A Pallas nagy lexikona, 7. kötet: Fekbér-Greszt (1894)

F - Fekete-Ardó - Fekete-Árva - Fekete-Balog - Fekete banda

Fekete 3 . és egyéb lapokban. Életében egy tanító irányú verses műve jelent meg 1858-ban, Pesten, Élet­iskola a magyar nép számára C. alatt. G. I. Z. F. József, hirlapiró és szerkesztő, szül. Kecs­keméten 1854 nov. 19. A gimnáziumot Kecske­méten kezdte és a pesti evang. iskolában végezte. Egyetemre Berlinbe ment 1872-ben, majd Lip­csébe, ahol jogot, állam­tudományokat és böl­cseletet hallgatott 1877-ig. Itt egyik alapítója volt a lipcsei magyar egyesületnek, s 1874-ben Deut­sche Reichslaterne c. kritikai folyóiratot adta ki. 1878. hazatérvén, szülővárosában a Kecskeméti Lapok szerkesztője lett, irodalmi és társadalmi téren működött, irt színdarabokat és létesítette a Katona-emléktáblát. 1884. Budapestre költözvén, megalapította a Magyar Salont, melyet egy ideig Hevesi Józseffel, 1891 óta egyedül szerkeszt. Ön­állóan is megjelent néhány irodalmi, társadalmi és nemzetgazdasági tanulmánya : Az esküdtszéki­­intézményről (1884) ; A magyar nemzet gazdasági története (1887) ; Három vígjáték (1889) ; A vallás­talanságról (Budapest 1890); Halandó Istenek (1890) ; Magyar festők műtermeiben (1894). Sajtó alatt : Cselédügyi reform. Egyik alapítója az «Ott­hon» irók és hírlapírók körének és a Mártha-egy­letnek. N. L. 8. F. Károly (Schwarzer), pedagógus, szül. Vácon 1822., megh. 1889 jan. 11. Atyja a siketnéma-okta­tás terén nagy hirnevű­ Schwarzer Antal volt. 1841. nevezték ki a váci siketnéma intézet tanárává ; 1873. az intézet igazgatója lett s mint ilyen a né­met módszer (1. o.) meghonosítása tekintetében kiváló érdemeket szerzett. Irt e tárgyban több ér­tekezést, melyet az évi értesítőkben tett közzé. 9. F. Lajos, tanár és erdészeti író, szül. Tor­dán, Torda-Aranyos vmegyében 1837 jun. 18., hol .atyja kamarai orvos volt. A gimnáziumot Tordán és Kolozsvárt az unitáriusoknál, erdészeti tanul­mányait pedig 1856—59. a Selmecbányai m. kir. bányászati és erdészeti akadémián végezte. 1859 nov. 19-től a kolozsvári bánya- és erdőigazgató­ság kerületében mint gyakornokjelölt alkalmazta­tott s mint ilyen az erdészeti államvizsgát 1862. Kolozsvárt tette le. 1867 őszén a megmagyarosí­tandó Selmecbányai erdészeti akadémiához segéd­tanári helyettesnek neveztetett ki. 1869. ideigle­nes erdészszé neveztetett ki, ugy azonban, hogy tanári szolgálattétel végett az akadémiánál ma­radt beosztva. 1873. rendkívüli tanárrá, 1878. II.­­oszt. rendes tanárrá léptettetett elő. 1881. erdő­tanácsossá nevezték ki, 1889. első osztályú rendes tanár lett. 1891—92. az akadémián aligazgatóvá s az erdészeti szak elnökévé választatott meg, a minisztérium által pedig az erdőrendezés, erdő­becslés, erdőértékszámítástannak, az erdészet sta­tisztikájának, történetének és irodalmának elő­adásával bízatott meg. 1894. főerdőtanácsos lett. Irodalmi tevékenységét s termékenységét az Er­dészeti Lapokban, a Közgazdasági Közlönyben és az Erdélyi Gazdában megjelent számos cikkén s értekezésén kívül, nagyobb munkái bizonyít­ják. Ezek a következők: A közerdész (Budapest 1873. Illés Nándorral együtt. Az orsz. erd. egye­sül. által 200 írt pályadíjjal jutalmaztatott) ; Er­dőértékszámítástan (Selmecbánya 1874, teljesen átdolg. 2. kiad. U. ott 1892) ; A mezőség kopá­rainak befásítása (Kolozsvár 1876. Az erdélyi gazd. egylet által 50 aranynyal jutalmazott pálya­munka) ; Az erdővédele­m kör­vo­nalai (Selmecbánya 1877) ; Erdészeti rova­rtan (u. ott 1878); Beszélge­tés az uj erdőtörvényről (Kolozsvár 1880) ; Az em­beri trágya a mezőgazdaságban. Az erdélyi gazda­sági egyesület által jutalmazott pályamunka (u. o. 1881. Nickel Zsigmonddal együtt) ; Erdészeti talaj­tan (Selmecbánya 1882, 2. teljesen átdolg. kiadás, u. ott 1891) ; Az erdőbecsléstan kézikönyve (u. o. 1882. Sóltz Gyulával együtt ; az orsz. erd. egyesü­let által 100 arany pályadíjjal jutalmazott munka, 2 átdolg. kiadás u. o. 1883) ; A tölgy és tenyésztése (Budapest 1888. Az orsz. erd. egyesület által a Deák Ferenc alapítványából 100 aranynyal jutal­mazott pályamű) ; A Magyarországon előforduló főbb fanemek csemetéinek termesztése és ültetése (u. o. 1889); Erdészeti növénytan (u. o. 1891. Má­gócsy Dietz Sándorral együtt és Rejtő Adolf közre­működésével ; az orsz. erd. egyesület Deák Ferenc alapítványából 200 aranynyal jut. pályamű) ; Az erdei vetésről és ültetésről (u. o. 1893. Az orsz. erd. egy. által a Deák Ferenc alapítványából 40 arany­nyal jutalmazott pályamű). Szerkeszti s részben irja e Lexikon erdészeti cikkeit. V. ö. Szinnyey, Magyar írók élete és munkái. VIL. 10. F. Mihály, tanár és író, szül. Bálványos-Váralján 1820., megh. Kolozsvárt 1871 jul. 3. Tanulmányait Dézsen, Kolozsvárt, Nagyenyeden végezte s 1843. a költészeti osztály tanítója lett. Aztán mint ifju Bethlen János gróf gyermekeinek nevelője, 1847. a berlini egyetemre ment. 1860. a Korunk szerkesztőjének hívták meg, majd a Pestre távozott Gyulai Pál helyére, a kolozsvári ev. ref. főiskola tanárává választották meg. Szá­mos verset irt az Aurorába, Atheneeumba, Em­lénybe, a kolozsvári Reménybe, s különösen az ifjúsági irodalom művelése által szerzett érdeme­ket. Foglalkozott az erdélyi protestantizmus tör­ténetével, a magyar nemzet őskori történetével s költeményei közül (Hölgyfutár, Csokonai Lapok, M. Emléklapok, M. Irók Füzetei, Kopasz László néven) különösen a humorosokkal tünt ki. Szá­mos cikken kívül irt egy Szép Ilonka c. regényes operát (Vörösmarty után, zenéje Mosonyi Mihály­tól, Pest 1862 ; hatszor elő is adták) ; A kolozs­vári ev. ref. főtanoda­ történetét (Kolozsvár 1876) ; Olvasó könyvecskét (Pest, é. n.). V. ö. Szinnyei, Magyar Irók. 11. F. Zsigmond, műszaki tanácsos és iró, szül. Alsó-Lugoson (Bihar vm.) 1847 okt. 14. Tanulmá­nyait a József-műegyetemen elvégezvén, 1874. ál­lami mérnök lett ; 1875. a Temes-Bégavölgyi víz­szabályozó társulatnál működött 1881-ig, mikor országgyűlési képviselővé választották. 1884. is­mét államszolgálatba lépett s műszaki tanácsos lett. A Felső-Dunai szakasz szabályozási munkála­tait ő vezeti. Művei : Okszerű vizmüvelettan (I. köt., Budapest 1881) ; A viz mozgása csövekben (U. o. 1882) ; Magyarország vizei, stb. (U. o. 1882) ; A magyar faj és művelődés eredete (U. o. 1888—90, 3 köt. Névtelenül). Több műszaki lap munkatársa. Fekete-Ardó, község, 1. Ar­dó. Fekete-Árva, folyó, 1. Árva. Fekete-Balog, község, 1. Balog. Fekete banda, 1. Bande noire.­ ­ Fekete banda

Next