy, nemes cél. Ismert cél, mert hiszen eddig is a szőkébb és a tágabb környezetünk megismerésére törekedtetek, törekedtünk, önmagunk ... hát igen, önmagunk megismerésére valóban az eddigieknél is több és nagyobb gondot kell fordítanunk. (Egy tudós gondolkodó szerint, ha mindenki igazán jól ismerné önmagát, akkor a világon sokkal kevesebb lenne a baj, a gond, a szenvedés. E szót, hogy „háború” véglegesen el is felejthetnénk.) Lám csak, mennyivel gazdagabb lett az új 3. pont! És a4. is, amely azt parancsolja az úttörőnek, hogy gyarapítsa, védje a szocialista társadalom értékeit. Gyarapítsa és védje: ez több, sokkalta több, mint a jókedvű munkálkodás. A törvény tehát változott, jobban mondva: fejlődő életünkhöz igazították. (Népünk országgyűlése is gyakran cselekszik így.) A most induló új úttörőévben már ez lesz az iránymutató. Istók Jancsi, tudom, hogy ezekben a napokban készülsz az első őrsi összejövetelre. Természetesen az új 12 pontról beszélgettek. Essen szó a hétköznapok és a szabadidő jobb kihasználásáról is. Bizonyára összejöveteleken már ti is többször versengtetek, ki tudja megmondani, hogy mennyi minden fér bele egy percbe. A távfutó hány száz métert tesz meg, a nyomdagép hány újságot nyom ki, hány késztermék hagyja el a gyárban a futószalagot, hány szót tudsz olvasni ? Tíz hónap áll előttetek. Az alvás, a pihenés, a játék mellett még menynyi időtök lesz, mennyi, de mennyi, amelyet másképp kellene kihasználni, mint tavaly. Jobban! Ha végiglapozod majd az új úttörőzsebkönyvedet, meglátod, mennyi teendő vár rád. Mindezeket csak jó időbeosztással valósíthatod meg. Te is Istók Jancsi, és társaid is. És ha egy kicsivel is sikerül előbbre lépnetek, akkor már elmondhatjátok magatokról azt, amivel az 1. pont is kibővült: felelősséggel dolgoztatok hazánkért. FÜLEKI JÁNOS SIKERES ОПОКОГШ! AZ ÚTTÖRŐK (ÚJ) 12 PONTJA 1. Az úttörő hű gyermeke hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak, felelősséggel dolgozik érte. 2. Az úttörő erősíti a népek barátságát, védi a vörös nyakkendő becsületét. 3. Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismerésére törekszik. 4. Az úttörő gyarapítja és védi a szocialista társadalom értékeit. 5. Az úttörő ahol tud, segít, és önként szolgálja a közösséget. 6. Az úttörő igazat mond és igazságosan cselekszik. 7. Az úttörő szereti, tiszteli szüleit, nevelőit és az idősebbeket. 8. Az úttörő igaz, hű barát. 9. Az úttörő bátor és fegyelmezett. 10. Az úttörő szereti és védi a természetet. 11. Az úttörő edzi testét és óvja egészségét. 12. Az úttörő úgy él, hogy méltó legyen a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságára. 2