A Pallas nagy lexikona, 6. kötet: Elektromos hal-Fék (1894)

E, É - Életkép - Életképek - Életkor

Életkép — 21 á gának egy nagyobb összeg egyszeri lefizetése ál­tal külön e célra kötött (életjáradék-) szerződés útján biztosít. Ezen évi összeg természetesen na­gyobb, mint a lefizetett tőke egyévi kamatai, te­kintettel arra, hogy a tőke «à fonds perdu» a já­radékot szolgáltatónak tulajdona marad és így vissza nem fizetendő. Ezért egyedülálló szemé­lyek, kik tőkével rendelkeznek, azt járadék bizto­sítására fordítják. Az ilyen szerződések kötésével foglalkoznak az életbiztosító társaságok, Francia­országban számos u. n. járadékintézet és különö­sen Angolországban az állam pénzügyi kormánya, ahol az államadósság egy része az EU-adósságokból áll. A járadék vételára magasabb fiatal emberek részére, mint előrehaladott korúaknál. A kiszámí­tás a szerződő fél valószínű élettartama alapján úgy történik, hogy meghatározzák a valószínűség­számítás (táblázat) szerint fizetendő járadékok je­lenlegi értékét. L. még Biztosítás, FLEISCHMANN. Életkép (franc, genre), kisebb szépirodalmi mű­faj , mely abban különbözik a novellától, hogy keve­sebb benne a cselekvény, s az író inkább egy-egy tipikus alakban vagy jelenetben a népélet vagy a társadalom valamely jellemző oldalát mutatja be. Nem lévén módjában meséjével kötni le az olvasó figyelmét, fő feladata a pittoreszk festéssel s a ti­pikus vonások találó, biztos kiemelésével kelteni érdeklődést. Az É. hangja legtöbbször humoros, olykor szatirikus, és a torzítást is gyakran meg­tűri (torzkép). Formája lehet prózai v. verses. Az idilltől megkülönbözteti az, hogy a természetesség nem tendenciája, s a hangulata sem érzelmes ; a rajztól pedig, melynek különben alfaja, az vá­lasztja el, hogy a rajz rendszerint egyéni képet ad, míg az É. általában fajképet, típust. Ilyen élet­képek Petőfitől : Pató Pál úr, Sári néni , Aranytól : A vén gulyás stb. ; prózában , kitűnő mesterei az É.-nek Jókai és Mikszáth. — É. a drámában min­dennapi életet, ismert állapotokat és eseményeket hoz a színre és melyben az egységes műforma mellékes a tartalom lokális és szenzácionális volta mellett. A laza formában a cselekmény inkább kontrasztszerű tablottkban, mint következetesen fokozott felvonásokban folyik le. N. L. és s. O. A. Életképek. 1. Szépirodalmi divatlap (a Magyar Életképek havi folyóirat folytatása). Franken­burg Adolf 1844 jan. 3. alapította Pesten, ő szer­kesztette és adta ki hetenkint egyszer ; közre­működtek a lapnál : Arany, Bajza, Beöthy Zsig­mond, Degré Alajos, Gaál, Garay, Irinyi, Kerényi, Lévay, Lisznyay, Nagy Ignác, Pákh Albert (Kaján Ábel), Pálffy Albert, Petőfi, Pompóry (Ervin), Pulszky, Sárossy, Szemere Miklós, Tompa, Vajda Péter, Vas Gereben, Vörösmarty stb. 1846 köze­pén a szépirodalom ifjú tehetségei közül tizen : Bérczy, Degré, Jókai, Pákh, Kerényi, Lisznyai, Obernyik, Pálfy, Petőfi, Tompa szövetkeztek s el­határozták, hogy nem fognak többé lapokba dol­gozni, hanem egy általok alapítandó közlönynek szentelik egész erej­üket ; elnökül Petőfit válasz­tották ; a folyóiratból azonban egy szám se jelen­hetett meg s igy fél év múlva ismét az É.-hez csatlakoztak. Petőfi, ki a Pesti Divatlapot 1846 juliustól elhagyta volt, azon év őszétől kezdve ki­zárólag az É.-be dolgozott. Frankenburg 1847 közepén Bécsbe költözvén, lapját Jókai Mórnak adta át, ki azt julius 1-től szerkesztette. 1848 márc. 19. Jókai a nevénél használt y betűt el­hagyta és i-t használt ; ezen év ápril 30-tól Petőfi Sándor lett társszerkesztő ; a lap azonban dec. 31. a II. félév 27. számával megszűnt. 2. E., Illusztrált napilap a szépirod., társasélet és művészetek köréből. Jókai Mór mint lapvezér és kiadótulajdonos 1876 jun. 1. indította meg és Törs Kálmán volt a felelős szerkesztője;megszűnt 1877 jan. 14. Jókai Mór sokat irt a lapba, a többi közt itt jelent meg a Szép Mikhál c. 3 kötetes re­génye. sz. J. Életkor. Az emberi szervezet rendes kifejlődé­sében időhöz kötött bizonyos szakaszokat mutat, amelyeket már a köznyelv is megkülönböztet egy­mástól, mint a csecsemő-, gyermek-, ifjú-, férfi- és aggkort, amelyhez még hozzá kell vennünk a mé­hen belül való élet idejét, az embrió időszakát is. Ezen utóbbitól eltekintve, az egyes É.-k oly észre­vétlenül mennek egymásba át s az egyes egyének­nél oly különböző időben változnak meg, hogy amely tudományos alapon nyugvó éles beosztást adni nem lehet , a régiek számtalan beosztási mértéke csak önkényesen felvett időegységeken alapszik. Legkedveltebb volt ezek közt a 7-es szám, amelynek eredetét a hét 7 napjában találhatjuk fel, nem­ pedig bizonyos 7 éves életciklusokban, amelyekben közbeszéd szerint a szervezet teljesen átalakulna. A 7-es számnak megfelelőleg a méhen belül való életet hetekben, és pedig 40 hétre szá­mították ki s azután vagy egyszerűen szorozták e hetek vagy hétéves ciklusok számait, v. többé­kevésbbé komplikált algebrai formulákat eszeltek ki a tudósok. Hippokrates is, az orvosi tudomány ez ősatyja, továbbá Solon, a 7-es alapon állottak. Voltak azonban, akik a 3-as v. 9-es alapon vélték jogosultabbnak az osztályozást, mí­g Pythagoras 4 szakot vett fel,­20—20, Vireg 3-at 30—30 esz­tendővel. Természetesebb alapját képezi ezen be­osztásoknak néhány tényleges változás a szerve­zet állapotában, amilyenek a születés (csecsemő­kor), a fogzás (gyermekkor), a tejfogak kihullása (ifjúkor), a növekedés megszűnte, vagy az ivar­érettség beállta (férfikor) s végre a testi és szel­lemi képességek hanyatlásának ideje (aggkor). Az É. első idejében a gyermek anyja szerveze­téből kapja nemcsak összes táplálékát, hanem még vérének oxigéntartalmát is ; növekedése ezen idő­szakban a legnagyobb­­ fogantatása után a 270— 280-ik napon megszületik, ámbár már néhány héttel előbb is képes önálló életre, ha valamely véletlen folytán előbb jön a világra. Ezen időtől fogva eleinte táplálékát szopás útján még továbbra is anyjától nyeri, de vérének oxigénjét már lé­legzés útján magának kell beszereznie. A szopás ideje 9—10 hónap, ezalatt lassankint néhány tej­fog kibújik s a gyermek gyomra is alkalmas lesz más táplálékok megemésztésére. A gyermek növe­kedése még ezen időben is igen gyenge ; az első hónapokban a naponkint kimutatható sulyszapo­rulat 30—50 gr.-ot tesz s rendes fejlődés mellett a születésnél brit súly (átlag 3250 gramm) az első öt hónapban megkétszereződik, az első év végével háromszorosát éri el ; ezen testsúlynak kétszere­sére azonban már csak 7 éves korában emelkedik. A csecsemő a születését követő hetekben még Életkor

Next