A Pallas nagy lexikona, 1. kötet: A-Aradmegye (1893)
A, Á - Almada - Almaden - Almádi - Almádi - Almaéter - Almafa - Növénytana és fajtái
Almada — 460 — Tejo bal partján, Lissabonnal szemközt, egy várkastélylyal koronázott sziklás hegy tövében. 0878) 5091 lakossal. Jelentékeny borkereskedése van. Almada, Új-Guinea partjain használt, fák héjából készült kis csónak. Négerek csinálják. Almádén, 1. (A. de Azogue, arabul : kénesőbánya) város Spanyolországban, Ciudad Real tartományban, a Sierra de Almadenban. 08878165 lakosa többnyire bányász vagy bányatiszt. Jelentőségét világhírű kénesőbányáinak köszönheti, amelyek A. és a szomszédos Almadenejos körül vannak. A jelenlegi bányákat (tizenkettő van) a XVII. században nyitották meg. Öt színben vannak, melyek közül a legalsó 357 m.-re terjed le. Egy csaknem függélyes, lefelé mindinkább szélesbedő cinóbertelért aknáztak ki, amely számos tiszta kénesőfészket foglal magában. A tisztátalan érc 664— 7-21°/o kénesőt tartalmaz. Almádén bányái, amelyek már évszázadok óta az államnak egyik fő jövedelmi forrását képezik, már a legrégibb korban ismeretesek voltak . Róma Plinius korában évenként 700,000 fontot aknázott ki. A korona birtokát képezik, de több ízben bérbe voltak adva. 1525—1645-ig az augsburgi Fuggerek birták bérbe, akik harzi és freibergi bányászokkal aknázták ki; 1836 —63-ig a Rothschild család birta bérbe ; most az állam maga kezeli. A bányáinál és kohóinál átlag 4,000 bányász dolgozik és az évi termelés 20—25,000 méter mázsa higany, melyből körülbelül 13,000 méter mázsát visznek külföldre. — 2. Kénesőbánya az Egyesült Államokban, Kalifornia államban, 100 km.-nyire San Franciscotól délkeletre. Almádi, kisközség Veszprémm. veszprémi j.ban, a Balaton partján, 0890 290 magyar lakossal, újabban kedvelt nyaralóhely, részvénytársulat tulajdonát képező fürdőintézettel, a balatoni gőzhajók állomása. Hajdan bencés kolostor volt itt, mely már 1227-ben létezett s a XVI. században pusztult el. ΤΗg v. Almádi István (szováti),dobokamegyei birtokos nemes , eleintén gr. Bánffy György, e vármegyei főispán belső embere, s dobokai alispán és főbíró volt (1675—83); majd 1690-ben a zernyesti diadal után Thököly hadához csatlakozott és vele táborozott úgy Erdélyben, mint a Havasalföldön ; később pedig Nikápoly, Viddin, Nándor-Fehérvár, Karánsebes, Lippa és Boros Jenő környékén ; részt vett a szalánkeméni ütközetben ; a bujdosó fejedelem hű követője volt az 1692. év végéig, amikor őt Thököly több erdélyi nemessel együtt haza bocsátotta Erdélybe. 1708-ban még életben volt, s mint Rákóczi híve szerepelt. Erdélyi és törökország naplója 1687—1694-től, megjelent a magyar tud. akadémia kiadásában. B. A. Almaster, a valeriánsavas amiléter közönséges neve : almaszagú folyadék, melyet zamatosításra alkalmaznak. Almafa (Malus Tourn.) és körtefa (Pirus Tourn.) szisztematikailag egymással oly benső rokonok, hogy rendesen egy génuszba (Pyrus L.) vonják és az A.-t «Pirus Malus L.»-nek, vagyis «V.-körtvély» (Harsl.)-nek nevezik. Ez a magyar nyelvben sem nyelvtanilag, sem pomologiailag nem praktikus, mert «alma-körtvély» v. «alma-körte» alatt valamelyiknek korcs fáját vagy a másikhoz hasonló alakját érthetnék. Pomológiai tekintetben almát és körtét egyesíteni szintén sok bajt okozna. Azért az alma meg a körte rendszertanilag akárminő rokon s ámbár egy génusz alá foglalásuk, szigorú szisztematikai tekintetben, bárminő jogos is ; mi lexikális, nyelvtani és pomologiai tekintetben itt. Diószegi s mások nyomán s a közélet szokása szerint, különválasztjuk egymástól. Az almának meg a körtének megegyező nemi bélyege : a 2—5-, gyakrabban 5-rekeszü álgyümölcs, valamint a pergamenfal alkotta, két-két maga gyümölcsrekesz (csutka). Eltérő bélyegek: az alma szirma tojáskerek v. hosszúkás, 5 bibeszála lent összenő, álgyümölcse legtöbbnyire gömbölyű, a nyelénél köldökszerüen bemélyedt, csutka rekeszei ki (a bőr) felé hegyesek. A körte szirma ellenben kerekded, 5 bibeszála egészen szabad, álgyümölcse ritkán gömbölyded, inkább nyakas, a nyele körül nincs mélyedése s a csutka rekeszei kifelé kerekítettek, húsa rögecses. Az A. és körte között tehát valóban csak alnemi különbség van, de a gyümölcsök íze, elállása v. romlandósága s más sajátságai, melyek olyan közönségesen ismeretesek, az almafát és körtefát a gazdasági életben élesen különválasztják. BORUÁS: Növénytana és fajtái: Az A. (Picus Malus L., Malus communis Lam.) 7—10 m. magas fa, ritkábban bokor. Dereka kérge eleinte világos pirosbarna és sima ; később szürkebarna, vékony táblákkal lehámló kéreghaj fedi. Levele egyszerű, nyeles, tojásdad, kerekded vagy hosszas, fűrészelt, a színe sötétzöld, a visszája halaványzöld, kopasz vagy egész molyhos. Virágzata (április) sátorozó, szirma kívülről rózsaszín, a belseje fehér, hímgömbje sárga, álgyümölcse gömbölyded, ritkán hosszas vagy tojásdad (rozmaring-A., lánycsecsül.), tetején és alján behorpadt s a felső (virágos) behorpadást öt elszáradó levélbe koronázza. Az almafa európai, nem beplántált fa, vad alakja erdeinkben mint vadóka v. vadalma ma is ismeretes (Malus silvestris Mill.). Helyenként még ennek is külön fajtái vannak s ezeknek ápolásából és nemesítéséből lett a sokféle kertig. (Malus domestica Baumg.). A Malus silvestris-nek Európában három főbb fajtája van, mint valóságos benszülött vagy mint amelyre a történelem idejebeli bevándorlást már rábizonyítani egyáltalában nem lehet. Ez a vadalma cserje vagy egész 7 m. magas fa, széles, alacsony és sűrű lombos koronával. Oldalága gyakran tövises, gyümölcse apró, fanyar. Ennek három főbb fajtája a következő : a) M. silvestris (L.) (vadalma, M. acerba Merat, M. austera Wallr.), levele többnyire kopasz, v. csak a visszájának erezete szőrös. Kelyhe hosszú, szálas, kopasz, szirma nagy, a külső oldala szép rózsaszín. b) M. dasyphylla Borkh. (var. tomentosa Koch, var. mitis Wallr., molyhos vadalma), levele eleinte mindkét felől, végre csak a visszáján sűrű gyapjasmolyhos, ilyen a virágnyele meg a kelyhe is. Virága kisebb, bibeszára a tövén szőrös, a hímeknél hosszabb. Mind a kettő gyümölcse későn érik és fásodott, zöld. c) M.paradisiaca L. (M. praecox Borkh., M. pumila Mill.), név szerint paradicsomalma, de Willkomm (Forstl. Flora 849) a Pirus prunifoliát Willd. tartja a kertek paradicsomalma- Almafa