A Pallas nagy lexikona, 9. kötet: Hehezet-Kacor (1895)

H - Hunyadiak kora - Hunyadi Szabó - Hunyady-

Hunyadi — 485 — Hunyadmegye és a H., Századok, 1887. évf. Nagy Iván, Ma­gyarország családai, V. köt. 116—192. 1. : H. János, Minde­nes gyűjtemény, 1789 I. ; H. Jánosról, Sándor István, Sok­féle, 1791,1. : Lassú István, A nagy H. védelmeztetése, Tudo­mányos gyűjtemény, 1824. évf. XI.; P. Thewrewk József kiadta saját magának, Aranka Györgynek és Kriebel Jánosnak a H. eredetére vonatkozó munkáit (Három értekezés stb.) ; Csá­szár Ferenc, Nagy H. János. Tud. gyűjt. 1827, VIII. ; J. Mel­zer, Graf Johann Η. von Bistritz und (­er Charakter seiner Grösse, Pannónia 1822. évfolyam ; Kazinczy Ferenc, Erdélyi levelek ; Gróf Kemény József, H. János nemzetségéről, Nemzeti Társalkodó 1830, I. ; H. J. emléke, Árpádia 1838, III. ; Nagy Iván, A magyar fehér lovag, Uj Magyar Mú­zeum 185­7, I. ; H. J. Emlékezete, Budapesti Szemle 1857, I. és István bácsi naptára 1863, IX. (Veszély Károly) ; Jed­licska Pál, H. János tettei és jellemrajza, István bácsi nap­tára 1870, XV. ; Luczenbacher János, H. János kormányzó esküje, Tud. Tár. 1834, II. ; H. János kormányzó beszéde László királyhoz Bécsben 1852., Vasárnapi Újság 1865. évf. 35. sz. ; Knauz Nándor, Az országos tanács és az ország­gyűlések története 1435—52., 1861 ; Horváth Mihály, H. Já­nos zászlaja, Magyar Tud. Akad. Évt, 1847. Jegyzetek­ Te­mesvárról és vidékéről , A tüzérszerkaszárnya és H. János kastélyának korábbi maradványa, Vasárnapi Újság 1860. évf. 27. sz. ; Salamon Ferenc, Magyarország a török hódítás ko­rában, Budapest 1864, 29—70.1. 2.,kiad. 1886. u. a., Buda­pest története, Π. köt. ; Vámbéry Ármin, Η. János hat leg­nagyobb csatája, törökből, Magyar Tört. Tár, XI. 1862 . Kiss János, A várnai ütközet, Akad. Évt. 1854. Köhler, Die Schlachten­­, Nikopolis und Warna, 1882 ; Vaszary Kolos, Ulászló eskü­szegése és a várnai csata, 1884 ; H. J. a várnai csa­tában, Ország Tükre, 1863. évf. 3. sz. ; Huber Alfons, Die Kriege zwischen Türken und Ungarn 1440—44, Archiv für österreichische Geschichte, 68. köt. ; Luppa Péter, H. János egyháza és diadala Szent-Imrén, Vasárnapi Újság 1858. évf. 18. sz. ; Veszely Károly, Hol verte meg H. János Mezid béget? Századok, 1879. évf. ; Meynert, Das Kriegswesen der Unstarn, 1876; Ipolyi Arnold, A magyar hadi történet fejlő­déséről, beszéd, Századok, 1879. évf. ; Kápolnai István, A magyarok hadjáratai stb., Ludovika Akadémia Közlönye 1879. évf.; Olchvári, H. János hadjáratai, u. o. 1886. évf.; Lovcsányi, Adalékok a magyar-lengyel érintkezés történe­téhez, Századok 1886. évf. ; Dimitrijevits Milán, Gyurgye Brankovic, Újvidék, 1876, német nyelven ; ismertette Pauler Gyula, Századok 1877. évf. ; Pesty­ Frigyes, Brankovics Gy. szerb despota birtokviszonyai Magyarországban, Akadémiai Évt. 1877 ; Schwicker Brúnó, Az utolsó Cilléi grófok és vi­szonyuk Magyarországhoz, Budapest 1884 ; Kiss Károly, H. János utolsó hadjárata és Nándorfehérvár felmentése, Akad. Évt. 1856; Rómer Flóris, Adatok H. és Kapisztrán 1456-iki táborozásához, Győri Tört. és Régészeti Füzetek, 1865. III. , H. és Kapisztrán a nándorfehérvári ütközetben, Magyar Sajtó 1856. évf. 168. sz. és Budapesti Hírlap 1856. évf. ; Voigt, Joh. v. Kapistran, Sybel, Histor. Zeitschrift, régi folyam X. ; H. János és utolsó hadjárata, Ország Tükre 1865. évf. 23. és 24. sz., Fővárosi Lapok 1876. évf. 165. sz. (Hőke Lajos); Hammer, Geschichte der Osmanen, I. kötet; Zinkeisen, Ge­ •schichte der Türkei, I., II. köt. ; Lázár, Az ozmánok törté­nete, I. köt. ; Szentkláray Jenő, A dunai hajóhadak törté­nete, 1886 ; H. László, Nemzeti naptár 1864, V. ; H. László Belgrádnál 1456., Felsőmagyarországi Minerva 1832. évf. Egykorú kutfők : Thuróczi János krónikája (Chronicon Unga­rorum). A H. korára erős kritikával használandó, de sokat tartalmazó forrás : Dlugoss János, Historia Poloniae libri XHI. (Nagy elfogultság a H. érdemeivel szemben. Sok rossz­akaratú ferdítés); Callimachus Fülöp olasz író műve (De rebus Vladislai libri III.) az I. Ulászló király alatti esemé­nyekre fontos kútfő. A bizánci írók közül kiválnak­: Chal­kokondylas, Corpus Scriptor. Hist. Byzant. V.; Dukas Já­nos : Kritobulos, III. Mohammed élete, magyarra fordította Szabó Károly, 1874, kik a török-magyar háborúkról értesíte­nek. — Aeneas Sylvius munkái. Későbbiek és másodrendű fon­tosságúak : Bonfini Antal, Rerum ungaricarum de­cades ; Heltai Gáspár Magyar Krónikája; Tubero Lajos, Galeotti, Ranzanus, Cortesius, Liszti L., Pethö Gergely, Lucis (De regno Dalmatiae et Croatiae), Veráncsics Antal stb. munkái­nak egyes idevágó részletei. A korra vonatkozó oklevele­ket közlik : Teleki idevágó munkájának X. stb. kötetében ; Fejér, Codex Diplomaticus ; Schwartner, Introd. in rem. diplom . Hazai oklevéltár ; Kerchelich, Notit, Praeliminar. stb. Érdekesek Vitéz János levelei (Joannis de Zredna .. . epi­stolae), melyeknek legtöbbje H. János kormányzó nevében, országos ügyben íratott (78 levél, 1445—51). Ujabban ki­adta Fraknói Vilmos, 1878. A magyar költészetben is szá­mos műre akadunk, melyek a H.-akkal foglalkoznak. Ilye­nek p. Nagy-Bánkai Mátyás, ki H. János tetteit énekelte meg a XVI. sz. második felében : Bessenyei György tragé­diát irt H. Lászlóról, 1782 ; Vályi Nagy Ferenc pedig eposzt, 1783­­, Kisfaludy Sándor H. Jánosról drámát ; Pálóczi Hor­váth Ádám Hunnias ciml­ eposzt, 1787 ; Bolyai Farkas meg Kisfaludy Károly Kemény Simonról színművet írtak. Czu­czor Gergely is hőskölteményt­ szándékozott H. I.-ról készíteni, 1830, de csak a 8. énekig jutott. Tőle valók a : Hunyadi (Ki áll amott a szirttetőn?); H. és neje, H. halála című versek. Vörösmarty Mihály Czillei és Ά Hunyadiak címmel tör­téneti drámát, 1844., Tóth Lőrinc Hunyadi Lászlóról szóló tragédiát 1846. irt. Ennek alapján irta Egressy Béni is Erkel Ferenc Hunyadi László nevű operájának szövegkönyvét, 1844. H. Lászlóra vonatkoznak még : Petőfi Sándor, A király esküje és Zalár József, H. László c. balladái ; Arany János egy ballada-ciklusban akarta megírni a H.-ház történetét. Ebből elkészült: H. csillaga ; Róth bajnok özvegye; Szibi­nyáni Jánk ; V. László ; Mátyás anyja. H. János szerepéről a szerb népköltészetben V. ö. Radics György cikkét, Bácska 1878. évf. 28. SZ. SZILÁGYI GÉZA: Hunyadiak kora Magyarországon, így neve­zik a kor két vezéralakjáról, H. Jánosról (kor­mányzó 1446—1452.) és H. Mátyásról (magyar király 1458—1490.) a magyar történetnek 1440-től 1490-ig terjedő időszakát, mely egyrészt a főne­mességnek a kormány birtokába való jutását, más­részt az önálló nemzeti királyságnak és a hazai renaissancenak fénykorát jelenti. A H.-ra vonat­kozó irodalomra nézve v. ö. Hunyadi-család és Mátyás király. sz. G. Hunyadi Szabó Ferenc, 1. Szabó-Hunyady-család (kis-kresztyeni nemes, kéthe­lyi gróf). Első ismert őse a hunyadvmegyei Nagy András, Majthényi László budai prépost és sze­rém­­i püspök tisztje volt, ki 1607. Rudolf király­tól címeres nemeslevelet kapott. A család a XVII. sz. folyamán Bars és Nyitra vmegyében több kirá­lyi adományt nyert, így az előnevet adó Kis-Kresztyént is. A családalapító­­ Andrásnak László nevü fia a nemesi, Ferenc nevű fa pedig (ki 1653 körül Somogy vmegyébe költözött) a későbbi grófi ágnak lett őse. A nemesi ág kiválóbb tagjai : H. László, 1677—1679. másodalispán, 1679— 1694. első alispán Bars vármegyében. I. Lipót királytól 1694. a nyitravármegyei Nyitraszeghez kapta királyi adományban. 11. Ignác, eleinte fő­jegyző, majd 1694 körül alispán Bars vmegyében. H. Lajos, 1838. Komárom vmegye főszolgabírója. A grófi ág ki­válóbb tagjai : 11. Ferenc, 1653—94. szolgabíró Somogy vmegyében. H. László (a családban e néven második), 1719. a magyar kir. udvari kancellária titkára volt. Némelyek szerint királyi személynök is lett volna. H. András (11.) Bars vmegyébe tért vissza, ahol 1684. al-, 1688. főjegyző, 1694. alispán lett. Később még jobban emelkedett: a királyi tábla ülnöke, alországbiró, végül 1716. alnádor. H. István, megh. 1743. Kö­rülbelül nyolc éven át Nyitra vmegye alispánja. Aranysarkantyús vitéz is volt. H. Nep. János, 1753. az előnevet adó Kéthelyet nyeri királyi ado­mányban, 1755. pedig báróságot kap. Fia, szin­tén H. Nep. János, 1792. magyar, 1797-ben pedig birodalmi grófi rangra emeltetett. Megh. 1821. H. József gróf (1801—69), császári királyi kama­rás. Neje, Lichtenste­in Henriette hercegnő, csil­lagkeresztes és palotahölgy. Gyermekei közül em­lítendők : H. Imre Joakim Ferenc (szül. 1827.), volt alezredes, császári királyi kamarás, a ma­gyar főrendiház tagja. A hazai lósport érdekében buzgólkodott. H. Ferenc gróf (1804—1882), csá­szári királyi kamarás. Neje Zichy Julia grófnő, csillagkeresztes hölgy (1808—75). Gyermekei kö­zül említendők : H. László gróf, szül. Budán, Hunya­di

Next