A Pallas nagy lexikona, 9. kötet: Hehezet-Kacor (1895)
H - Heyden-Cadow - Heydendorff - Heydrich - Heydt - Heyduk - Heyer
Heyden — 167 — és Signie ; Wittich menekülése ; Hű bajtársak. Monumentális és dekorativ műveket is festett, p. a berlini nemzeti képtárban, a birodalmi igazságügyi palotában stb. ; a gubeni gimnázium számára festste Gero őrgróf és az elfogott szászok képét. Tőle való a berlini operaház új függönye, melyet 1893. festett a szintén tőle való régi függöny helyébe. A berlini művészeti akadémián a jelmeztan tanára és kiadja a Blätter für Kostümkunde (Berlin 1876 köv.) című szaklapot, valamint Aus der Taufe (u. o. 1878) , Die Perlen (u. o. 1881) és Die Trachten der europäischen Kulturvölker (Lipcse 1889) című műveket. É. L. 3. H. Frigyes Ágost, német költő, szül. Neriken falusi birtokon (keleti Poroszország) 1789 szept. 3., megh. 1801 nov. 5. Boroszlóban, hol 1826 óta kormánytanácsos volt. Sokoldalú és tehetséges költő, ki főleg a verses epika terén eleven képzelet és szép alak által kiváló, majd hangulatos, majd humoros részleteikben igen sikerült műveket alkotott. Ilyenek : Die Gallione (1825) ; Reginald (1831) ; Das Wort der Frau (1843, igen sok kiadást ért) ; Der Schuster von Ispahan (1850) ; Die Königsbraut (1851) ; novellái s regényei (Die Intriganten, 1850, 2 köt.) szintén figyelmet érdemelnek ; kevésbé sikerültek drámái (összegyűjtve: Theater, 1812, 3 köt.), melyek csekély szini hatásúak. Összegyűjtött költői műveit a költő életrajzával Mündl Tivadar adta ki (1852). 4. II. János, 1. Heyde. 5. H. Ottó, német festő, szül. Ducherowban (Pommeránia) 1820 jul. 8., a berlini akadémián Klöber és Wach, Párisban Cogniet tanítványa volt, 1850—54. Olaszországban tartózkodott, azután visszatért Berlinbe, 1866. részt vett az osztrák hadjáratban, 1869—70. Egyiptomban tartózkodott, 1870. pedig a francia hadjáratban is résztvett. Legkitűnőbb képei : A greifswaldi egyetem alapítása, melyért H. az illető egyetemtől a tiszteletbeli doktori címet kapta ; X. Bogislavot jeruzsálemi zarándokútján tengeri rablók támadják meg (stettini múzeum) ; Schwerin tábornagy a prágai csatában ; Frigyes porosz trónörökös találkozása Frigyes Károly herceggel ; A második hadsereg a königgrätzi csatában ; A porosz király átadja a trónörökösnek az érdemrendet; A győzelmes király, seregei közepette (berlini nemzeti képtár) ; Szőnyegbazár Kairóban ; Ló- és tevevásár Kairóban ; A Nílus partja Kairó mellett ; Utcai élet Kairóban ; A német császár látogatása a versaillesi kastélyban levő sebesülteknél; Apollo a múzsákkal és a gráciákkal ; Juno templomának romjai Girgentiben; Frigyes trónörökös, Bismarck, Moltke, Steinmetz és Erzsébet román királyné képmásai. É. L. G. H. Tivadar gróf, orosz tábornok és politikus, Finnország főkormányzója, szül. Esztoniában 1821 szept. 15. Az orosz császári udvarban nevelkedett. Mint tiszt kitűnt a Kaukázusban és a krími háborúban. 1862. tábornok lett. 1877—79. mint a vezérkar főnöke vett részt az orosz-török háborúban. 1881. Finnország kormányzójának nevezték ki és ebben az állásban némileg enyhítette a Finnország erőszakos oroszosítására vonatkozó rendeletek végrehajtását, ami miatt a pánszláv sajtó keményen megtámadta. p. p. Heyden-Cadow Vilmos Károly Henrik, porosz államférfiú és nemzetgazdász, szül. Stettinben 1839 márc. 16. Jogot végzett Heidelbergában s azután a közigazgatási pályára lépett. 1877 óta a porosz képviselőház tagja; 1881. kormányelnök lett M. m. Frankfurtban, 1884. az államtanácsba hivták, 1890 nov. pedig mint Lucius utóda a földmivelésügyi tárcát kapta. Mint a Caprivi által inaugurált kereskedelmi és vámszövetségek keretében mozgó politikának hive és védője, nagyon is magára vonta az agráriusok és a német gazdák szövetkezetének haragját. Caprivi elbocsáttatása után H. is beadta lemondását (1894 nov.). Hammerstein-Loxten lett utóda, M. L. Heydendorff Mihály Konrád, iró, szül. 1730., megh. Medgyesen 1821 nov. 9. Az erdélyi guberniumnál szolgált, 1777—1784-ig királybíró volt Medgyesen, 1790. pedig a város polgármestere lett. 1817. nyugalomba vonult. Önéletrajza Erdély kortörténetére nézve a legfontosabb források egyike (kiadta a Verein für Siebenbürgische Landeskunde). M. J.. Heydrich Henrik Móric, német drámaköltő, szül. Drezdában 1820 márc. 13., megh. Loschwitzban 1885 jan. 27. Hamburgban, Berlinben és Lipcsében élt ; életének önmaga vetett véget. Drámai művei : Tiberius Gracchus (1851) ; Leonore von Portugal (1853, tragédiák) ; Prinz Lieschen (1853, romantikus bohózat) ; Die schöne Magelone (1861, varázs-mese). Irt opera-szöveget és költeményeket is. Kiadta : Otto Ludwigs Shakespearestudien (1871) és ugyanannak : Nachlasschriften mit Einleitung und Vorrede (1871—73). s. Β. Heydt Ágoston báró, porosz államminiszter, szül. Elberfeldben 1801 febr. 15., megh. Berlinben 1874 jun. 23. Eleinte apja bank-üzletében foglalatoskodott, azután képviselővé választották, 1848 dec. 4. belépett a Brandenburg-Manteuffel-kormányba mint kereskedelmi, közmunka- és iparügyi miniszter ; állását 1858. Hohenzollern herceg alatt is megtartotta s 1862. a pénzügyeket is átvette, de 1862., mikor Bismarck állt a kormány élére, lemondott és bárói rangot kapott, azonban már 1866. újra átvette a pénzügyminiszterséget ; csak mikor uj adókkal és adóemelésekkel állott elő s nagy deficitet mutatott ki, bukott meg 1869 okt. 26. Hejduk Adolf, cseh költő, szül. Richenburgban 1835 jun. 7. Prágában tanult és jelenleg Pisekben reáliskolai tanár. 1859. és 1865. apróbb lirai költeményekkel lépett fel (Lesni kviti, Erdei virágok), azután következtek : Cymbal a husle (Cimbalom és hegedű, 1876) ; Dedav Odkaz (A nagyapa végrendelete, allegorikus idill, 1880) ; Drevorubec (A favágó, 1880). Ujabb költői elbeszélésekkel is próbálkozott, ilyenek : Za vyru a volnost (Hitért és szabadságért, 1881) ; V zatisi (Csendben, 1883) ; Na vinách (Hullámokon, 1886) stb. sz. E. Heyer, 1. Gusztáv, német erdész, H. Károly fia, szül. Glessenben 1826 márc, 11., megh. München közelében 1883 jul. 10. Főerdész, majd tanár volt Giessenben, 1856. a müncheni erdészeti akadémia tanára, 1868. igazgatója és 1878. müncheni egyetemi tanár lett. Müvei : Das Verhalten (1er Waldbäume gegen Licht und Schatten (Erlangen 1852) ; Über die Ermittelung der Masse, des Alters und Heyer