A Pallas nagy lexikona, 9. kötet: Hehezet-Kacor (1895)
I, Í - Ilm - Ilmatar - Ilmen - Ilmenau - Ilmenit - Ilminster - Ilminszkij
Illyésházy — 588 — felségsértésben marasztaltassék. Az idézés elől Lengyelországba menekülvén, javai, a csábrági és vittnyai uradalmak, elkoboztattak ; onnét viszszatérvén, Bocskay pártjához csatlakozott, ki őt elkobzott javaiba visszahelyező. Érsekújvárt ő menté meg a töröktől és II. Mátyás trónraléphetésének ő volt legfőbb elősegítője. Az ellene intézett hamis vádból kitisztázván magát, 1608. már jelen volt a koronázási országgyűlésen mint királyi főudvarnok s ugyanott nádorrá választatott és ugyanakkor Liptó és Trencsén megyék főispánjává neveztetett, mely megyék örökös főispánsága a családnál annak kihalásáig folytonosan megmaradt. A bazini templomban van eltemetve. A mult sz. utolsó évtizedéig ott volt márvány síremléke is. Gyermekei nem maradtak. II. Mátyás király 1611. az özvegyhez intézett leiratában kimondta újra az 1603-iki Istvánffy-féle apokrif ítélet törvénytelenségét. István naplójegyzeteket is irt (1592—1603). Fényes állásánál és nagy tevékenységénél fogva naplója is eléggé érdekes. Lépten-nyomon kifejezést ad a németek iránti erős gyűlöletének. Kiadta Kazinczy G. (Akad. 1863). Irodalom. Hormayr-Mednyánszky, Taschenbuch f. d. vaterl. Gesch. 1821.; Pelsö-Magyarorsz. Minerva, 1828. Uj Magyar Muz. 1856. I. (Podhradszky József) ; Győri tört. és rég. füzetek, III. (Fraknói, A bécsi béke).; Jászay Pál, A kir. városok szavazatjoga, 1843. Károlyi Árpád, 1. hűtlenségi pöre ; Szilágyi Sándor, Bocskay és I. I. levelezése (Magy. tört. tár, 1878) ; I. följegyzéseinek ismertetése, fepesti Szemle. II. f. II. III. 1865. U. L. 2.1. Gáspár, a nádor unokaöcscse, Trencsén és Liptó vmegye főispánja volt. 1610 óta Bethlen Gábor hű embere, később hadvezére. 1621. megvívta a morva határszélen levő Brumova várát. 1626. Bethlen megbízásából Mansfeld gr. segédcsapatait kalauzolta. Utóbb a katolikus hitre tért és a király hive jen. Grófságot nyert. Meghalt 1648. A tudományokkal is foglalkozott. Egy vallásos művet irt (1643), egyet meg fordított (Buest Joachim, Kézben viselő könyv a jó és boldog kimúlásról). — 3.I. Gábor, főispán. 1655. a száraz vámok eltörlésére kiküldött bizottság tagja. 1665. kat. hitre tért. — 4. I. György, főispán. 1659— 1662. kir. főasztalnokmester, I. Lipót kir. kegyeltje. Később Thököly pártján volt, e miatt 1681. fogságba is került. 1684. visszatért a király hűségére. — 5. I. Ferenc, előbb Ferenc-rendi szerzetes és zárdafőnök Füleken. Majd odahagyja a szerzetet és elveszi Szirmay Katalint. — 6.I. Miklós, 1678. grófiermet nyert. 1687. a határszéleket vizsgáló bizottságban szerepelt. 1715—23. kancellár. — 7. I. József, kir. főasztalnokmester (1730—1759). — 8.I. János, a hétszemélyes tábla ülnöke. Az 1791. országgyűlésen nagy tevékenységet fejt ki. Megh. 1800. Fia : 9. I. István, az utolsó I. Szül. Pozsonyban 1762 ápr. 30., megh. 1838 jul. 30., a Bécs melletti Badenben. II. József alatt a Hóra-féle pórlázadás leküzdésére küldetett ki. 1786. elvette Barkóczy Terézt, kitől azonban nem maradt gyermeke. 1790. az országgyűlésen Trencsén követe. 1792. kir. kamarás, 1797. a trencsén-liptói nemesi felkelés ezredese. 1800 óta e két vmegye főispánja. 1801. titkos tanácsos, 1808. aranygyapjas, 1813. kir. biztos a vízkárok ügyében. Midőn 1822. adó és újoncok országgyűlésen kivül vettettek ki, lemondott főispánságáról. Az abszolutizmus rendszerének nem tudták megnyerni. 1802—25-ig minden országgyűlésen tevékeny részt vett, pártolva a kisebb nemességet, gyámolítva a jobbágyságot. Az 1825-iki országgyűlés elején főasztalnok lett. Ő is egyike a magyar tud. akadémia, alapítóinak ; 1830. az igazgató tanács tagja. 1836 óta, uradalmainak eladása után, a nyilvános élettől visszavonulva élt csallóközi birtokán. Eladott birtokait Sina báró szerezte meg, a csekély pozsonyvmegyei uradalom a Batthyányiakra szállt. V. ö. Remellay Gusztáv, I.ak (Magyar Néplap 1857, 3., 4. sz.) ifj. R.(ezső) ,E.(nsel) ,S.(andor), A gr. I.-ak (Vasárnapi Újság 1862, 45., 46. sz. 8 arcképpel.) sz. G., Ilm, a Saalenak 120 km. hosszú mellékvize. A Türingiai-erdő É-i oldalán fakadó Freibach, Taubach és Lengwitz nevü patakok összefolyásából keletkezik és Grossheringennél torkollik. Ilmatar, 1. Tandér Ilona: Ilmen (Ilymen), csaknem háromszögalaku tó Novgorod orosz kormányzóságban, 18 m. magasban a Finn-öböl szine fölött, a vele összefüggő Mihanovszk és Szineckij tavakat is beleszámítva, 918 km 2 területtel. Az átlag 2 m. mély (legnagyobb mélysége 9 m.) tó partjai laposak. Viz környéke : 63,076 km 2 ; legnagyobb mellékvizei a Selon, Lovat és Mszta, amelyek sok iszapot hordanak belé. Lefolyása a Ladogába a Volhov. Halakban gazdag. Jornandes Lacus Musianusnak hivja. —ZIK. Ilmenau, 1. az Elbének 105 km. hosszú mellékfolyója ; a Lüneburgi-pusztán ered és Hopptenól torkollik. Lüneburgtól kezdve hajózható. — 2.f., város Szász-Weimar nagyhercegségben, 45 km.nyire Weimartól, a Türingiai-erdő É-i lábánál, az Ilm és vasút mellett, (Isoo) 6508 lak., porcellán, üveggyárral, üvegműszerek, játékszerek és papirmasé-áruk készítésével ; hidegvizgyógyintézetekkel (1893. 5500 fürdővendég) és szénbányászattal. V. ö. Lausch, I. u. seine Umgebung (1883). Ilmenit (ásv., titánvas, iserin, menakkanit, kibdelofon, washingtonit). Hatszöges és pedig romboéderes összalakzatokban kristályodó titánvasérc, felnőve v. bennőve kivált vulkanikus kőzetekben (mint mikroszkópos járulékos elegyrész) avagy szabadon mint másodlagos fekhelyeken kavicsban, apró szemekben (iserin) v. poralakban (menakkanit) fordul elő. Vasfekete, fémfényü, gyengén mágneses ; K. 5—6. Töm. 4-5—5. Serpentinben és zsirkövekben v. homokban Szepes, Nógrád vármegyékben, Erdélyben (Oláhpián, a Hargitta hegység keleti lejtőjén, a patakokban), Siófokon a Balaton partján , Csehországban (Malenitz, Isergrund, Iserwiese), Cornwall, Szt. Lőrinc-folyó homokjában (Canada) mint másodlagos fekhelyeken, továbbá a Tihanyi-félsziget bazalttufájában, Somos-Ujfalu (Nógrád), a Rajna melletti Unkel bazaltjaiban. Néha elváltozik titanittá (sphen, részben leukoxénné). EECSS, Ilminster, város Somerset angol grófságban, 23 km.-nyire Bridgewatertől, az Isle, a Chardcsatorna és vasút mellett, (1891) 3281 lak., posztó-és kesztyűkészítéssel. Ilminszkij Nikolaj Ivánovics, a kazáni szeminárium volt igazgatója, orientalista, szül. 1822., megh. 1892. Már fiatalon hozzálátott a török-tatár nyelvek tanulásához s keleten is járt a moham- Amely szók az I betűben nincsenek meg, a J-ben keresendők! Ilminszkiji