Pajtás, 1980. szeptember-december (35. évfolyam, 23-37. szám)

1980-10-30 / 31. szám

m „Bocs, hogy köz­­el! ■ beszólok" - t Щ t érintette meg a l­e A minap a karo- P­o­mat egy kislány a Radnóti Mik­lós utcai Általá­nos Iskolában, amikor a gyerekek táplálkozá­sáról, étkezési körülményeiről ké­szülő riportomhoz gyűjtöttem anyagot. „Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani — folytat­ta —, hogy mi néhányan az osz­tályban teljesen tanácstalanná váltunk. Otthon a szüleim, az or­vosi rendelőkben a plakátok, a televízióban az egészségnevelé­si tanácsok mind, mind azt verik a fejembe, hogy étkezés előtt si­káljuk meg a kezünket, evés után mindig mossunk fogat. A barát­nőimmel komolyan vettük ezeket az intelmeket. Igyekeztünk betar­tani a higiénia szabályait, meg­próbáltunk normálisan tisztál­kodni evés előtt és után. Jó kis kalamajka lett ebből. Az még hagyján, hogy a társaink mulat­tak rajtunk, gúnyos megjegyzé­sekkel piszkáltak bennünket. Erre egy kicsit számítottunk. Az vi­szont meglepett, hogy tanáraink sem lelkesedtek felbuzdulásunk láttán. Türelmetlenül sürgettek, amikor a mosdókhoz léptünk, mondván, feltartjuk a sort, az utánunk következő csoportok miattunk nem tudnak idejében ebédelni jönni. Nem nézték jó szemmel a fogmosást sem, hi­szen azzal is az idő ment. A konyhás nénik is morogtak, mert viztócsák, fogkrém pöttyök ma­radtak utánunk. Hát most kinek higyjünk, kire hallgassunk?" Nehéz kérdés, mert a túlzsúfolt iskolai ebédlőkben valóban siet­ni kell, hogy mindenki friss, me­leg ennivalóhoz jusson, mert a napköziben, a tanulószobában sem várhatnak a végtelenségig a tanulás megkezdésével, és szín­igaz, a víztócsákat, fogkrém folto­kat is el kell tüntetni. Ám inkább most kezdődjön néhány perccel később a foglalkozás, inkább most várjanak a csoportok né­hány perccel tovább az ebédre, az iskolai étterem előtt, mint évek múlva ugyanők órákat, napokat töltsenek el a fogorvosi rende­lőkben. Esetleg hetekig, hóna­pokig legyenek betegek. (bocs) m A NAGYSZÁJÚ BRIGÁD Az alkalmi együttes a tiszadobi Tán­csics Termelőszövetkezetben verbuváló­dott össze, ahová a leninvárosi Petőfi Sándor utcai iskola úttörői mentek dol­gozni. Tagjai a leghangosabb és leg­vidámabb hetedikesek, élükön Barna Ildikóval. A nagyszájúak rekorderek lettek, mert nemcsak a szájuk, a kezük is járt. Méghozzá sebesen! Ők kopasztották meg a legtöbb fát. Jelszavuk ez volt: „Mentsünk meg minden szem gyü­mölcsöt." EGY KÉP - EGY MONDAT Október első napjaiban megkezdődtek országszerte az­­ úttörőszakkörök és klubok ÁTLAG foglalkozásai. Alig akad olyan gyerek, aki ne járna valami­ ▼ !ТЕМШ lyen szakkörbe. Az elmúlt „___ évben huszonegyezer úttörő-ЛТЕМ és négyezerötszáz kisdobos­* szakkörben fejlesztették tu­dásukat és ügyességüket a gyerekek. A tantárgyi, művé­szeti és műszaki jellegű szakköröknek átlagosan tizen­öt gyerek lehet tagja. Ahol a létszám még nem teljes, a később jelentkezőket is felve­szik. A szakkörök kitűnő „se­gítőtársak" a pályaválasztás­ban is. Az ereszek királya ilyen koronát visel. BATIKOLÁS A KIÁLLÍTÁSON Egy napon át a gyerekek biro­dalma volt Leninvárosban a Der­­kovits Gyula Művelődési Ház. Antoni Rozália és Nádas László iparművész közös kiállításán száz­ötven filmből és fából készített já­tékot és kétszáz bábfigurát mu­tattak be. Az egész napos prog­ramban zene, tánc, filmvetítés és játék szerepelt, emellett megta­nították a gyerekeket batikolás­ra és gyékényfonásra is.

Next