A Pallas nagy lexikona, 7. kötet: Fekbér-Greszt (1894)
G - Genée - Genelli - Genera - Generáció - Général - Generalatus - Generálbasszus
Genée — 892 — land, Halle 1776—85, 3 kötet : Gatterer, Abriss der Genealogie, Göttinga 1788 ; Kocli. Tables généalogiques des maisons souveraines de l'Europe. Németül megjelent 1808. Berlin. Ujabban: Örtel, Genealogische Tabellen der germanischen und slavischen Völker im XIX. Jh. 3 kiad., Lipcse 1877 ; Cohn, Stammtafeln zur Geschichte der dt. Staaten und der Niederlande, Braunschneig 1871 ; Grote, Stammtafeln, Lipcse 1877 : Hopf, Historisch-Genealogischer Atlas, Gotha 1858—61, 2 kötet; Behr, Genealogie der in Europa regierenden Fürstenhäuser , Π. kiadás Lipcse, 1870, melyhez 1871. egy Wappenbuch járult. Ujabban Lorenz-től jelent meg egy használható munka : Genealogischer Hand- und Schulatlas, Berlin, Hertz, 1892. Weidrich, Stammtafeln des Hauses Habsburg (1893). Igen becsesek Mas Lettrie és Stockvis németalföldi tudósnak genealógiai s kronológiai munkái. Azonfelül egy sereg más munka : Róma és Görögországra nézve Steinbeck, Niebuhr, Huschketöl, Németországra Eckhard, Schlieffen, Hormayr, Stillfried-Rattonitz gróf stb. Franciaországra : Lesages (las Casas), Atlas historique généalogique etc., Páris, 1803, 1804, 1826, és a L'art de vérifier les dates c .nagy munka, Paris 1820—38. Olaszországra nézve : Pompeo Litta gróf (megh. 1852) és gróf Luigi Passerini munkái. Olaszországban a genealógiát az 1874. óta Cavaliere di Croitolanza által Pisában kiadott Giornale araldico-genealogico-diplomatico műveki. Ausztriában az Adler c. genealogiai heraldikai társaság, mely Bécsben székel. Németországra nézve a gothai almanach. 1876 óta Brünnben jelenik meg egy Genealogisches Taschenbuch der Ritter- und Adelsgeschlechter. Angolország nemességére felvilágosítást ad a Bürke által kiadott : Peerage and baronetage of the British empire, melynek 48. évfolyama 1886. jelent meg, továbbá Vebbret és Lodge publikációi. ALD, Genée(ejtsd: zsené), 1. Rikárd,francia származású német zene- és versköltő, szül. Danzigban 1823 febr. 7. Orvosnak készült, de színházigazgató és énekes apjától örökölt hajlamai győztek, s ő zenész lett ; előkelő városokban (1868. Bécsben) színházi karnagy. Sikerült operettszövegeket irt, többnyire másodmagával, Strauss János (Denevér, Egy éj Velencében, A királynő csipkekendője), Millöcker (A koldusdiák, Apajmne a vizitündér, A gascogne-i, A belleville-i szűz) és Suppé (Fatinitza, Donna Juanita, Boccaccio) stb. számára. Maga számos dalt, kuplét, sőt mintegy 15 operettet komponált ; legnépszerűbbek : Kapitánykisaszszony (Der Seebadet, 1876), Nanon és Az utolsó Mohikánok. κ—ι. 2. G. Rudolf, német író, az előbbinek bátyja, szül. Berlinben 1824 dec. 12., ahol a gimnáziumot végezte. Eleinte Gubitz tanár vezetése alatt faműmetszést tanult, később az irodalomra adta magát és szülővárosában újságíró lett. Néhány évig a Koburger Zeitung kiadója volt, 1865. Drezdában, 1879. Berlinben volt tanár. Mint Shakespeare drámáinak magyarázója nagy hírnévre tett szert. Mint színigazgató néhány szatirikus bohózaton kivül Das Wunder (Berlin 1854) ; Ein neuer Timon (1856) ; Lustspiele (u. o. 1855) ; Vor den Kanonen (1857) és Die Klausnerin (Berlin 1884) c. színműveket irt. Átdolgozott ezenkívül Sheridantól és Kleist Henriktől drámákat. Összes színművei Gesammelten Komödien címen jelentek meg (Berlin 1879). Ezenkívül a színházakról és színészetről számos munkát irt. Ilyenek : Das deutsche Theater u. die Reformfrage (Berlin 1878) ; Lehr- u. Wanderjahre des deutschen Schauspiels (u. o. 1882) ; Die Entwicklung des scenischen Theaters u. die Bühnenreforme in München (Stuttgart 1889). Irt még több irodalomtörténeti dolgozatot, egy drámai költeményt : Gastrecht (Berlin 1884) és egy regényt : Marienburg (2 kiad., Berlin 1886.) Genelli (ejtsd : dienelli) Bonaventura, német festő és rajzoló, szül. Berlinben 1798 szept. 28., ma jgh. Weimarban 1886 nov. 13. A berlini akadémián tanult, 1820. pedig Rómába ment, 1836—60. Münchenben élt nagy nélkülözések közepette,minthogy művészete — nem készített olajfestményeket, hanem rajzokat, legföljebb arczképeket — nem talált pártolókra. Ebben az időben keletkeztek híres rajzsorozatai : 48 rajz Homéroshoz (metszette Schütz) ; 36 rajz Dante isteni komédiájához (metszette maga G.) ; Egy boszorkány élete (10 lap, metszette Merz és Gonzenbach) ; Egy művész élete (24 lap, metszette Merz, Gonzenbach stb.). Egy kéjenc élete (litogr. Koch), valamint egyes rajzai is, melyeknek nagy része (284 lap) a bécsi művészeti akadémia gyűjteményébe került. Inkább költő volt, mint festő, a természethűséggel keveset törődik, formái túlzottak, egyes tipikus alakok gyakran viszszatérnek. 1860. a nagyherceg hívása folytán Weimarba ment és bár csekély sikerrel, az olajfestésre adta magát. Főleg Schack gróf müncheni képtára számára készítette festményeit. Ide tartoznak : Európa elrablása (1860) ; Herakles Omphalénál ; Az angyalok Ábrahámot értesítik Izsák születéséről ; Lykurgos és a bacchánsnők ; Ezékiel látomása ; Egy színházi függöny ; Bacchus a múzsák között (1868), é. L. Genera (lat.), a genus többese. Generáció (lat.) a. m. nemzés, nemzedék. A nemzedéki rendben előre v. hátrafelé számítva minden egyes tag, továbbá az ugyanazon időben élő emberek összessége. Idő tekintetében 30 évet számítanak egy G.-ra. Herodot 100 évet számít 3 G.-ra, mások 28, 27 vagy 22 évet egyre. Rümelin volt az első, ki ezen fogalmat rendezni megkísértette. Szerinte G. az atya és fiu kora közötti időközt jelenti, ezt pedig statisztikailag akkér lehet kifejezni, ha a férfiak általános házassági korához a házassági termékenység tartamának felét hozzáadjuk. Rümelin ezen teóriáját a gothai Hotkalender és a tübingai családi regiszterek adatain próbálta ki, melyek 122—125 évet adtak. Különböző számítások alapján aztán Németországra nézve 365 évre határozta egy G. tartamát, ÁLD. Général (francia, ejtsd: zsenerál) a. m. tábornok (1. o.). Generalatus (lat.), az a terület, amelynek összes helyőrségei, katonasága stb. fölötti vezényléssel egy magasabb rendfokozatú tábornok van megbízva. Generálbasszus, magyarul számjelzés v. hangzatjelzés. Így nevezik a zenében azt az eljárást, melynek segélyével valamely alhang (basszus) fölé vagy aláírt számok s jelekkel a zeneíró által képzelt s intencionált harmóniai egymásutánt elképzelni vagy billentyűs hangszereken (zongora, orgona, harmonium) lejátszani, megérzékíteni lehet. A G. elméleti rendszere 2012-ig terjedő számok, továbbá fölebbítő- ψ, χ), lejebbítő- (b, % feloldó- (φ jegyek s rövidebb-hosszabb vonás (—, ) segítségével jelzi a különféle harmóniákat, egyenes v. fordított állásaikban. A számok a hangközöket jelzik, melyek bizonyos basszushangra épített harmóniában előfordulnak, s melyek mindig az illető basszushangtól fölfelé számíttatnak. Igy : a 2 másod hangközt, a 3 harmadhangközt jelent s igy tovább. A hangközök mindig ama hangnem diatonikus zöngesora szerint számítandók, mely elő van jegyezve. Ha General basszus