A Pallas nagy lexikona, 6. kötet: Elektromos hal-Fék (1894)
E, É - Életkép - Életképek - Életkor
Életkép — 21 á gának egy nagyobb összeg egyszeri lefizetése által külön e célra kötött (életjáradék-) szerződés útján biztosít. Ezen évi összeg természetesen nagyobb, mint a lefizetett tőke egyévi kamatai, tekintettel arra, hogy a tőke «à fonds perdu» a járadékot szolgáltatónak tulajdona marad és így vissza nem fizetendő. Ezért egyedülálló személyek, kik tőkével rendelkeznek, azt járadék biztosítására fordítják. Az ilyen szerződések kötésével foglalkoznak az életbiztosító társaságok, Franciaországban számos u. n. járadékintézet és különösen Angolországban az állam pénzügyi kormánya, ahol az államadósság egy része az EU-adósságokból áll. A járadék vételára magasabb fiatal emberek részére, mint előrehaladott korúaknál. A kiszámítás a szerződő fél valószínű élettartama alapján úgy történik, hogy meghatározzák a valószínűségszámítás (táblázat) szerint fizetendő járadékok jelenlegi értékét. L. még Biztosítás, FLEISCHMANN. Életkép (franc, genre), kisebb szépirodalmi műfaj , mely abban különbözik a novellától, hogy kevesebb benne a cselekvény, s az író inkább egy-egy tipikus alakban vagy jelenetben a népélet vagy a társadalom valamely jellemző oldalát mutatja be. Nem lévén módjában meséjével kötni le az olvasó figyelmét, fő feladata a pittoreszk festéssel s a tipikus vonások találó, biztos kiemelésével kelteni érdeklődést. Az É. hangja legtöbbször humoros, olykor szatirikus, és a torzítást is gyakran megtűri (torzkép). Formája lehet prózai v. verses. Az idilltől megkülönbözteti az, hogy a természetesség nem tendenciája, s a hangulata sem érzelmes ; a rajztól pedig, melynek különben alfaja, az választja el, hogy a rajz rendszerint egyéni képet ad, míg az É. általában fajképet, típust. Ilyen életképek Petőfitől : Pató Pál úr, Sári néni , Aranytól : A vén gulyás stb. ; prózában , kitűnő mesterei az É.-nek Jókai és Mikszáth. — É. a drámában mindennapi életet, ismert állapotokat és eseményeket hoz a színre és melyben az egységes műforma mellékes a tartalom lokális és szenzácionális volta mellett. A laza formában a cselekmény inkább kontrasztszerű tablottkban, mint következetesen fokozott felvonásokban folyik le. N. L. és s. O. A. Életképek. 1. Szépirodalmi divatlap (a Magyar Életképek havi folyóirat folytatása). Frankenburg Adolf 1844 jan. 3. alapította Pesten, ő szerkesztette és adta ki hetenkint egyszer ; közreműködtek a lapnál : Arany, Bajza, Beöthy Zsigmond, Degré Alajos, Gaál, Garay, Irinyi, Kerényi, Lévay, Lisznyay, Nagy Ignác, Pákh Albert (Kaján Ábel), Pálffy Albert, Petőfi, Pompóry (Ervin), Pulszky, Sárossy, Szemere Miklós, Tompa, Vajda Péter, Vas Gereben, Vörösmarty stb. 1846 közepén a szépirodalom ifjú tehetségei közül tizen : Bérczy, Degré, Jókai, Pákh, Kerényi, Lisznyai, Obernyik, Pálfy, Petőfi, Tompa szövetkeztek s elhatározták, hogy nem fognak többé lapokba dolgozni, hanem egy általok alapítandó közlönynek szentelik egész erejüket ; elnökül Petőfit választották ; a folyóiratból azonban egy szám se jelenhetett meg s igy fél év múlva ismét az É.-hez csatlakoztak. Petőfi, ki a Pesti Divatlapot 1846 juliustól elhagyta volt, azon év őszétől kezdve kizárólag az É.-be dolgozott. Frankenburg 1847 közepén Bécsbe költözvén, lapját Jókai Mórnak adta át, ki azt julius 1-től szerkesztette. 1848 márc. 19. Jókai a nevénél használt y betűt elhagyta és i-t használt ; ezen év ápril 30-tól Petőfi Sándor lett társszerkesztő ; a lap azonban dec. 31. a II. félév 27. számával megszűnt. 2. E., Illusztrált napilap a szépirod., társasélet és művészetek köréből. Jókai Mór mint lapvezér és kiadótulajdonos 1876 jun. 1. indította meg és Törs Kálmán volt a felelős szerkesztője;megszűnt 1877 jan. 14. Jókai Mór sokat irt a lapba, a többi közt itt jelent meg a Szép Mikhál c. 3 kötetes regénye. sz. J. Életkor. Az emberi szervezet rendes kifejlődésében időhöz kötött bizonyos szakaszokat mutat, amelyeket már a köznyelv is megkülönböztet egymástól, mint a csecsemő-, gyermek-, ifjú-, férfi- és aggkort, amelyhez még hozzá kell vennünk a méhen belül való élet idejét, az embrió időszakát is. Ezen utóbbitól eltekintve, az egyes É.-k oly észrevétlenül mennek egymásba át s az egyes egyéneknél oly különböző időben változnak meg, hogy amely tudományos alapon nyugvó éles beosztást adni nem lehet , a régiek számtalan beosztási mértéke csak önkényesen felvett időegységeken alapszik. Legkedveltebb volt ezek közt a 7-es szám, amelynek eredetét a hét 7 napjában találhatjuk fel, nem pedig bizonyos 7 éves életciklusokban, amelyekben közbeszéd szerint a szervezet teljesen átalakulna. A 7-es számnak megfelelőleg a méhen belül való életet hetekben, és pedig 40 hétre számították ki s azután vagy egyszerűen szorozták e hetek vagy hétéves ciklusok számait, v. többékevésbbé komplikált algebrai formulákat eszeltek ki a tudósok. Hippokrates is, az orvosi tudomány ez ősatyja, továbbá Solon, a 7-es alapon állottak. Voltak azonban, akik a 3-as v. 9-es alapon vélték jogosultabbnak az osztályozást, míg Pythagoras 4 szakot vett fel,20—20, Vireg 3-at 30—30 esztendővel. Természetesebb alapját képezi ezen beosztásoknak néhány tényleges változás a szervezet állapotában, amilyenek a születés (csecsemőkor), a fogzás (gyermekkor), a tejfogak kihullása (ifjúkor), a növekedés megszűnte, vagy az ivarérettség beállta (férfikor) s végre a testi és szellemi képességek hanyatlásának ideje (aggkor). Az É. első idejében a gyermek anyja szervezetéből kapja nemcsak összes táplálékát, hanem még vérének oxigéntartalmát is ; növekedése ezen időszakban a legnagyobb fogantatása után a 270— 280-ik napon megszületik, ámbár már néhány héttel előbb is képes önálló életre, ha valamely véletlen folytán előbb jön a világra. Ezen időtől fogva eleinte táplálékát szopás útján még továbbra is anyjától nyeri, de vérének oxigénjét már lélegzés útján magának kell beszereznie. A szopás ideje 9—10 hónap, ezalatt lassankint néhány tejfog kibújik s a gyermek gyomra is alkalmas lesz más táplálékok megemésztésére. A gyermek növekedése még ezen időben is igen gyenge ; az első hónapokban a naponkint kimutatható sulyszaporulat 30—50 gr.-ot tesz s rendes fejlődés mellett a születésnél brit súly (átlag 3250 gramm) az első öt hónapban megkétszereződik, az első év végével háromszorosát éri el ; ezen testsúlynak kétszeresére azonban már csak 7 éves korában emelkedik. A csecsemő a születését követő hetekben még Életkor