Paksi Tükör, 2009 (16. évfolyam, 1-3. szám)

2009-02-01 / 1. szám

MÚLTUNK Kutatásaim szülőföldemen Hogy mikor jutott el a híre a Rákóczi-féle kuruc felkelésnek környékünkre, pontosan nem tudjuk. Ami tény, hogy a kuruc vezérkar célul tűzte ki az 1703. évben - miután a Felvidéket, az Alföldet elfoglalták - a Dunántúl felszabadítását, az úgynevezett Dunántúli Hadjáratot. 1703. végén hadfogó tiszteket küldtek a Dunántúlra, így kívántak hadsereget toborozni, hogy haderejüket növelhessék. Bercsényi „páten­sében" a városokat, falvakat, egyéb kisebb helységeket, közembereket felszólította: álljanak be zászlaja alá, és teljes egészében mentesíti őket és családjaikat minden adózás és a földesúri terhek alól.­ Környékünkön a harcok csak később kezdődtek meg. A jobbágyok is vonakodtak a hadba vonulástól, de még inkább Tolna megye nemesei nemigen akartak Rákóczi mellé állni. A kötelező kiállítandó katona-létszámot is csak vonakodva teljesítették. Panaszkodott erről Nádasdy Ferencnek levelében Béri Balogh Ádám is.1­2 Hadrendbe álltak viszont a nagy tekintélyű harcosok: Sándor László, Zoma György, Hellebrant János csapataikkal. Az első harcok 1704. január 17-én kezdődtek meg környékünkön, Földváron. Deák Ferenc és Ilosvay Imre ezredesek irányításával a kuruc csapatok átkeltek a Duna jegén és elfoglalták a földvári várat, melyet Kreutz német tábornok és Monasteric szerb kapitány csapatai védtek. Sajnos a lakosságot sem kímélték a harcokban és nagy zsákmányra tettek szert. A várost kirabolták, az apátságban is nagy károkat okoztak, sok marhát hajtottak át a Dunán Soltra, az alsóréven keresztül. Mindezért a ferences rendi házfőnök levélben fordult panasszal Rákóczihoz.­ Sok rácot és németet elűztek a városból, akik közül Károlyi menlevele ellenére töb­bet kardélre hánytak. A rácok erre mind elhagyták Rákóczi csapatait és a németek oldalán harcoltak a magyarok ellen, sokszor vandál módon legyilkolva egész falvak asszonyait, öregeit és gyermekeit. Ekkor még nem építettek ki a környéken védvo­nalat, sáncot, tábort csak később, az 1704. évben. Ezekkel akarok bővebben foglalkozni, mivel a történelem ezen helyeinek nyomai ma is fellelhetők és védelem­re szorulnának, esetleg restaurálásra, hogy utódaink is láthassák őket. 1. Bercsényi Miklós pátense a fegyverre kelt jobbágyok felszabadításáról 1704. tavaszán. Közli: R. Várkonyi Ágnes, Századok 1958. 224. 2. OSZKK Nádasdy Ferenc levelezése Fal. Hung 181. I. K. 161. 3. OSZKK Thalygy. 3/206-208 Paksi Tükör • 2009 második hava1

Next