Pajtás, 1980. szeptember-december (35. évfolyam, 23-37. szám)
1980-10-30 / 31. szám
m „Bocs, hogy közel! ■ beszólok" - t Щ t érintette meg a le A minap a karo- Pomat egy kislány a Radnóti Miklós utcai Általános Iskolában, amikor a gyerekek táplálkozásáról, étkezési körülményeiről készülő riportomhoz gyűjtöttem anyagot. „Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani — folytatta —, hogy mi néhányan az osztályban teljesen tanácstalanná váltunk. Otthon a szüleim, az orvosi rendelőkben a plakátok, a televízióban az egészségnevelési tanácsok mind, mind azt verik a fejembe, hogy étkezés előtt sikáljuk meg a kezünket, evés után mindig mossunk fogat. A barátnőimmel komolyan vettük ezeket az intelmeket. Igyekeztünk betartani a higiénia szabályait, megpróbáltunk normálisan tisztálkodni evés előtt és után. Jó kis kalamajka lett ebből. Az még hagyján, hogy a társaink mulattak rajtunk, gúnyos megjegyzésekkel piszkáltak bennünket. Erre egy kicsit számítottunk. Az viszont meglepett, hogy tanáraink sem lelkesedtek felbuzdulásunk láttán. Türelmetlenül sürgettek, amikor a mosdókhoz léptünk, mondván, feltartjuk a sort, az utánunk következő csoportok miattunk nem tudnak idejében ebédelni jönni. Nem nézték jó szemmel a fogmosást sem, hiszen azzal is az idő ment. A konyhás nénik is morogtak, mert viztócsák, fogkrém pöttyök maradtak utánunk. Hát most kinek higyjünk, kire hallgassunk?" Nehéz kérdés, mert a túlzsúfolt iskolai ebédlőkben valóban sietni kell, hogy mindenki friss, meleg ennivalóhoz jusson, mert a napköziben, a tanulószobában sem várhatnak a végtelenségig a tanulás megkezdésével, és színigaz, a víztócsákat, fogkrém foltokat is el kell tüntetni. Ám inkább most kezdődjön néhány perccel később a foglalkozás, inkább most várjanak a csoportok néhány perccel tovább az ebédre, az iskolai étterem előtt, mint évek múlva ugyanők órákat, napokat töltsenek el a fogorvosi rendelőkben. Esetleg hetekig, hónapokig legyenek betegek. (bocs) m A NAGYSZÁJÚ BRIGÁD Az alkalmi együttes a tiszadobi Táncsics Termelőszövetkezetben verbuválódott össze, ahová a leninvárosi Petőfi Sándor utcai iskola úttörői mentek dolgozni. Tagjai a leghangosabb és legvidámabb hetedikesek, élükön Barna Ildikóval. A nagyszájúak rekorderek lettek, mert nemcsak a szájuk, a kezük is járt. Méghozzá sebesen! Ők kopasztották meg a legtöbb fát. Jelszavuk ez volt: „Mentsünk meg minden szem gyümölcsöt." EGY KÉP - EGY MONDAT Október első napjaiban megkezdődtek országszerte az úttörőszakkörök és klubok ÁTLAG foglalkozásai. Alig akad olyan gyerek, aki ne járna valami ▼ !ТЕМШ lyen szakkörbe. Az elmúlt „___ évben huszonegyezer úttörő-ЛТЕМ és négyezerötszáz kisdobos* szakkörben fejlesztették tudásukat és ügyességüket a gyerekek. A tantárgyi, művészeti és műszaki jellegű szakköröknek átlagosan tizenöt gyerek lehet tagja. Ahol a létszám még nem teljes, a később jelentkezőket is felveszik. A szakkörök kitűnő „segítőtársak" a pályaválasztásban is. Az ereszek királya ilyen koronát visel. BATIKOLÁS A KIÁLLÍTÁSON Egy napon át a gyerekek birodalma volt Leninvárosban a Derkovits Gyula Művelődési Ház. Antoni Rozália és Nádas László iparművész közös kiállításán százötven filmből és fából készített játékot és kétszáz bábfigurát mutattak be. Az egész napos programban zene, tánc, filmvetítés és játék szerepelt, emellett megtanították a gyerekeket batikolásra és gyékényfonásra is.