A Pallas nagy lexikona, 9. kötet: Hehezet-Kacor (1895)
H - Hunyad - Hunyadi-
Hunyadi — 484 — nagy török háború terve, és csak H. Jánosra tekintettek feltétlen bizalommal: ez előbbre téve a haza javát, kibékült Cilleivel és Garai László nádorral (kinek leányát el is jegyezte László fiának), átadta a kezében levő királyi várakat és elvállalta a fenyegetett délvidék védelmét. Nándorfehérvárt saját költségén fegyveresekkel és élelemmel látta el és László fia, Szilágyi Mihály sógora és Gúthi-Ország Mihály gondjára bizta. Maga pedig hamarjában 200 hajónyi hajóhadat állított össze a Dunán és a Száván, sereget is gyűjtött, Szegednél egyesült a Kapisztrán János (1. o.) ferencrendi szerzetes által összegyűjtött, főleg parasztokból álló kereszteshaddal és Mohammed ellen indult, s rajta fényes diadalt aratott (1456 július 21—22.). Kevéssel utóbb H. János, Magyarország és a keresztény Európa nagy kárára, a zimonyi táborban kiütött ragálynak áldozatja lett. Hű barátjának, Kapisztránnak karjaiban halt meg 1456 aug. 11. Saját kívánságához képest Gyulafehérvárt temették el. Majd egész Európa siratta a hőst, ki magában egyesítette a középkori keresztény lovag jellemvonásait. H. János hatalmas ősök, fényes tudomány s a latin nyelv ismerete nélkül a legmagasabb polcra tudott emelkedni. A mély vallásossággal párosult hazafiság e nagy képviselője nemcsak népének, de családjának is szolgált, amelynek roppant kiterjedésű birtokokat hagyott. Vezéreszméje az volt, hogy Európát a keresztény hatalmak támogatásával megtisztítja a «hitetlen» törököktől. Ezt ugyan nem tudta végrehajtani, de annyit elért, hogy az oszmán hatalmat a Duna vonalától visszaszorította a Balkánig, felszabadította a Duna és Balkán közötti keresztény tartományokat s Magyarországról 70 évre hárította el a török invázió veszedelmét. Ezáltal hazánkat a nyugati keresztény kultura védbástyájává tette. Mint hadvezér kitűnt személyes vitézségével is. De — mint Salamon Ferenc megjegyzi — inkább eszével, mint kezével harcolt. Őstehetségével a hajdani rendetlen, féktelen néptömegekből kitűnően szervezett, pontosan fegyelmezett hadakat tudott csinálni. Az előre megállapított tervek, a legaprólékosabb körülmények figyelembe vétele (vidék, népesség, időjárás, termés stb.), a gyors változásokra berendezett csatarendek, mind kiváló hadászati tehetségekre vallanak. H. belátva a banderiális hadnak, az önkéntes nemzeti felkelésnek elégtelenségét és gyakori megbizhatlanságát, nélkülözve egy összetartó erős gyalogságot is , magyar zsoldos sereget kezdett toborzani, melynek költségét eleinte önmaga (igy a hosszú v. bolgár hadjáratban), majd az országgyűléstől kivetett adóval fedezte, így útját egyengette a honvédelmi rendszer reformjának is. H. szélesgarasát (1446— 1452) 1. az Érsek képmellékletén. 2. H. János herceg, Mátyás kir. törvénytelen fia, 1. Koráin. 3. H. Jánosné, 1. Szilágyi. 4. 11. László, H. János és Szilágyi Erzsébet idősebb fia, szül. 1433. Erdélyben nőtt fel. Már korán követte apját harcaiba. A rigómezei ütközet után az apja és Brankovics György szerb fejedelem közt kötött szerződés értelmében Szendrőbe ment túsznak. De 1450 közepén már kiszabadult. 1452. tagja volt az V. László király fogadására Bécsbe küldött követségnek. Már 1452. pozsonyi gróf és Pozsony vmegye főispánja, 1453. horvát-dalmát bán lett. A Szepességben garázdálkodó csehek (főleg Axamith) elleni hadjáratot is ő vezette, de csekély sikerrel. Az 1455-iki budai országgyűlésen apjával együtt lemondott minden hivataláról. Ez évben eljegyezte Garai László nádor leányát, Máriát. Apja halála után Cilléi Ulrik, ki teljhatalmú kormányzó lett, minden áron tönkre akarta tenni a H.-akat. De H. László már az 1456 okt. tartott futaki országgyűlésen is csak azon feltétellel jelent meg, hogy a számadások nélkül meghalt H. János helyett a királyi jövedelmeket illetőleg sem őt, sem Mátyás öcscsét nem fogják felelősségre vonni. Cikéi most békülékenynek mutatkozott. Arra kötelezte magát, hogy a H.-akat megvédi összes birtokaikban, de viszont kikötötte a kezükben levő királyi váraknak átadását. Ezt Nándorfehérvárral, melynek maga H. László volt a kapitánya, kellett volna megkezdeni. Az alattomos, merő jóindulatot színlelő Ciliéi elhatározta, hogy épp ezt az alkalmat, midőn a király átveszi a várát,fogja felhasználni a H.-ak elvesztésére. De H. László ennek a tervnek nyomára jutott. Azért csak V. Lászlót és Ciliéit bocsátotta a várba, a kisérő idegen zsoldosokat, a törvényre hivatkozva, kirekesztette. Most már a gyanakvó király is beleegyezett a H.-ak megöletésébe. De még e terv végrehajtása előtt Ciliéi és H. László, ez utóbbinak lakásán, előbb szóbeli, majd fegyveres harcba elegyedtek, melynek folyamán Ciliéit H. berohanó barátai összevagdalták (1456 nov. 9.). A megfélemlített király rokonának haláláért megbocsátott Lászlónak, sőt kevéssel utóbb Temesvárott Szilágyi Erzsébet megnyugtatására meg is esküdött (nov. 23.), hogy a H.-akat nem éri bántódás : őket testvéreikül, anyjukat anyjává fogadta. H. László, ki főtárnokmester és az ország főkapitánya is lett, elkísérte a királyt Budára. Itt csakhamar a trónjáért és életéért remegő V. László királyt rábírták a H.-ak ellenségei, hogy a «veszélyes» H.-házat megsemmisítse. Miután H. Mátyást is Budára csalták, 1457 márc. 14. a H.-akat számos barátiakkal együtt elfogták. Azt híresztelvén, hogy H. László a királyt 3 nap elteltével meg akarta öletni, a királyi tanács minden törvényes formaság mellőzésével halálra ítélte, mely ítéletet 1467 márc. 16. estefelé a Szt. György-téren végre is hajtották. H. Mátyást csak ifjúsága mentette meg e sorstól. László holttestét 1458 tavaszán Mátyás Gyulafehérvárt az apjáé mellé temettette. 5. H. Mátyás, H. János és Szilágyi Erzsébet ifjabb fia, 1. Mátyás, magyar király. Irodalom. A kézikönyvek (Horváth M., Szalay L., Szalay J., Kerékgyártó, Fessier, Sayous, Krones stb.) idevágó helyei. Teleki József gr., Hunyadiak kora Magyarországon, I—VI. 1. és X—XII. köt., 1852—57. Az utolsó kötetek okmánytárt tartalmaznak. Teleki munkájának befejezésével a magy. tud. akadémia Csánki Dezsőt bizta meg, ki Magyarország történelmi földrajza a H. korában címmel eddig (1895) két kötetet bocsátott közre. Fejér György, Genus, incunabula et virtus Joannis Corvini de Hunyad, Buda 184; Chassin, Jean de H., Páris 1859 ; Pór Antal, H. János, Élet- és korrajz, Budapest 1873; Czuczor Gergely, H. János viselt dolgai, F.ngel- és Fesslerből 1832 . dr. Réthy László, Az oláh nyelv és nemzet megalakulása, Budapest 1827 . és u. a., Oláh eredetűek-e a H. ? Turul, II. köt. 4 füz., Csánki Dezső, Hunyadi