Paksi Hírnök, 2021 (30. évfolyam, 1-16. szám)

2021-03-26 / 6. szám

22 ■ Paksi Hírnök, 2021. március 26. Mozaik : nem érdemel dicső jövőt azon nemzet, mely múltjának emlékeit nem becsüli.” (Wosinsky Mór) A kályha szó az ógörög kakkalos, a késő la­tin cacculus és az ófelnémet kahhala szóból eredeztethető, a mi nyelvhasználatunkban a XVIII. században tűnik fel először. Egyes kuta­tási eredmények szerint a zárt terű tüzelés, te­hát a kályha őse a paleolitikumban már meg­jelenhetett. A tűz melege nyugalmat és biz­tonságot jelentett az emberiség történetében. Később a kályha nemcsak melegítésre szolgált, hanem esztétikai élményt is adott. „A XVIII. században egy-egy díszesebb kályha rangot, a hatalmat volt hivatva reprezentálni... a kívülről fűtős kályhákat alkalmazták, így a fűtéssel járó piszkot (pl. hamuzást, tüzelőtörmelékeit, füstöt etc.) kizárták a szobából, a fűtés munkafázisát elkülönítették a társasági élettől...” (B. Gál Edit, História 5­6/1993) Egy ilyen kályha „újra­élesztéséről” szeretnék írni egypár gondolatot. 2008-ban a Paksi Városi Múzeum szomszéd­ságában álló reformkori szálloda előtt marko­lógép tépte föl a földet. Járda építése kezdődött az Erzsébet Nagy Szálloda körül. A felszín alól cserépkályha-töredékek kerültek elő. Megin­dult a leletmentő ásatás, amely során XIX. szá­zadi kályhacsempe-töredékeket találtak. A le­letanyag 100-150 éves földben pihenés után öt évet ült a múzeumraktár polcán, végül a resta­urátorműhely válogatóasztalán landolt A cse­kély mennyiségű töredék ellenére döntés szü­letett: így is létrehozunk egy elvi rekonstruk­ciót. Hiteles párhuzamot és szakirodalmat kutattunk fel (Győr, Xántus János Múzeum, Cserépkályhatörténeti kiállítás, Sabján Tibor: Nagy kályhakönyv, Tanai Péter: A Fruhmann­­műhely gipszminta kincse és B. Gál Edit, His­tória 5­ 6/1993). Fizikai állapotát illetően jó megtartású anyag került elénk. Szennyezett­ségét tekintve kevés karbonátos lerakódást ta­láltunk a felületén, melyet mechanikusan és vegyszeresen tisztítottunk, ezután a töredékek összenézése, illesztése, végül ragasztása követ­kezett „Sok műtárgy a restaurátor munkájával válik csak helyesen értékelhetővé és szemléletessé azzal, hogy a különálló töredékeket egységesítve, a hiányzó részeket jelzi vagy pótolja. E munkát az elvek, a szemlélet és az igények éppúgy befo­lyásolják, mint a szokások és az ízlés változásai ...” (Szakál Ernő, kőszobrász, restaurátor) A kevés töredékből is kitűnt, hogy klasszicis­ta stílusú, hengeres táblás kályháról van szó, az összeillő darabok nagy valószínűséggel a De­ák-ház szalonjának DNy-i sarkában lévő, íve­sen bemélyülő kályhafülkében alkothattak egy kályhát. Pár sor a klasszicista kályhákról: „...A rokokó stílus ellenhatásaként lépett fel a klasszicizmus, amely antik példákat követve a világosságot és a mértéktartást hirdette. A kály­hák tervezésében az egyszerűség és újra a szim­metria uralkodott... A hengeres testű klasszi­cista kályha nyugalmat és harmóniát sugároz. Keskeny, hangsúlytalan párkányai vannak, te­tejét váza zárja.” (Nagy kályhakönyv, Sab­ján Tibor) A paksi kályha előregyártott sab­lonba vert kályha, melyet száradás után éget­tek, mázaztak Rendszerint fémlábak tartották a nagyméretű fémtálcára helyezett kályhates­tet. Szeleteléssel, szabással készítették az óriá­si csempékből összerakott hengeres kályhákat, melyeknek akár egyméteres lapjait a földön szikkasztották, majd egészen kemény állapot­ban dolgozták fel. Az íves csempéket gipszfor­mába hajtották bele, majd hátrészükre ragasz­tották a szabott bordázatot (rumfot). Ez adta, illetve biztosította a csempék ívét, hogy szá­radás alatt ne deformálódjanak Visszatérve munkánkhoz... A megtisztított és összeragasztott töredékek hiányzó részeit gipsszel pótoltuk Ki kellett számolnunk az íves töredékekből, hogy mek­kora sugarú a körív. Ezt úgy oldottuk meg, hogy két húrt húztunk a meglévő ívtöredék­re, és a felezőtengelyek metszéspontja meg­adta a kör közepét. A profilos párkányokat és a kályha palástját fazekasagyagból profilszán­kóval egy általunk készített merev tengelyről meghúztuk, majd gipszből kiöntöttük. Az így legyártott gipszelemekbe beültettük az erede­ti töredékeket a megfelelő helyre. Teljes szára­dás után csiszoltuk és akril temperával festet­tük a gipszet. Plextollal imitáltuk a mázfényt. Végül összeállítottuk a kiállításba. Nagy örö­münkre a 2,75 m magas kályharekonstrukció nemcsak a magasságával felelt meg az elvárá­soknak, hanem az íve is pontosan a kályha­fülkével azonos. Munkámban nagy segítség volt két kiváló kollégám, Ring István és Makó Gábor és mindenek fölött a mennyben szé­kelő örök Atya. Nélkülük nem sikerült volna. A varosimuzeum.hu oldalon (galéria/idősza­­ki kiállítások/MINI Kiállítás) bővebb infor­máció és fotógaléria is elérhető a témában. Tövisházi Béla

Next