Paksi Tükör, 2006 (13. évfolyam, 1-3. szám)
2006-02-01 / 1. szám
MÚLTUNK tűkben levő csendőrparancsnoknak, hogy ő ebben nem vesz részt. Azonnal lemondott állásáról és hiába fenyegették, megtagadta a közreműködést...."n Tarisznyás Gerő emberiessége másodjára a második világháború végjátéka idején mutatkozott meg a világ számára: a hazánkat elözönlő Vörös Hadsereg délen már novemberben eljutott a Dunántúlra, a paksi főjegyző házában a családnak összébb kellett húznia magát, mert egy hadosztályparancsnokot szállásoltak el náluk. A főtiszt és a háziak között barátságos viszony alakult ki, tolmács útján érintkeztek. Amikor egy kisfiú jelentette Gerő bácsinak, hogy „az oroszok viszik a kömlődieket Szibériába", Tarisznyás úr személyesen kereste meg a parancsnokot, és lépett fel a helyiek érdekében, hiszen nemcsak hogy nem volt köztük egyetlen volksbundista sem, de még csak nem is svábok voltak: Luxemburgból, a francia-német határvidékről települtek oda 300 esztendeje. A parancsnok az egész „rakomány" szabadon bocsátását engedélyezte. Az egész család igen közkedvelt volt Pakson, a főjegyző ismert volt emberségéről, hazafiságáról, szép felesége, Tarisznyásné Fülöp Margit mindenkit megnyert kedvességével. A „mama" 1902- ben született, tanítóképzőt végzett, s a polgári iskolában tanított 1939-től. 16 évesen ment férjhez, és 18 évesen szülte meg egyetlen gyermekét, Györgyit. A város kulturális életében aktívan részt vett, tagja volt a paksi Ének- és Zeneegyletnek. Egy kedves ismerőse így emlékezett róla: „valószínűleg ő volt az utolsó úrinő, akivel találkoztam." A család nagy büszkesége, Györgyi 1921. szeptember 3-án született Pakson. A kislány nagy szeretetben nevelkedett a család rendelkezésére bocsátott szolgálati lakásban, melyben egykor maga Deák Ferenc is lakott - erről ma emléktábla tanúskodik -, éppen ezért nehezen viselte, mikor tízéves korában szülei Pestre küldték tanulni. Az Erzsébet Nőiskolában volt bentlakó diák, kitűnő tanuló volt, az érettségi után a bölcsészetre iratkozott be. A háború alatt az egyetemen francia-német szakot végzett, és művészettörténetet tanult, ennek során 1942-ben még Németországban, a müncheni egyetemen is elvégzett - gyakorlásként - egy szemesztert, e félév költségeit állatorvos nagybátyja viselte, mert a papa erre nem volt hajlandó, mivel nem szerette a németeket, dölyfös, fennhéjázó embereknek tartotta őket. Münchenben Györgyi az Englhardt családnál lakott albérletben; a család feje egy, még a Hitler előtti időszak óta szolgáló idősebb német tisztviselő volt. Györgyi doktorálása után visszatért Paksra, a kereskedelmi iskolában lett tanári. Az iskolai évek A paksi kereskedelmi iskola első évei 1945 előtt Pakson nem volt középiskola, bár létesítésének gondolata az 1910-es évektől többször felmerült. Az 1944/45-ös tanév vége felé az érdekelt szülők azzal a kérdéssel fordultak Losonczy István kereskedelmi középiskolai tanárhoz, a paksi állami polgári iskola akkori megbízott igazgatójához, hogy annak érdekében tegyen lépéseket, hogy Pakson 4 éves kereskedelmi középiskola jöhessen létre. Kérésüket azzal indokolták, hogy Tolna megyében nincs ilyen középiskola, és az akkor fennálló közlekedési és egyéb nehézségek miatt szinte megoldhatatlan, hogy gyermekeik Budapesten vagy még távolabb fekvő városokban tanuljanak.3! Az első középiskolát Pakson a kultuszminiszter 1945. szeptember 13-án kelt rendelete engedélyezte, az új középiskola átmenetileg Állami Kereskedelmi Középiskolai Előkészítő Tanfolyam elnevezéssel kezdte meg működését 99 beírt tanulóval. A kultuszminiszter engedélyezte a fiúk és lányok együttes oktatását; az intézet vezetésével Losonczy Istvánt [...] bízták meg. Az ünnepélyes tanévnyitót 1945. szeptember 30-án tartották. A tanítás október 1-jén kezdődött az Anna utcai épületben - t V Memento Magyarország, 1944 Farkas István, a férj közlése alapján. Itt a Vak Bottyán Gimnázium jubileumi évkönyve, 1945-1995, 14-15.0. 2 Paksi Tükör • 2006 február