Paksi Tükör, 2021 (28. évfolyam, 1-4. szám)
2021-03-01 / 1. szám
Beregnyei Miklós 200 éve született Jámbor Pál Jámbor Pál (Hiador) 1821. január 16-án született Pakson, apja Jámbor János csizmadiamester, anyja Muzsonics Erzsébet, akik szebben énekeltek minden hárfánál, minden hangszernél, mert egyik a mustát verte a tőkéhez, másik a rokkát pörgette dalolva. Munka és énekszó mellett szereztek gömbölyű kis vagyont: három szőlőt, két malmot, díszes házat a piac közepén. Apja iparos társai részéről a legszebb kitüntetésben részesült: céhmesterré választották, később pedig bekerült a városi tanácsba, írja önéletrajzában. A tanácstagi munka rányomta bélyegét a család hangulatára:„Itt kezdődtek a gyász és balsors örömtelen napjai, anyám mintha özveggyé lett volna, csak ebédnél látta férjét, akkor is elégedetlenül." Az általános iskolát Pakson végezte, majd 1832-től 1840-ig Kalocsán, Pécsett, Pesten és Vácon járt középiskolába. A kalocsai szeminárium hallgatója 1840 és 1844 között, mikor mint negyedéves papnövendék, táviratott kapott Daróczy Zsigmond paksi plébánostól:„Heri Elisabet Muzsovits árium deo reddicit" (Tegnap Muzsovits Erzsébet visszaadta lelkét az Istennek). Ennek a tragédiának az eljövetele már hónapok óta lebegett a család fölött, ugyanis meggyszedés közben az asszony leesett a fáról, és vállban tört el a karja. Az orvos úgy vélekedett, hogy az életét meg tudja menteni, de a karját nem. Muzsovits Erzsébet nem egyezett bele az amputálásba. A temetés másnapján szobájába zárkózva megírja „Anyám halálára"című versét, amely 1843. június 22-én meg is jelent a Regélőben, első alkalommal a saját neve alatt. PoliliTlÁr I 2021. március