Pajtás, 1987. szeptember-december (42. évfolyam, 20-34. szám)
1987-12-03 / 33. szám
Kezdetben volt a semmi, aztán lett a Walaki. Pontosabban Walaki és Buksza, a két teljesen eltérő karakterű figura. De az Állami Energetikai és Energiabiztonság-technikai Felügyelet nem tudott választani. Készítettek hát két reklámfilmet, s bemutatták a gyerekeknek. Igen ám, de a két kedves HŐS között ők sem tudtak dönteni. (Én se tudnék.) S mert mégis muszáj volt, végül is ez a kissé csámpás, lúdtalpas Valaki lett az első számú barátunk (mert Buksza megmaradt másodiknak), az energiamegtakarító haver. Az Energiafelügyelet rögtön tizenkét filmje főszerepére szerződtette, s kiírt őkelme személyére egy pályázatot. Valakinek napja is lett, szeptember 6-a, melyre dugig megtelt a Petőfi Csarnok (utoljára a Z’Zi Labor aratott itt ekkora sikert). A pályázat nyertesei a képregényekért, társasjátékokért, képekért, plakettekért, szobrokért ekkor vették át a díjakat. Az első helyezettek közül ketten személyi számítógépet magnóval, ketten BMX kerékpárt, s szintén ketten ennek megfelelő értékű sportfelszereléseket kaptak. Ám nemcsak a több mint hatvan nyertes nem távozott üres kézzel. Valaki képeslapokat, órarendeket, füzetborítókat, blokkokat, jelvényeket, címkéket, naptárakat ajándékozott. Töméntelen mennyiségben. Ezután jött az első jelzés. Valaki őrsöt szeretnének alakítani. Szülők és gyerekek érdeklődtek: van-e akadálya? Természetesen nincs. A Walaki őrsöket az Energiafelügyelet ellátja jelvénnyel. Ez egyúttal megkülönböztetés is. Jelzés, hogy ők Walaki családjába tartoznak. A jelvény kötelez. Arra, hogy energiatakarékossági ügyeletet tartsanak az iskolában, lakóhelyükön, elzárják a fölöslegesen folyó vízcsapot, leoltsák a villanyt, télen becsukják az ablakot, s figyelmeztessék társaikat is. S ha valakinek, valakiknek tanács, segítség szükséges, ha többet szeretnének tudni valakiről, a következő címre írjanak: Energiafelügyelet, Budapest, Köztársaság tér 7., 1081, Balogh Éva főelőadó. VALAKI CSALÁD 1 VAJNAI LÁSZLÓ ZENÉJE ÉS VERSE: már a Télapó-ъ- c __F F a A C D*G ---- G».C D»G C bnf ' » ' ^ A C 1 HfiQjott már 3 F 1& - a -G fő E*• Kucsma - já - F 1 ' hu// G a ho. i Hátizsákja A C GC F C G C. évben vártunk rád- Kibok - SlO/tuk 3 CSrz ■ mai Hátizsákja oly nehéz, minden ablakon benéz, a sok gyermek alszik már, majh, reggelre mit talál? Miről tárgyalnak majd, és miért fontos ez nekünk? — kérdezték tőlem sokan azt követően, hogy december 7-re kitűzték a szovjet—amerikai csúcstalálkozót. Nos, Gorbacsov főtitkár és Reagan elnök washingtoni találkozása nyomán sem ,,tör ki a világbéke" - de Földünk biztonságosabb hellyé válhat. Miért? Sok évi tárgyalás után megegyezés született a közepes és rövid hatótávolságú atomfegyverzetek felszámolásáról. Ezeknek a fegyvereknek a java az utóbbi néhány esztendőben tűnt fel Európa földjén. Olyan rövid idő alatt (8—15 perc), vagy oly észrevétlenül érhetik el a másik fél területén lévő célpontokat, hogy gyakorlatilag nem hagynak időt a politikusoknak még arra sem, hogy maguk döntsenek a válaszról. Még ki sem vizsgálhatják, mi repül feléjük, az már jobban is, így automatikus berendezésekre kellene bízni a riposztot. Végül a világ sorsa néhány számítógép helyes működésétől függött volna. A Washingtonban aláírandó megállapodást „dupla nulla megoldásnak" nevezik, mert sem a közepes (1000-5000 km) hatótávolságú, sem az annál rövidebb (500-1000 kilométer) távolság megtételére alkalmas rakéta nukleáris atom-robbanótöltetet hordozó - fegyverből nem marad Földünkön. Ám ezek a teljes atomfegyverkészletnek alig 3 százalékát teszik ki. Washingtonban éppen ezért már a további lépésre összpontosítja figyelmét Reagan és Gorbacsov: a földrészközi atomrakéták számát akarják a felére csökkenteni - hiszen ezek a legpusztítóbbak. Előrelépni csak akkor lehet, ha közben az amerikaiak nem fejlesztik ki az új, még költségesebb fegyvereket, a „csillagháborús" - az űrben elhelyezendő - katonai eszközöket. Mindez már a jelenre is vonatkozik, de főleg a jövőt érinti. Márpedig nem mindegy, milyen világban lesztek felnőttek. Baracs Dénes