A Pallas nagy lexikona, 2. kötet: Arafele-Békalen (1893)
B - Balbin - Balbina - Balbinus - Balbisia - Balbo - Balboa - Balbriggan - Balbuena - Balbus - Bălcescu
Balbin 522 temetlenségekbe sodorta. Müveinek legteljesebb gyűjteményét Retzer József adta : H. Balbi opera poetica ac politico-moralia e eod. mss. primisque typis coll. et preefat. est Jos. Retzer Vindobonee, (1791—92 két kötetben). Főbb müvei : De civili et bellica fortitudine (1526). — 1 >e Tureorum origine (1526). — De pace inter christianos principes iucunda (1526). Ugyancsak Retzer irta meg életét és müveinek címét : Nachrichten von dem Leben und den Schriften des H. Balbi. (Bécs 1790.) κ. Β. Balbin Bohuslav, cseh történetíró és jezsuita, szül. Königgrätzben 1621., megh. Prágában 1688 nov. 29. Cseh- és Morvaország különböző helyein volt az ékesszólás és költészettan tanára. Munkái : Epitome historica rerum Bohemicarum (2 kötet, Prága 1673—77); Miscellanea historica Bohemiae (8 köt. u.o. 1679—88). Ez utóbbi munkája révén B.-t a csehek nemzeti ujjáébredése előharcosának tartják. Dissertatio apologetica pro lingua Slavonica praecipue Bohemica című munkáját csak 1775. adták ki Prágában. Tömérdek egyéb műve közül említendő még a Bohemia docta, mely első ízben szintén csak 1776-ban jelent meg Prágában, κ. Β. Balbina, több szt. szűznek és vértanúnak neve, kik közül időrendben első egy római szűz. Quirinus tribunnak a későbbi vértanúnak leánya, kit I. Sándor pápa 119. körül családostul együit keresztény hitre térített. Ünnepét már régóta megülik, jelenleg március 31-én, KLEMP, Balbinus, Decimodim, római császár, előkelő származású s nagyműveltségű férfiú, miután kétszer konzul és helytartó volt, a szenátus Kr. u. 238. Pupienusszal együtt. Maximinus Thrax ellenében a császári méltóságra emelte. Mialatt Pupienus Maximinus ellen vonult, B. Rómában maradt. Maximinus meggyilkoltatván Aquilejánál, a két császár egy ideig nyugodtan uralkodott. Egyedül a pretorianusok nem voltak velök megelégedve, a kapitolinusi játékok alkalmával reájuk rontottak s a két császárt 3 havi uralkodás után 238. julius havában meggyilkolták. ΚΓ/S. Balbisia Cav. (növ.), a gólyaorrfélék génusza, 1—3 tájjal Dél-Amerikában. — B. Willd.a.m. Tridax L., — B. DC. a. m. Rhetinodendron Meisn. Balbo Cesare, olasz államférfiú és író, szül. Torinoban 1789 nov. 21-én, megh. 1853 jun. 3-án. Politikai téren már 17 éves korában kezdett működni, amikor Napóleon az államtanács auditorává nevezte ki . később, Napóleon olaszországi hadjáratai alatt nagy szerep jutott neki az új olasz tartományok igazgatása körül. 1824-ben visszavonult a politikai pályáról és ez időtől fogva egész 1847-ig az irodalomnak élt, mint egyik legelőkelőbb tagja annak az írói gárdának, mely az 1820—50 közti években Olaszország újjászületésén munkálkodott. Mazzini és Gioberti iratai mellett az ő Speranze d'Italia c. könyvének volt legnagyobb hatása nemzetére. Azt vitatta benne, hogy az olasz államok konföderációja lehetetlen mindaddig, míg az ország nagy része idegenek kezében van : az olaszoknak egyelőre csak egy célt szabad maguk elé tűzniök : a függetlenítést az idegen hatalmak alól. 1847 márc. 16-ától júl. 28-áig feje volt a legelső piemonti alkotmányos minisztériumnak és lemondása után is több ízben vállalt a piemonti kormánytól politikai missziót. —in. Balboa, Vasco Ntinez de, spany. hódító, szül. Jeres de Badajozban 1475., megh. Santa Mariaban 1517. 1510. Santo Domingoban Francisco de Enrico expedíciójához csatlakozott, amely Darienba indult. Ott egy felkelés következtében az új gyarmat fejévé lett. Miután az aranyországnak hírét hallotta, 1513-ban délnyugat felé fölfedezőútra indult és rendkívüli fáradalmak után szept. 15-én a Panama-földszorosnak egy hegycsúcsáról a Csendes-tengert pillantotta meg. A partot a spanyol király számára birtokba vette ; tettének jutalmául a fölfedezett tenger admirálisának nevezték ki. Azonban udvari cselszövények következtében igen rövid idő múlva Pedrarias Davilára bízták az elfoglalt új ország kormányzását, aki Balboát lefejeztette. I. J. Balbriggan (ejtsd: beibrigga), tengeri város Leinsterr tartományban, Dublin grófságban a Drogheda-öböl déli végében (1896) 2272 lak., hires harisnyakötökkel. Balbuena, don Bernardo de, spanyol költő, született Val de Penasban (Mancha) 1568., meghalt 1627-ben. Ifjú korában Mexikóba került, ott végezte teológiai tanulmányait. Bár közben többször meglátogatta spanyol hazáját, élete legnagyobb részét mégis Jamaika szigetén tölte, hol magasabb egyházi állása volt, 1620-tól kezdve pedig haláláig Puerto Rico szigetén, melynek püspöke volt. Főművei : El siglo de oro (Az arany század), félig prózában, félig versben irt pásztornovella; La grandera mesicana (Mexikó nagysága 1609., e város költői leirása); végre : El Bernardo o la Victoria de Roncesvalles, mely nem kevesebb, mint 45,000 versben Bernardo del Carpico spanyol nemzeti hős történetét énekli meg (Madrid 1624). P. L. Barbus Lucius Cornelius, Gadesban, Spanyolországban született, Metellus és Pompejus alatt szolgált Sertorius ellen és Pompejus által elnyerte a római polgári jogot. Midőn ezt 56-ban Kr. e. vitássá tették neki, Cicero megvédte őt még ma is meglévő beszédében (pro Balbo). A polgárháború idejében a béke fentartásának több meghiúsult kísérlete után Caesar pártjára állt . 40-ben Kr. e. 6 volt az első külföldi római konzul. Balcescu (ejtsd : balcseszku ) Miklós, román iró, szül. Bukarestben 1819., megh. Palermoban 1852. Résztvett az 1848. mozgalmakban. Először Erdélybe jött s a mócok vezérével, Jankuval lépett összeköttetésbe, majd Pesten és Debrecenben járt, hogy kibékítse Kossuthot a románsággal. A magyar-román egyesülésnek egyik legbuzgóbb hive volt, aki keserűen kifakadt a románság ellen : «Nem látjátok, hogy a magyarok a szabadság asztalánál dőzsölnek s nektek csak morzsái jutnak. Ti Európa legrégibb zsarnokának, az osztráknak zászlói alatt harcoltok a szabadság nevében. Egyesüljetek a magyarokkal, hogy rövid idő alatt Bécs kapui előtt álljatok.» Terve az volt, hogy fellázítsa Moldvát és Romániát s hátba kapják az oroszt. Terve nem sikerült. Művei : Istoria Românilor sub Mihail Viteazul (másodszor adta ki a román akadémia Odobescu A. J. előszavával, Bukarest 1887), Cantarea Rumâniei, és Miscarea Românilor din Ardeal In 1848 (Az erdélyi románok mozgalmai 1848-ban). B. halálakor irta Alessandri gyönyörű Balcescu