A Pallas nagy lexikona, 6. kötet: Elektromos hal-Fék (1894)
F - Falfü - Falgerenda - Falguiere - Falha - Falicsi - Falieri
Falfa - 673 - vázolja már XVI. századi ruházattal és fegyverzettel. A homoród-szent-mártoni, ma unitárius templom falképei a nagyon megrongált Lászlólegenda alatt szent Margit életét és halálát mutatják. A székely Margit-legendák a magyar királyleány és az ázsiai vértanú életét egyesítve ábrázolják. A templom szentélye azonkívül szent Kristófot, a felfeszítést, sírba tételt, egy mennyországot és egy pokolt tár elénk XV. századi modorban. A mennyország lehullott vakolata alatt a legyőzött, majuszkula-felírásos «Beliál» és a lelkek mérlegelése még nagyon jól kivehető volt, mint az első e helyen alkalmazott kép maradványa, melyre rávakoltak a később festett mennyország alapjául. Ma már e templom összes képei az újraépítés következtében teljesen megsemmisültek. A már említett derzsi templom képei közül az éjszaki falon csak a László legenda maradt meg, a déli fal pedig három szent püspököt, a lelkeket mérlegelő arkangyalt és Pál megtérését őrizte meg számunkra. Mindezen alakok ruházata híven tükrözi vissza a XIV. sz. végének egyetemes divatát. Még sok festett templom létezett székelyföldön, de ma már a felismerhetlenségig tönkre mentek falképei. Ilyen p. a gyönyörű gót-renaissance virágokkal díszített bolthajtású csik-ménasági, melynek kora renaissance szárnyas oltára ritkítja párját e hazában. Az elsorolt templomképeken nagyon feltűnő a László-legenda elmaradhatlansága mellett a csoportosítás teljesen azonos volta. A csataképnél ugyanazon alakok ugyanoly állásban jönnek elő. Ezen tény a festés azonos modorával együtt egy székely festőiskolára enged következtetnünk, mely ősi előképek szerint és utána dolgozott. A festőiskola létezése annyival inkább föltehető, mert az ország más vidékein egész más festési modort találunk. L. még Falkép, HUSZKA, Falia, 1. Fogolyfa. Falgerenda, valamely választófalra fektetett gerenda, hogy a födémet vagy az alsó választófalon fekvő felső emeleti választófalat hordja. Rendesen favázas szerkezetekben alkalmazzák és ekkor valamivel szélesebb a választófalnál, hogy alul a mennyezetdeszkákat, fölül pedig a padozatot reá lehessen szögezni. L. még Fahid. Falguière (ejtsd : falgier) Sándor, francia szobrász és festő, szül. Toulouseban 1832., Jouffroy tanítványa, nem követte mestere klasszikus irányát, hanem kezdettől fogva a művészi valószerűség hive volt. 1859. elnyervén az akadémia nagy diját, Rómába ment, 1864. nagy sikert aratott bronzalakjával, mely egy kakasviadalban győztes iflut ábrázol (Luxemburg-muzeum Párisban), és 1869 Tarcisius vértanuságát ábrázoló gyönyörű szoborművével (Luxemburg-muzeum). Azután elkészítette a Dráma alakját a párisi új opera számára (1869), Cornelle Péter ülőszobrát a Comédie française számára, az Egyiptomi táncosnőt (1873), Toulouse város megbízásából Svájc allegóriás alakját, mely egy francia katonát támogat (1875), a Zenét, az Asszonyt pávával, Lamartine szobrát Mâçonban (1878). Tőle való Ázsia alakja a párisi Trocadéro szökőkút medencéjében (1878). 1882. föltűnést keltett Diana istennő szobrával, 1883. elkészítette Gambetta szobrát Cahorsban, 1893. Grévyét Dijonban. Jelenleg a párisi Pantheon számára készülő, a forradalmat dicsőítő csoportozaton dolgozik. Festéssel is foglalkozik, de képei (A birkózók 1875, Kain és Abel, Ker. János lefejezése, Sphynx, stb.) kevésbbé sikerültek. 1878. a becsületrend tisztje, 1882. a művészeti akadémia tagja lett. É. L. Falka (állat), a Helicidák családjába tartozó csiganeműek magyar, de használatból kiment elnevezése. L. Bulimus, D. J. Falicsi (Falis), Jutás (Jutotzasz) fia, Árpád unokája, s a magyarok nagy fejedelme a X. sz. közepe táján. Fejedelemségéről a magyar hagyományok mit sem tudnak, de a vele egy időben élt Konstantin bizánci császár úgy említi, mint az ő korabeli fejedelmét (τον νυν άρχοντα) s igy semmi kétség sem lehet afölött, hogy Zoltán után nem mindjárt következett a fia Taksony, mint Anonymust követve, még ma is sokan vélik. F. nevét Szabó Károly Válnak olvasta, úgy gondolván, hogy a Konstantin által egyszer Falisznak (Φαλής) írt név utórésze a görögös ης végzetnek felel meg, mint p. Árpád, Tevel, Tas (Konstantinnál : Άρπαοής, Τεβελης·, Τάσης) nevében , de Konstantin másszor Falicsisznek, illetőleg tárgyesetben Falicsinnak (τυν Ψαλί-ζιν) nevezi Jutás fiát, ami azt bizonyítja, hogy a nevet Falisznak, Falicsinnak kell olvasni. Ez a névalak azonban sem hagyományainkban, sem régi személyneveink közt, sem az Árpádház ősi birtokterületén található helynevek közt nem fordul elő, holott p. Tordacs (Tarkacs), Jutás (Jutocs), Solt (Zoltán, Zuha), Tas, Taksony, Tevel községek nevében fenmaradt Árpád fiainak és unokáinak emléke. Tekintetbe véve azonban, hogy a szókezdő b és f betűk egykori váltakozására van egy pár nyom a magyar nyelvben, mint : bodor és fodor, valamint hogy Konstantin egy nyíltabb kiejtésű magyar dialektust beszélő emberekkel érintkezett s ezért ib. Zalaszt, Zulta (Zoltán, Solt) helyett ; a F. névnek valószínűleg az ismert Bulcsu, Bolicsu v. Bolicsi felel meg. Valóban Árpád genealógiája csakugyan említ egy Bulchut, kinek fia Zula, nyilván a Sz. István nagybátyjának mondott Erdődyi Zoltán volt. Mivel pedig Falicsival egy időben egy másik Bulcsu is szerepelt, t. i. Kál fia, a horka , ezt megkülönböztetésül Vér-Bulcsunak nevezték, míg a nagy fejedelem alighanem ugyanaz a személy volt, kinek nevét a hagyomány egy ma már értelme vesztett jelzővel, Szo-Bolcsu, Szabolcs alakban őrizte meg. Erre mutat, hogy Szabolcs vezér egy másik Árpádivadékkal, Tassal együtt hódítja meg a Nyírséget s az a terület, mely az általa emelt vártól vette a nevét, t. i. Szabolcs vmegye eredetileg a fejedelmi ház tulajdonát képezte, hol első megszállási jogon birtokló nemesség nem volt ; a Vértesmelléke pedig, melyet a hagyomány Szabolcs vezér birtokának mond, mindenfelöl körül volt véve az Árpád-nemzetség birtokaival s a Csák-nemzetségre alighanem leányági örökösödés által szállt. N. G. Falieri Marino, velencei dogé, szül. 1278., megh. 1355 april 17. Ősrégi, velencei családból származott. 1346. jul. a Zárát és annak közelében emelt várdát ostromló Nagy Lajos királyunk támadását verte vissza, azután genovai s római követ, 1354. pedig velencei dogé lett. Nemso- A Pallas nagy Lexikona, VI. köt. 43 Falieri