A Pallas nagy lexikona, 7. kötet: Fekbér-Greszt (1894)
F - Feydeau - Feyen-Perrin - Feyerabend - Feyjoo y Montenegro - Fez
I Feydeau 169 — lusták táborába vezette és ebből a körülményből magyarázható meg, hogy a Carnot megöletése után, 1894 jun. 27. végbement elnökválasztásnál ,a monarkisták ő reá (ötvenhárman) szavaztak. M. L. Feydeau (ejtsd : fedő) Ernő, francia iró, szül. Párisban 1821 márc. 16., megh. u. o. 1873 okt. 29. 1844. lépett fel Les Nationales c. verses gyűjteményével, de csak 1858. lett nevezetessé Fanny c. frivol regényével, melylyel fényes sikert aratott. Ezt követték: Dániel (1859); Catharine d'Overmeire (1860); Sylvie (1861); Le mari de la danseuse ; Monsieur de Saint-Bertrand és Un début à l'opéra(1863) ; ez utóbbinak előszavában F. erősen védekezett az erkölcstelenség és naturalisztikus tendenciák vádja ellen. Későbbi regényei közül még csak a La comtesse de Chalis ou les moeurs du jour (1868) keltett figyelmet. Mint drámaíró következő vígjátékokkal szerepelt : Monsieur de Saint-Bertrand (1865) ; Un coup de bourse (1868); Du luxe des femmes, des moeurs, de la littérature et de la vertu (1866) a civilizáció fellendülését tárgyalta. Tőle való még : Histoire des usages funèbres et des sépultures des peuples anciens (Pár. 1857—1861, rézmetszetekkel) ; L'Allemagne en 1871 (1872) ; Théophile Gautier, Souvenirs intimes (1874). F. alapította 1869. a Revue internationale des arts et de la curiosité c. vállalatot is. Magyarul megjelentek : Chalis grófnő, fordította R. J. (Pest 1868) ; Egy fiatal asszony története, ford. Milassin Vilmos (Pest 1870) ; A boldogság titka, ford. Mártonffy Frigyes. Feyen-Perrin (ejtsd: féjan-perren) Ágoston, francia festő, szül. Bey-sur-Seilleben, Lotharingiában 1829., megh. Párisban 1888. okt. 14. Tanulmányait Nancyban kezdte meg, majd Párisban Cogniernél, Delarochenál és Yvonnál folytatta. Első nagyobb művei : a Hazatérés a kunyhóba (1855), Velpeau doktor anatómiai leckéje (1855), a Bath-szigeti asszonyok (1866) című festménye óta majdnem kizárólag a Bretagne lakóinak életét ábrázoló, nagyon népszerű képeket fest. Ilyenek: Cancalei nő a forrásnál (1872) ; Visszatérés az osztrigahalászatról (1874, Luxembourg muzeum Párisban) ; Keskeny ösvény (1888) ; Cancalei halászleányok (magyar nemzeti muzeum) stb. Történeti képei a Merész Károly holttestének feltalálása a nancyi csata után (1865) és Orfeus halála (1878) ; sok dekorativ festményt is festett. Arcképei közül kitűntek a Daudeté, Lepèrec stb. É. L. Feyerabend Zsigmond, német könyvnyomdász és könyvkiadó, szül. Heidelbergben 1528., megh. majnai Frankfurtban 1590. Működését 1559-ben kezdte meg Frankfurtban, kezdetben mint betűmetsző, majd mint nyomdász és kiadó s utóbbi minőségében oly tevékenységet fejtett ki, hogy méltán tartják őt a frankfurti könyvkereskedelem aranykora legfőbb képviselőjének. Kiadói minőségében Solis Virgil és Ammon Jost hírneves művészek támogatták őt, kik különféle kiadványaihoz illusztrációkat készítettek, mint p. a nagy Luther-bibliához, mely a XVI. sz.-beli frankfurti nyomdászati emlékek legkiválóbbika s még ma is nagy becsben tartatik, nemkülönben a Corpus juris civilis folio kiadása. F. halála után nagy kiterjedésű vállalata hanyatlásnak indult s csakhamar végkép megszűnt. P.K. Fez Feyjoo y Montenegro (ejtsd : feidhoó) Fray Benedek Jeromos, spanyol tudós és kritikus, szül. Cardamiroban (Orense mellett) 1676 okt. 8-án, megh. Oviedoban 1764 szept. 26. Benedekrendi szerzetes volt és sokat foglalkozott teologiával, természettudományokkal és orvostannal. Galilei, Baco, Newton, Pascal s más nagy természettudósok műveinek tudományos vívmányait a metafizikáról, természettudományokról irt kritikai dolgozataiban értékesítette, s ezáltal sokat lendített a spanyol természettudományon. Értekezései : Teatro critico universal (Madrid 1726—38, 9 köt.) és Cartas eruditas (u. o. 1760, 5 köt.) c. munkájában jelentek meg. Nagy szabadelvűséggel ostorozza bennök kora ferdeségeit és rossz szokásait. A munka Spanyolországban nagyon el van terjedve (legjobb kiadásai közül való az 1780—81, mely Madridban 17 kötetben jelent meg) s idegen nyelvekre is lefordították. Ujabban (Madrid 1863) Vicente de la Fuente adott F. műveiből válogatott kiadást a Biblioteca de autores espanoles 56 kötetében. V. O. Pardo Bazan : Estudio critico sobre el Padre Feyjoo (Coruna 1887). H. V. Fez, egyike Marokkó két székes fővárosainak, 195 km.-nyire Tandsertől és 160 km.-nyire az Atlanti-óceán partján fekvő Rabattól, 550 m. relatív magassága hegyektől szegélyezett, mintegy 25 km. hosszú és 3—10 km. széles, halmos síkságon, amelyen a közelben több forrásból eredő Ued F. folyik keresztül. A lakosok számát 50,80, 100, sőt 150,000-re is becsülik, akik között mintegy 10,000 izraelita. F. még máig Marokkó legiparosabb és legélénkebb forgalmú városa ; benne puskaport, apró csecsebecséket, festett fayanceot, híres, maroquinnak nevezett bőrt, gyapjútakarókat és köpenyegeket, selyemkelméket, rezeket és nyergeket készítenek. A termékeny környéken, ahol évenként kétszer is aratnak, igen szép virágok és kitűnő gyümölcs terem. Az európai iparcikkeken kivül teát, cukrot és fűszereket vesz. Az utcák szűkek, kanyargósak és igen piszkosak, tulajdonképpen hosszú galériák, amelyekben a levegő alig cirkulálhat, a házak földszintiek vagy egy emeletesek, rácsos ablakokkal vannak ellátva és nagyobbára rendkívül elhanyagoltak. A mecsetek közül is sok van teljesen elhagyatva ; szentségének hitét egyedül a Millet-Edrisz és az El-Karubin őrizték meg. Ez utóbbinál van a marokkói egyetem, amelynek egykoron Avicenna és más arab tudósok voltak tanítványai, de amely ma már csak nagyon primitív ismereteket terjeszt. F. három részből áll : a 808. alapított régi városból (el-Beled-el-Bali), az új városból (el-Beled-el-Dsedid) és a Mellah nevű zsidó városrészből ; ezeket egymástól falak és kertek választják el ; azonban ezen közben eső tereken is nagy a szenny és piszok, éppen úgy mint a városban magában és a szultán lakóhelye, a Bu-Dselud körül. F. alapíttatását Edrisz imamnak köszönheti, aki 808. megvetette a régi város alapját az Ued F. partján. 467 évvel későbben Abu Jusszuf az új várost kezdte el építtetni. A város az Almohadok korában érte el virágzása tetőpontját ; ekkor 780 mecsetje, 93 nyilvános fürdője, csak a falak közt 472 malma, 89,236 háza, 19,041 meszrája (kisebb háza), 9082 boltja stb. volt. A mohammedánus