Paksi Tükör, 2003 (10. évfolyam, 1-3. szám)

2003-10-01 / 3. szám

PAKSI KÖLTŐK VERS­EI Komámuram reggelije Börzsönyben Börzsönyliget erdejében Hajnal hasad, bokor rezzen. Madárdalra, rigófüttyre Komámuram ébredezzen! Bodri kutya. Cirmos cica Rég elmentek egerészni. Nem lehet Itt Komámuram Tíz óráig heverészni. Mert aki a tegnap este "Nyerőfélben" volt a kártyán, Pattanjon fel, legyen vidám, Legyen legény ma a talpán. Ott parázslik finom flekken Amit rögtön meg kell enni. Csak, hogy arra, éhesnek és Fürgének is kéne lenni. Köményes sem maradhat el Töltsünk paksi rettenetest Aztán hogyha kettőt látunk. Ne keressük meg a tettest. Börzsönyliget, szívünk csücske, De jó lenne Itt maradni. Rokonunkkal, barátunkkal, Gyakoribban együtt lenni. A napraforgó Learatva már a búza, Betakarítva a zab is. Sivár rekettyés mélyében Fészkében szunnyad a haris. Forró meleg és szárazság Úr most a magyar pusztában Fáradt gulya delelészik Délibábos u­almában. Csak a napraforgó élénk Sárgálbóan kimagaslik Zöld szárára támaszkodva Kerek arca kiviláglik. Egész nap csak forgolódik Mintha valamit keresne Felhők között bújócskázó Fényes napra leskelődne. Mindég föltekint az égre Arcát soha nem takarja Bátran vallja hite szerint, Hogy csak a napot akarja. Napraforgó a te neved Nincsen aki megigézne Bárcsak ezen földgolyón Is Minden ember égre nézne. KaTi A két vadász Felhők között játszott, bújócskázott a hold, Néhányszor kivirult, máskor meg beborult. Lágy szellőben ringott búzaton a kalász. Sötétben baktatott két fegyveres vadász. Némán, csöndben, léptek iszonyú homályban. Mocsaras erdőben, vaddisznó nyomában. Vadászvágy sarkallta, ősi szokás szerint. Gondolták vadkan lesz vendégségük megint. Tócsákat találtak, benne disznók nyoma. Kavarogni kezdett mindkettejük gyomra. Távolban kuvik szó, hallatszott az éjben. Vaddisznó röfögés szomszédos mezsgyében. Fegyverhez kapkodtak, aztán feleszméltek Csalódott arcukkal, titkon összenéztek. Kővé merevedve álltak a vadászok. Mint boros hordóban a fenyőfa ászok. Koca volt, száz kilós, kilenc malac vele. Befeküdt a sárba, mind a kilenc bele. Játékos malackák körbe keveredtek. Pocsolyát taposva bele heveredtek. Vadászok távoztak, felmásztak a lesre Fegyverük töltötték sebesen élesre. Ólomlábú órák teltek, vaksötét lett. Szunnyadó erdőben, az álom erőt vett. Egyszer csak távolban megrezzent egy bokor. Célzott a fiatal, most már éppen jókor. Mire az öregebb vadász is felébredt, Ordított az állat, vadfutásnak eredt. Reggelig keresték erdőben a vadat. Vérnyomot kutattak, turkálták az avart. Vadászatuk immár csúf kudarcot vallott. Olyat­mit a falu szégyenben sem hallott. Bánatukban ketten kimentek a rétre Majd csak hazaérnek hat órára, hétre. Búsan bandukoltak, jártukban, keltükben, Fácánra vadászni elkeseredettükben. Fürj is volt ott, fácán, néhány rablósirály, Rétisas, gerlice, kopácsoló harkály. Semmit sem lőttek le, pedig ketten voltak. Szégyellték magukat, haza bandukoltak. Két hét után mondták akik arra jöttek "Ügyetlen vadászok egy vadkant meglőttek." Teteme passador, sasok prédájára. Mocsár közepén vár farkas vacsorára.

Next