A Pallas nagy lexikona, 8. kötet: Gesztely-Hegyvám (1894)

G - Greux - Greuze - Grev - Greve - Greven - Grevenbroich - Greve-tér - Greville - Grévin - Grévy

— 280 — 1888 jun. 21. A papi pályára lépett és miután egy id­eig az innsbrucki gimnáziumnál működött, 1861. a tiroli tartománygyűlésbe, 1864. pedig a birodalmi gyűlésbe választották, melynek halá­láig volt tagja. Nemcsak mint a klerikális tiroliak vezére, hanem eredeti, találó, bár csiszolatlan közbekiáltásai és népies beszédei által nagyon ismeretessé vált. Ahányszor a «hippachi csatá­mén» (így nevezte önmagát) öblös «Pfus»-val adta megbotránkozásának jelét, mindannyiszor nagy derültség vett erőt a tisztelt házon és a karzaton. Munkát is irt : Ursachen u. Wirkungen d. Bauern­aufstandes vom Jahre 1525 (Innsbruck 1856).­­M. L. Greux (ejtsd: grö) Gusztáv Mária, francia réz­metsző, szül. Párisban 1828. Gleyre tanítványa, szükségből díszletek festésére adta magát, de 1860 óta kizárólag rézmetszeteket és karcokat készít. Kitűnőek a párisi Notre-Dame és a St. Étienne du Mont templomok belső látképe, valamint a Lièvre­féle Collections célèbres d'oeuvres d'art számára. Ruisdael, van de Velde, Snyders, Delacroix és más mesterek után készített rézkarcai. κ. l. Greuze (ejtsd: gröz) .János Baptiste, francia festő, szíil. Tournusban Mâcon mellett 1725 aug. 21. megh. Párisban 1805 márc. 21. Lyonban Gran­don festő tanítványa volt, azután a párisi akadé­mián tanult és 1755. nagy feltűnést keltett a Megcsalt vak és a Bibliából fölolvasó családapa c. festményeivel, elnyerte az akadémiai tagság jogát, de tagja csak 1769, a Severus és Caracalla c. kevéssé sikerült történeti képe (Louvre) elké­szítése után lehetett. A polgári néposztály életét ábrázolta érzelgős, javító célzatú képeivel és állí­totta oda követendő például a társadalom maga­sabb köreinek. Festői szempontból kitűmőbbek gyermek- és női fejei, melyek a természet közvet­len festői tanulmányozásáról tanúskodnak, noha sok van bennük a XVIII. sz. elpusztult, kacér föl­fogásából is. Legnagyobb számmal a londoni W­al­lace-féle gyűjteményben találhatók ; ilyen a Fia­tal leány képe a budapesti orsz. képtárban (679), hasonló tárgyú képei a müncheni képtárban, a bécsi akadémia képtárában, stb. A francia forra­dalom idejében G. képei kimentek a divatból, el­vesztette vagyonát és nyomorban halt meg. V. ö. Dohne, Kunst u. Künstler (Lipcse 1880) ; Nor­mand Ch., J. B. G. (Páris 1892),­­ l. Orev., termékrajzi nevek mellett Greville Robert Kaye, edinburgi botanikus (kryptogamok) nevének rövidítése. Grève (franc, ejtsd: grév), a munka megszün­tetése, angolul stri­ke, magyarosan sztrájk. Greven, falu Münster porosz kerületben, az Ems és vasút mellett, (1890) 6085 lak, pamutfonók­kal, szivar- és sörgyártással. Grevenbroich, az ugyanily nevű járás szék­helye Düsseldorf porosz kerületben, 22 km.-nyire Düsseldorftól, az Erft és vasút mellett, (1890) 1927 lak, papír- és posztókészítéssel, gyapjú-, pamut-és lenfonással. Grève-tér, korábban így nevezték Párisban az ottani városház előtti tért, melyen a nyilvános kivégzések történtek. Greville, 1. angol családnév, 1. Warwick. — 2. G. Henrik, írói álneve Durand, (1. A.) francia írónőnek. Grévin (ejtsd: greven) Alfréd W., francia rajzoló, szü­l. Epineuilben 1827 jan. megh. Saint-Mande­ban 1892 máj. 5. Vasúti hivatalnok volt s rajzol­gatni kezdett a Journal Amusantba, majd a Cha­rivariba. Rajzai nagy tetszésben részesültek s összesen több ezerre rúgnak (Les Parisiennes, 100 rajz, Páris 1891). Ezenkívül színházi kosz­tümöket is rajzolt látványosságok és operettek számára. 1882. Párisban egy múzeumot nyitottak meg, melyet az ő nevéről neveztek el, s amely­ben a folyó történetek, aktualitások, hires bűn­ügyek stb. vannak szemlélhetővé téve. D'Her­villyvel együtt még egy verses vígjátékot is irt G. : Le bonhomme Misère (Odéon 1877). Grévy, J. Albert, G. Gyulának öcscse, francia politikus, szül. Mont-sous-Vaudreyban (Jura) 1824 aug. 23. Jogot végzett és mint ügyvéd emelke­dett tekintélyre. A császárság bukása után (1870) az ideiglenes kormány a honvédelem szervezését bizta reá Jura­s Doubs départementok­ban. 1871 febr. 8. Besançonban a nemzetgyűlésbe válasz­tották, hol a köztársasági balpárthoz csatlakozott, melynek elnöke is lett. 1876. a képviselőházba választották, 1879 márc. 15. pedig bátyja (mint a köztársaság elnöke) Algéria kormányzójává nevezte ki, hogy ott a civil­ kormányt megala­pítsa. 1881 nov. lemondott állásáról és visszatért Párisba. Azóta csak mint a szenátusnak élethosz­sziglanra választott tagja foglalkozott politikával. 1892 dec. 20. G.-t is vád alá helyezték, hogy pénzt fogadott el a Panama-társulattól, 1894 febr. 7. azonban a birák felmentették a vád alól. De a köz­véleménynek ez a felmentés nem imponált. M. c. 2. G. Gyula, francia államférfiú és a III. köz­társaság volt elnöke, szül. Mont-sous-Vaudrey­ben (Jura) 1807 aug. 15. megh. u. o. 1891 szept. 9. Jogot végzett, részt vett a juliusi forradalomban és azután Párisban telepedett le mint ügyvéd. Politikai hitvallása szerint a köztársasági párt­hoz tartozott. 1848. az ideiglenes kormány meg­bízásából a Jura-départementban működött, hol igazságossága által oly népszerűvé tette nevét, hogy a nemzetgyűlésbe választották, ahol több­nyire a balpárttal szavazott. Napoleon Lajos her­ceg nagyravágyó terveit jókor észrevette és azok kijátszása céljából módosítani kívánta az alkot­mány ama pontját, mely az elnöknek a nemzet­gyűlés által való választását és elmozdíthatósá­gát határozta meg. A nemzetgyűlés azonban ezt az utóbb sokszor emlegetett­e Amendement G. o-t 1848 okt. 7. 643 szavazattal 158 ellen elvetette és az elnöknek az általános szavazati jog alapján való megválasztatását rendelte el, ami azután Napoleon Lajos diadalát lehetségessé tette. Az államcsíny után G. a politikai élettől teljesen visz­szavonult, de ebben az időben mint ügyvéd jó hírnevet és vagyont is szerzett. 1868. az ügyvédi kar elöljárója (bâronnier) lett és ugyanebben az évben képviselőnek választották. 1870 szept. 4. ellenzett mindennemű diktatúrát, szintúgy a köz­társaságnak forradalmi úton való megalapítását és mint egész életében, most is a törvény és rend embere maradt. A német háború folyamában több ízben erélyesen kikelt Gambetta radikális és som­más rendszabályai ellen. 1871 febr. kettős man­dátumot kapott a bordeaux-i nemzetgyűlésbe, Grávy

Next