A Pallas nagy lexikona, 7. kötet: Fekbér-Greszt (1894)

F - Fortunatus - Fortunatus - Fortune - Fortuny - Fort Wayne

Fortunatus — 397 _ Fort Wayne fenségét, Szapolyaiékhoz közeledett. Werbőczynek bemutatott egy pénzügyi tervezetet, mely hatha­tósan segítene a kincstár bajain. A jul. elején tar­tott hatvani gyűlésen nem is beszéltek már P.­­ellen, sőt a Fuggerektől elveendő rézbányákat kezelés végett rá akarták bizni. A királytól is nagy kölcsönei fejében a már régebben birt budai harmincadon kivül a pozsonyit is zálogba kapta. 1526 máj. a királyi pár megbízásából és «az ország bonyodalmaiban el nem igazodó» rendek kérelmére­l. mutatta be a királyi jövedelmek jegyzékét, fontos leleplezések kíséretében, melyek fényt vet­nek az országnagyok gonosz üzelmeire. Kevéssel a mohácsi vész előtt meghalt. Halálos ágyán forma szerint visszatért a zsidó vallás kebelébe, melyhez kényszer folytán történt kitérése után is mindig ragaszkodott. A budai zsidók ellen emelt vérvádat meghiúsította. Volt hitsorsosainak Prá­gából szándékolt kiűzetését megakadályozta. Vá­dolt zsidókért mindig közbenjárt; elszegényedet­teknek alamizsnát osztogatott. Jegyzeteit zsidó­irással vezette. Hitéhez ragaszkodása különben egyetlen szép jellemvonása F.-nek, kinek erkölcs­telen, pazarló, uzsorás volta mind az országnak, mind a zsidóknak nagy ártalmára volt. V. ö. Kohn Sámuel, A zsidók története Magyarorszá­gon, U. a., Héber kutforrások és adatok Magyar­ország történetéhez. (Tört. tár, 1880.) Fraknói, Magyarország a mohácsi vész előtt. sz. G. 2. F. Matthaeus, a XVI. század elején élt magyar humanista, ki Egerben 1528. halt meg. Életéből csak annyit tudunk, hogy 1520. Broda­rich-csal Olaszországba ment, s 1521. a pádovai egyetemen hallgatott. Megfordult Velencében is s itt 1522. Aldusnál bő kritikai kommentárral ki­adta Seneca­­ Naturales Quaestiones-eit. E köny­vében nagy tudománynyal, különböző kéziratok alapján megjavítja Seneca e természettudományi művét oly sikeresen, hogy a római író szövegé­nek ujabb magyarázói is gyakorta hivatkoznak rája. V. ö. Weiss M. F., Egyetemes Philologiai Közlöny, 1888. évf., 346—362. 1. В. κ. Fortunatus Venantius Homrius, püspök, 1. Venantius Fortunatus. Fortunatus, német népies irányú könyv a XVI. sz.-ból, amely valószínűleg spanyol eredeti után F.-nak és fiainak (akiknek varázskalapja és feneketlen pénzeszacskója volt) sorsát beszéli el. A F.-mese egyik részének legrégibb forrása a Gesta Romanorum (1. 0.); első német kiadása 1480. jelent meg. Azóta sok átdolgozást ért s csak­nem minden nyelven vannak feldolgozásai. Ma­gyarul verses kidolgozásban már a XVI. sz. fo­lyamán, prózában pedig 1651. (Lőcse) jelent meg ily cimmel: «Az Fortunatvsrol íratott igen szép nyáj­as beszédű könyvetske. Miképpen az ő Er­szényéhez és kévánt kedves Süvegetskéjéhez jut­ván és több történt sok dolgairól. Melly most Né­metből Magyarra fordíttatott az szép Újságokban gyönyörködőknek kedvekért». V. ö. Lázár Béla : A Fortunatus-mese az irodalomban. (Bpest 1890). Fortune (ejtsd: Csön) Róbert, angol botani­kus, szül. 1813 Berwick közelében, megh. 1880 ápr. Skótországban. Mint tanult műkertész eleinte az edinburgi botanikus kertben működött, azután Chiswick-ben a Horticultural Society kertjébe ju­tott. 1843. ennek az intézetnek megbízásából Kí­nába utazott ; hazatérvén, Khina flóráját, a tea, gyapot és más hasznos növény termesztését is­mertette. Three years wanderings in the nor­thern provinces of China (2. kiad. London 1847, 2 köt., németre ford. Himly, Gotting, 1853.) 1848. a keletindiai kompánia megbízásából ismét Khi­nába utazott, hogy a Himalája teaültetvényei ré­szére a legjobb fajtákat megszerezze s a Tsientan­gon felfelé menve Hokouba, a fekete tea kereske­delmi piacára jutott. Ezt az útját­­ wo visíts to the tea-countries of China (London 1852, 3 köt. 3. kiad. 1853 ; németül az első utazás leírásával együtt, Lipcse 1854) c. munkájában bocsátotta közre. Mint a chelseai növénykert igazgatója a keletindiai kompánia megbízásából 1853—56. új útra indult, s ezt Residence among the Chinese , Inland, on the coast and at sea (London) munká­jával ismertette. 1857. az É-amerikai kormány megbízásából újra Khinába ment s téa- és más magvakat gyűjtött. 1860 — 63. Japánt utazta be s Jedo and Peking (London 1863) c. munkát irt róla. F.-nak nagyszámú keletázsiai növénynek Európába való átültetését köszönjük. BOKR. Fortuny Mariam, spanyol festő, szül. Reusben, Tarragónia tartományban, 1839 jun. 11., megh. Rómában 1874 okt. 21. 1857. elnyervén az aka­démia nagy diját, Rómába ment és ott szorgal­masan tanulmányozta a régi mesterek műveit, de mikor a háború Spanyolország és a marokkói császár között kitört, ő is elment Pirin tábornok seregével és 5—6 hónapig lelkesedéssel tanul­mányozta a Kelet érdekes népét. Elhagyván a Keletet, ragyogó színezésű, szemfényvesztő­ ele­ganciájú rokokóképeket festett, melyek Párisban olyan tetszést keltettek, hogy Goupil, párisi mű­kereskedő elhalmozta megrendelésekkel. 1870. állította ki Goupilnál La Vicaria - képét, mely egyszerre a legünnepeltebb festők egyikévé tette. Most Rómában telepedett le. Egymásután kelet­keztek képei : A modell megszemlélése, melynek fény- és színhatása szinte hihetetlen. A színpadi próba stb. Utolsó művével, A Porticii parttal el­hagyta a rokokó-festés terét és a természet egé­szen kendőzetlen, hű visszaadására törekedett. Befejezetlenül maradt a tetuáni­ ütközetet ábrázoló nagy festménye. Aquarellképei közül kitűnnek : A marokkói szőnyegkereskedő, A Keleti kávéház stb. Rézkarcai : A holt arab, A pásztorfiú, A sze­renád, Az olvasó, A tamburinjátszó, Az invalid, Az anachoréta, A barátja holttesténél búsuló arabs stb., megkapó, zseniális művek, egészen a Goya modorában. Művészete kozmopolita jellegű, követői is spanyolok, olaszok, franciák egyaránt, akik még mai nap is az ő nyomdokában haladnak. V. O. Davillier, F. sa vie, son oeuvre, se corres­pondance (Páris 1875); Yxart, F. Noticia bio­grafica critica (Barcelona 1881) ; Yriarte, F. (Páris 1885); E. L. Fort Wayne (ejtsd : Ivén), Allen county székhelye Indiana É.­amerikai államban, a Maurice forrás­folyóinak a S. Joseph és S. Mary összefolyásánál, fontos vasúti gócpont, (1896) 35,393 lak. ; fémipar­ral, különösen eke-, kerék- és kaszálógépgyártás­sal, kocsi-, butor-, orgona-, szappankészítéssel, sörgyártással és malomiparral. Az 1794. alapított

Next