A Pallas nagy lexikona, 5. kötet: Dammara-Elektromos gép (1893)

D - Dobószál - Doboz - Dobozgyártás - Dobozi - Dobozy - Dobra

Dobószál — 381 — példákban és néhány illő imádságok (Fest 1825). Kálvin életét németből magyarra fordította s azon képével együtt, melyet a székudvari puszta tem­plom alapjának kiásatásakor két tégla közé csi­nálva találtak, ki akarta adni, de kiadót nem ta­lált rá. F—s. Dobószál, a dobó madzagja, melyet a hajókötélre kötnek s azt vele a partra ki vagy egy másik ha­jóra áthúzzák. Doboz, nagyközség Békés vmegye gyulai j .-ban, (1891) 4911 magyar és tót lak., posta- és táviróhi­vatallal, postatakarékpénztárral , 2 gőzmalommal, nagy határral; gr. Wenkheim-féle uradalom. D. ősrégi magyar falu, hajdan nagy, mocsaras tölgy­erdő közepén feküdt s nevét a tölgym­ag tokjáról (doboz) vette. Magyarország legrégibb telepített helyei közé tartozik . Szent István idejétől II. And­rásig kir. sertéshizlalóhely, ezután a Hunt-, Páz­mán- és Aba-családok birtoka volt, majd a XVI. sz.-ban a koronára szállott. A XVII. század elején a Veres családnak adományoztatott s e család egyik tagja, Dobozi Veres Mihály 1616. 18 dobozi job­bágyát és maradékait a jobbágyság alól felmen­tette. A XVII. sz.-ban lakói szénégetéssel foglal­koztak. A XVIII. században a magyarok ellen fel­lázított rácság a lakosságot mindenétől kifosztotta,­­ de az mindamellett nem széledt el. b­.v. Dobozgyártás fából. Többféle eljárás szerint készítik a fadobozokat. Vannak esztergált dobozok és forgácsból készült összeenyvezettek. Bármely fa jó az esztergált dobozra, de elsőbbséget mégis a finomabb fáknak adnak. A forgácsból való dobozok anyagát a finom lucfenyő és olcsóbb, SZÍVÓS kemény fák képezik. Ezeknek a forgácsoknak hasítása szivókéssel, gyaluval és furnirhasítógéppel tör­ténhetik. Szivókéssel hasogatják a nagyobb kalap, ruha, stb. dobozok forgácsait, melyeket aztán ned­vesen mintára hajtva szívós nyárfaforgácscsal összefűznek. A hozzávaló feneket rajz után szivó­késsel alakítják, beenyvezik és szögelik. Kisebb, zsiradék-konócs stb. fadobozok forgácsait külön­leges gyaluval gyalulják, ezeket összeenyvezik, és hasonlóan a fenékvassal kivert feneket beeny­vezik. Tartós nagy dobozok készítésére (kalap-, divatárus-, női ruhadobozok) furnirt használnak, melyeket többszörösen egymáson áthajtva, szóval több rétegből egymáson külön varrógépen össze­varrnak. A feneket beszögelik, a széleket pedig némelykor U alakú vékony bádoggal beszegik. L. még Cartovage. G. K. Dobozi István, községi jegyző, szül. Monoron (Pestvárm.) 1847 dec. 24. Középiskoláit és a jogot Budapesten végezte. 1865. Uj-Kigyós (Békés vár­megye) község jegyzője, 1867. Maglód (Pest vár­megye) községi jegyzője lett, hol jelenleg is mű­ködik. Az 1876. Römer Plóris elnöksége alatt megalakult történelmi s régészeti muzeum-egylet­nek három évig titkára s az egyesület évkönyvei­nek (Budapest 1877 és 1878) szerkesztője volt. Ő alapította a községi és körjegyzők országos egye­sületét. Járt külföldön is, s 1891. a közigazgatás terén szerzett érdemeiért arany érdemkereszttel tüntették ki. Irodalmi munkássága is leginkább a közigazgatás terére terjed ki ; idevágó két önálló munkát irt s több lapot szerkesztett. V. ö. Szinnyei: Magyar írók. Dobozy, 1. Károly, zenész, előkelő családtagja. Szül. Eperjesen 1817. Atyja mint tehetős földbir­tokos és rajongó magyar zenekedvelő, állandó cigány-zenekart tartott házánál. Ennek hatása alatt fiában is kifejlődött a zenei tehetség, mely csak fokozódott, mikor Debrecenbe ment iskoláit bevégezni, hol Boka Károlynak, a híres prímásnak nem volt nálánál rajongóbb bámulója. Úgyszólván magának volt mestere a hegedűn, mely hangsze­ren nem mindennapi ügyességre tett szert. Ide­álja lett a magyar zenét megismertetni a külföld­del. Atyja halálával szép vagyont örökölt s azt mind nemes ideáljának áldozta. A 40-es évek ele­jén egy általa szervezett s teljesen ellátott cigány­zenekarral, melynek élén maga vitte a primási főszerepet, egész Európát beutazta s e tekintetben első úttörőnek nevezhető. Mindenütt diadalokat és sok pénzt aratott, de kissé könnyelmű s nem számító természete, életmódja kimeríté ugy va­gyonát, mint egészségét, ésannyira, hogy végre az­ élet szükségeivel küzdve, nagy nyomorban végezte be viszontagságos és kalandos életét, mely jobb sorsra lett volna érdemes. Mint magyar zene­szerző, több sikerült művet irt, melyek az időben kedveltek és elterjedtek voltak. Manapság már azok is, mint egész élete s egykori sikeres mű­ködése, meg nem érdemelt feledésbe mentek, Á. K., 2.1). Mihály, őt és nejét mint a hitvesi hűség mártirjait tünteti fel a magyar történelem. Midőn Szulejmán seregei a mohácsi vész után pusztítva, rabolva vonultak ki Magyarországból, Pilis-Marót mellett vagy 20 ezer magyar család egy szekér­várba­ zárkózott, hol egy darabig vitézül ellenáll­tak a túlnyomó török erőnek, míg végre is leve­rettek. Ekkor D.­lovára kapva fiatal nejét, Ilonát, menekült az őt üldöző török csapat elől. Midőn a a ló a kettős teher alatt roskadni kezdett, neje­ könyörgött, hogy ölje meg őt, nehogy török kézre kerüljön, maga pedig meneküljön. Mikor üldözőik, már majdnem beérték őket, a nő hirtelen leugrott a lóról, de férje nem akarván elhagyni, inkább­ keresztüldöfte kardjával, maga pedig hősien har­colva esett el. Történetét Kisfaludy Sándor és Köl­csey énekelték meg. R. Β. Dobra, 1. Hunyad-D., nagyközség Hunyad vár­megye maros­illyei járásában, (1891) 1202 oláh lak., benne körjegyzőség, pénzügyőrség, kincs­tári erdővédállomás, postahivatal és postatakarék­pénztár, képviselőválasztási székhely. Ettől csak a Dobre viz választja el Gura Dobra nevü kis­községet 339 (47 magyar 34 német, többi rész­ben oláh) lak. A Gura Dobra név szószerinti for­dítása a hajdani Jófőnek (Jufuid), mely néven az országos levéltárnak egy oláh vezérektől kiállított nagyjelentőségű oklevele (Dl 29,435) 1377-ből megörökíti a Dobra, vagyis a régi magyar nyelv­ben folyót, vizet jelentő Jó torkolatához épült helységet. A Jófő név feledésbe ment s már jó ideje félre is értették, úgyhogy a Jóföi család eloláho­sodva nevét Jófűtől képezve, oláh fordításban Her­bay-nak nevezi magát s prédikátumában használja az elferdített Jófűt. Dobra a mögötte elterülő Erdő­hát fensik marhatenyésztő és szénégető lakosságá­nak egyik piacát képezi s j­ó szilvatermés idej­én rop­pant szilvaizt és szilvóriumot szállítanak innen. Marhavásárai főleg disznókért régtől fogva kere- Dobra

Next