Paksi Tükör, 1996 (3. évfolyam, 1-2. szám)

1996-03-01 / 1. szám

ümne/ie/te/c­e/ftcleín/c? Magyarország üne­pre készül, a honfoglalás 1100. évfordulójának megünneplésére. Városunkban is folynak az előkészületek. Szeretnénk elődeinkhez méltón emlékezni. A Jámbor Pál Társaság tagjai levéltári kutatást végeztek a nyáron azzal a céllal, hogy a 100 évvel ezelőtti újságok cikkeiből válogatva felidézzék mindannyiunk számára a millenium hangulatát. No, meg azért is, hogy ötletet merítsenek a millecentenáriumi ünnepségek szervezői a hagyományokból. A közölt cikkek 100 éve jelentek meg a SZEKSZÁRD VIDÉKE, a TOLNA MEGYEI KÖZLÖNY és a TONAVÁRMEGYE c. lapokban. Tolnavármegye és az ezredéves ünnep A magyarság nagy ünnepének küszöbén immár áthaladt a nemzet s az a köztudomásra jutott nehány mozzanat, mely az országban lejátszódott, eléggé jellemzi az ünnepélyes hangulatot, melytől a magyarság szive már az év első perczeiben megdobbant. Az ünnepség első megnyilatkozása a magyarok Istenének szól, ki e sokat hányatott nemzetet an­nyi vész és vihar között megtartó, mert hisz az élét ébren töltő milliók ajkairól hangzott el a Magyar­ himnusz lélekemelő akkordja: Isten áld meg a magyart! S ezt követni fogja nap-nap után az ünnepségek egész sorozata, mely minden részében hirdetni fogja ország, világ előtt: él magyar, áll Buda még! Az ünnepségek oroszlán része a nemzet szivében az ország fővárosában fog lejátszódni, de versenyt halad vele a vidék s a mi szűkebb hazánk is emlékezetes tények színhelyévé válik a folyó esztendőben, fényesen dokumentálva, hogy a nemzet nagy ünnepéből mi is kivesszük részünket. A folyó évben fog napvilágot látni a Vármegye történetének első kötete, megvilágítva az utódok előtt a viszontagságos életet, melynek a föld, melyen mi most élünk, osztályosa volt a rég­múlt időkben. 1896-ban részesülnek a vármegye kulturaciójából először jutalomban a nemzet napszámosai, kik a hazai nyelv ápolása és terjesztése körül maguknak érdemeket szereztek. Ugyanebben az évben lesz folyóvá téve a vármegyében létező bonyhádi és gyönki algimnáziumok segélyezése czéljából megszavazott tekintélyes összeg. Maga a székhely Szegzárd is kiveszi részét az ünnepségből, mert egyetlen kimagasló költőjének, Garay Jánosnak szobrot emel, megnyitja az Augusz család hagyománya alapján az árvaházat s felemeli kultúránk templomát a főgimnázium épületét. íme az ország egy kis részének ünnepély-programmja; minő világraszóló emlékké magasodik ez, ha az ország összes alkotásai eg­gyé csoportosulnak. Mondja még valaki, hogy a magyar immár elfajult s többé nem életképes, mikor azt a példátlan vitézséget, mely világrészeket veszkedtetett meg és történeti nevezetességre vergődött a harczmezőn, most a magyar nemzet a művelődés terén gyakorolja s itt éppen úgy helyt áll, mint valaha a katalánni mezőkön. Helyesen esdekszel édes nemzetem! Légy vitéz a csatatéren, ha a körülmények úgy kívánják, de ne fedkezzél meg a kultúra temlomáról s mint valamikor ott állál életedet áldozva, hogy a magyar harczi dicsőség csorbát ne szenvedjen, úgy most a nemzetek nagy kulturversenyében mutast meg, hogy e téren is megállod helyedet éppen úgy, mint a csaták zajában. S ezzel meg van adva jövő ezeréves léted programmja, mert arra kell készülni a Magyarnak, hogy ezt a véren szerzett földet a jövő ezredévben is megtartja. Sok volt ellenségünk a múltban, karddal a kezünkben védtük meg hazánk minden talpalatnyi földjét; mot is ellenünk tör 1

Next