A Pallas nagy lexikona, 4. kötet: Burgos-Damjanich (1893)

C - Cornelia - Cornelisz - Cornelius - Cornelius - Cornelius - Cornelius

Cornelia — 523 — kommentárjaival, Genova 1764, Páris 1817, 12 kötet) ; Oeuvres complètes de P. C. (Parelle kom­mentárjaival, Páris 1824, 12 köt.) ; Les oeuvres­­complètes de P. C., Taschereautól (Páris 1857—62, 7 köt.). Legjobb a Marty-Laveaux-é (variánsokkal, jegyzetekkel, életrajzzal és lexikonnal, 1862—68, 12 kötet). Irodalom. Taschereau : Histoire de la vie et des ouvrages de C. (Pàris 1829, 1880) ; Lisle : Essai sur les théories dra­matiques de C. (u. o. 1852) ; Guizot: C. et son temps (u. o. 1852, 1869); Saint René Taillandier: C. et ses contemporains (a. o. 1864); Levallois: C. inconnu (u. o. 1876); Bouquet; Points ooscurs de la vie de P. C. (u. o. 1888);, Picot: Bib­liographie cornélienne (u. o. 1875); Liéby Α., Études sur le théâtre classique. (Pàris 1892.) 2. C. Tamás, francia drámaíró, az előbbeni test­vére, szül. Rouenban 1625 aug. 8., megh. Andelys­ben 1709 dec. 8. Kisebb költői tehetségű volt báty­jánál s irt drámai költeményeket, de nyelvészettel is foglalkozott. 1685. az akadémia tagja lett. Szám szerint 42 színdarabot irt, melyek közül leginkább tetszett Les engagements du hasard vígjáték (1647) és Timocrate szomorújáték (1656). Munkái összegyűjtve : Oeuvres dramatiques (Páris 1682 , 1722, 5 köt.) ; Dictionnaire des arts et des scien­ces (Páris 1694) ; Dictionnaire universel géogra­phique et historique (Páris 1708). Lefordította Ovi­dius Metamorfózisait is. Cornelia, a Gracchusok anyja , férje Tiberius Sempronius Gracchus volt, kinek halála után el­utasította Ptolemaios egyiptomi király kezét, nem akarván másnak, mint gyermekei nevelésének élni. Midőn egyszer ékszerei felől megkérdezték, gyermekeire mutatva, mondá­s: «Ezek az én éksze­reim». Tizenkét gyermeke közül három maradt életben, leánya Sempronia az ifjabb Scipio Africa­nus felesége lett. Két fiának, Tiberius és Gaius szomorú sorsát visszavonultságában a legnagyobb állhatatossággal viselte. C. a legnemesebb római nők egyike volt, kiváló műveltsége miatt is tisz­telték. Leveleit nyelvek szépsége miatt sokáig bámulták. A Cornelius Nepos kézirataiban fen­maradt két levéltöredék, melyek Gaius fiához szól­nak, bajosan erednek tőle. A római nép később a Gracchusok anyjának tiszteletére ércszobrot emelt. KUZS: Cornelisz (Cornelissen), 1. Jakab, hollandul festő és fametsző, szül. Oostoanerban s 1500— 1530. Amsterdamban működött. Tőle való a há­gai képtárban levő Herodias (1524-ből) s a mün­cheni pinakotókában látható kis mellékoltár. (A művein látható aláírás helytelen olvasása követ­keztében egy ideig Johann Walter van Assen né­ven nevezték.) 2. G. Cornelis, hollandul történeti festő, szül. Haarlemben 1562., megh. u. o. 1638 nov. 11. Ka­rel van Manderrel együtt Haarlemben iskolát ala­pított, melyből igen jóravaló művészek kerültek ki. Kora legjobb művészei közé tartozott. Művei : Bathseba és Az elveszett fiu (berlini múzeum), Venus és Amor (drezdai képtár) stb. Cornelius, római nemzetség (gens), mely igen sok, részben patriciusi, részben plebejusi rendű családra oszlott. Ezen családok közül az ismere­tesebbek Scipio, Sulla, Lentulus, Dolabella, Cinna, Gallus és Tacitus melléknevek által különböztetik meg magukat. — C. Nepos, I. Nepos, Cornelius, római püspök 251 márc.—253 jun., kit a karthagói Cyprián jogos püspöknek ismert el. Ellenpüspöke a tudós Novitianus volt. Centum­cellieban száműzetésben halt meg. Hogy mártír­halála lett volna, ezt ujabban állították. Cornelius Henrik, operett-tenorista, szül. Szat­máron 1849 dec. 12. Művészi kiképeztetését Bécs­ben és Pesten nyerte. Először 1869 aug. 17. lé­pett színpadra. Működésének színhelye legtöbb­nyire Bécs, Berlin, Hamburg és Grác volt. Jelen­leg a drezdai udvari színház elsőrangú tagja. v. B. Cornelius, 1. Károly Adolf, német történész, szül. Würzburgban 1819 március 12-én. 1846— 1849. a történelem tanára volt a Hosianum lí­ceumban Braunsbergben s 1848—49-ig tagja volt a frankfurti nemzetgyűlésnek. Miután 1852-ben Boroszlóban magántanárrá kópesíttetett, előbb a bonni, majd 1856-tól a müncheni egyetemen mű­ködött mint a történelem tanára. Tagja volt a bajor akadémiának. 1871-ben az ó-katolikus moz­galomhoz csatlakozott. Müvei : Die Münsterschen Humanisten und ihr Verhältniss zur Reformation (Münster 1851) ; Der Antheil Ostfrieslands an der Reformation (u. o. 1852); Gesch. des Münster­schen Aufruhrs der Wiedertäufer (Lipcse 1855— 60, 2 kötet) ; Studien zur Geschichte des Bauern­kriegs (Münch. 1861) ; Kurfürst Moritz v. Sachsen (u. o. 1867) ; Die niederländischen Wiedertäufer während der Belagerung Münsters 1534—35 (u. o. 1869) ; Die Verbannung Calvins aus Genf (1886) ; Rückkehr Calvins nach Genf (1888—89) ; Gedächt­nissrede auf Döllinger (1890) ; Die Gründung der calvin. Kirchenverfassung in Genf (1892). M. S. 2. G. Károly Sebestyén, német fizikus, szül. Ronshausenben 1819 nov. 14. A természettudo­mányok, mókán i ka, fizikai geográfia ós meteoro­logia tanára Hallóban. Munkái : Die Lehre von der Elektricität und dem Magnetismus. Vorsuch einer theoretischen Ableitung der gesamten mag­netischen und elektrischen Erscheinungen (Lipcse 1855) ; Über die Bildung der Materie aus ihren einfachen Elementen (u. o. 1856) ; Theorie der Se­hens und räumlichen Vorstellens vom physik., phy­siol. u. psychol. Standpunkte aus betrachtet (Halle 1861) ; Zur Theorie der Sehens mit Rücksicht auf die neuesten Arbeiten in diesem Gebiete (u. o. 1864) ; Über die Wechselwirkung zwischen Leib und Seele (u. o. 1875) ; Grundzüge einer Mole­kularphysik (u. o. 1866) ; Zur Molekularphysik (u. o. 1875) ; Über die Bedeutung dos Kausalprin­cips in der Naturwissenschaft (u. o. 1867) ; Meteo­rologie (u. o. 1863) ; Grundriss der physik. Geo­graphie (u. o. 1886); Über die Entstehung dor Welt, mit besonderer Rücksicht auf die Frage : ob unserm Sonnonsystein, namentlich der Erde und ihren Bewohnern ein zeitlicher Anfang zu­geschrieben werden muss (u. o. 1876) ; Abhand­lungen zur Naturwissenschaft und Psychologie (Langensalza 1887). 3. C. Péter, német festő, szül. Düsseldorfban 1783., megh. Berlinben 1867. Atyja, ki szintén festő és a düsseldorfi képtár felügyelője volt, a fiúban korán felköltötte a vonzalmat a festészet­hez. Csakhamar be is lépett a düsseldorfi akadé­miába, de annak igazgatója, Langer, oly kevéssé ismerte föl tehetségét, hogy az ifjú csak önbizal­ Amely szók a C betűben nincsenek meg, a K-ben keresendők ! 33* Cornelius

Next