A Pallas nagy lexikona, 6. kötet: Elektromos hal-Fék (1894)

F - Falfü - Falgerenda - Falguiere - Falha - Falicsi - Falieri

Falfa - 673 - vázolja már XVI. századi ruházattal és fegyver­zettel. A homoród-szent-mártoni, ma unitárius templom falképei a nagyon megrongált László­legenda alatt szent Margit életét és halálát mutat­ják. A székely Margit-legendák a magyar király­leány és az ázsiai vértanú életét egyesítve ábrázol­ják. A templom szentélye azonkívül szent Kristó­fot, a felfeszítést, sírba tételt, egy mennyországot és egy pokolt tár elénk XV. századi modorban. A mennyország lehullott vakolata alatt a legyőzött, majuszkula-felírásos «Beliál» és a lelkek mérlege­lése még nagyon jól kivehető volt, mint az első e helyen alkalmazott kép maradványa, melyre r­ávakoltak a később festett mennyország alapjául. Ma már e templom összes képei az újraépítés következtében teljesen megsemmisültek. A már említett derzsi templom képei közül az éjszaki fa­lon csak a László legenda maradt meg, a déli fal pedig három szent püspököt, a lelkeket mérlegelő arkangyalt és Pál megtérését őrizte meg szá­munkra. Mindezen alakok ruházata híven tükrözi vissza a XIV. sz. végének egyetemes divatát. Még sok festett templom létezett székelyföldön, de ma már a felismerhetlenségig tönkre mentek fal­képei. Ilyen p. a gyönyörű gót-renaissance virá­gokkal díszített bolthajtású csik-ménasági, mely­nek kora renaissance szárnyas oltára ritkítja pár­ját e hazában. Az elsorolt templomképeken na­gyon feltű­nő a László-legenda elmaradhatlansága mellett a csoportosítás teljesen azonos volta. A csataképnél ugyanazon alakok ugyanoly állás­ban jönnek elő. Ezen tény a festés azonos modo­rával együtt egy székely festőiskolára enged kö­vetkeztetnünk, mely ősi előképek szerint és után­a dolgozott. A festőiskola létezése annyival inkább föltehető, mert az ország más vidékein egész más festési modort találunk. L. még Falkép, HUSZKA, Falia, 1. Fogolyfa. Falgerenda, valamely választófalra fektetett gerenda, hogy a födémet vagy az alsó választófa­lon fekvő felső emeleti választófalat hordja. Ren­desen favázas szerkezetekben alkalmazzák és ek­kor valamivel szélesebb a választófalnál, hogy alul a mennyezetdeszkákat, fölül pedig a padoza­tot reá lehessen szögezni. L. még Fahid. Falguière (ejtsd : falgier) Sándor, francia szob­rász és festő, szül. Toulouseban 1832., Jouffroy tanítványa, nem követte mestere klasszikus irá­nyát, hanem kezdettől fogva a művészi valószerű­ség hive volt. 1859. elnyervén az akadémia nagy diját, Rómába ment, 1864. nagy sikert aratott bronzalakjával, mely egy kakasviadalban győztes iflut ábrázol (Luxemburg-muzeum Párisban), és 1869 Tarcisius vértanuságát ábrázoló gyönyörű szoborművével (Luxemburg-muzeum). Azután el­készítette a Dráma alakját a párisi új opera szá­mára (1869), Cornelle Péter ülő­szobrát a Comé­die française számára, az Egyiptomi táncosnőt (1873), Toulouse város megbízásából Svájc alle­góriás alakját, mely egy francia katonát támogat (1875), a Zenét, az Asszonyt pávával, Lamartine szobrát Mâçonban (1878). Tőle való Ázsia alakja a párisi Trocadéro szökőkút medencéjében (1878). 1882. föltűnést keltett Diana istennő szobrával, 1883. elkészítette Gambetta szobrát Cahorsban, 1893. Grévyét Dijonban. Jelenleg a párisi Pan­theon számára készülő, a forradalmat dicsőítő cso­portozaton dolgozik. Festéssel is foglalkozik, de képei (A birkózók 1875, Kain és Abel, Ker. János lefejezése, Sphynx, stb.) kevésbbé sikerültek. 1878. a becsületrend tisztje, 1882. a művészeti akadémia tagja lett. É. L. Falka (állat), a Helicidák családjába tartozó csiganeműek magyar, de használatból kiment el­nevezése. L. Bulimus,­­ D. J. Falicsi (Falis), Jutás (Jutotzasz) fia, Árpád unokája, s a magyarok nagy fejedelme a X. sz. közepe táján. Fejedelemségéről a magyar hagyo­mányok mit sem tudnak, de a vele egy időben élt Konstantin bizánci császár úgy említi, mint az ő korabeli fejedelmét (τον νυν­ άρχοντα) s igy semmi kétség sem lehet afölött, hogy Zoltán után nem mindjárt következett a fia Taksony, mint Anony­must követve, még ma is sokan vélik. F. nevét Szabó Károly Válnak olvasta, úgy gondolván, hogy a Konstantin által egyszer Falisznak (Φαλής) írt név utórésze a görögös ης végzetnek felel meg, mint p. Árpád, Tevel, Tas (Konstantinnál : Άρπαοής, Τεβελης·, Τάσης) nevében , de Konstantin másszor Falicsisznek, illetőleg tárgyesetben Falicsinnak (τυν Ψαλί-ζιν) nevezi Jutás fiát, ami azt bizo­nyítja, hogy a nevet Falisznak, Falicsinnak kell olvasni. Ez a névalak azonban sem hagyomá­nyainkban, sem régi személyneveink közt, sem az Árpádház ősi birtokterületén található hely­nevek közt nem fordul elő, holott p. Tordacs (Tar­kacs), Jutás (Jutocs), Solt (Zoltán, Zuh­a), Tas, Taksony, Tevel községek nevében fenmaradt Ár­pád fiainak és unokáinak emléke. Tekintetbe véve azonban, hogy a szókezdő b és f betűk egykori váltakozására van egy pár nyom a magyar nyelv­ben, mint : bodor és fodor, valamint hogy Kon­stantin egy nyíltabb kiejtésű magyar dialektust beszélő emberekkel érintkezett s ezért i­­b. Zal­­aszt, Zulta (Zoltán, Solt) helyett ; a F. névnek valószínűleg az ismert Bulcsu, Bolicsu v. Bolicsi felel meg. Valóban Árpád genealógiája csakugyan említ egy Bulchut, kinek fia Zul­a, nyilván a Sz. István nagybátyjának mondott Erdődyi Zoltán volt. Mivel pedig Falicsival egy időben egy másik Bulcsu is szerepelt, t. i. Kál fia, a horka , ezt megkülönböztetésül Vér-Bulcsunak nevezték, míg a nagy fejedelem alighanem ugyanaz a személy volt, kinek nevét a hagyomány egy ma már értelme vesztett jelzővel, Szo-Bolcsu, Szabolcs alakban őrizte meg. Erre mutat, hogy Szabolcs vezér egy másik Árpádivadékkal, Tassal együtt hódítja meg a Nyírséget s az a terület, mely az általa emelt vártól vette a nevét, t. i. Szabolcs vmegye erede­tileg a fejedelmi ház tulajdonát képezte, hol első megszállási jogon birtokló nemesség nem volt ; a Vértesmelléke pedig, melyet a hagyomány Sza­bolcs vezér birtokának mond, mindenfelöl körül volt véve az Árpád-nemzetség birtokaival s a Csák-nemzetségre alighanem leányági örökösödés által szállt. N. G. Falieri Marino, velencei dogé, szül. 1278., megh. 1355 april 17. Ősrégi, velencei családból származott. 1346. jul. a Zárát és annak közelé­ben emelt várdát ostromló Nagy Lajos királyunk támadását verte vissza, azután genovai s római követ, 1354. pedig velencei dogé lett. Nemso- A Pallas nagy Lexikona, VI. köt. 43 Falieri

Next