A Pallas nagy lexikona, 9. kötet: Hehezet-Kacor (1895)
H - Hunyadiak kora - Hunyadi Szabó - Hunyady-
Hunyadi — 485 — Hunyadmegye és a H., Századok, 1887. évf. Nagy Iván, Magyarország családai, V. köt. 116—192. 1. : H. János, Mindenes gyűjtemény, 1789 I. ; H. Jánosról, Sándor István, Sokféle, 1791,1. : Lassú István, A nagy H. védelmeztetése, Tudományos gyűjtemény, 1824. évf. XI.; P. Thewrewk József kiadta saját magának, Aranka Györgynek és Kriebel Jánosnak a H. eredetére vonatkozó munkáit (Három értekezés stb.) ; Császár Ferenc, Nagy H. János. Tud. gyűjt. 1827, VIII. ; J. Melzer, Graf Johann Η. von Bistritz und (er Charakter seiner Grösse, Pannónia 1822. évfolyam ; Kazinczy Ferenc, Erdélyi levelek ; Gróf Kemény József, H. János nemzetségéről, Nemzeti Társalkodó 1830, I. ; H. J. emléke, Árpádia 1838, III. ; Nagy Iván, A magyar fehér lovag, Uj Magyar Múzeum 1857, I. ; H. J. Emlékezete, Budapesti Szemle 1857, I. és István bácsi naptára 1863, IX. (Veszély Károly) ; Jedlicska Pál, H. János tettei és jellemrajza, István bácsi naptára 1870, XV. ; Luczenbacher János, H. János kormányzó esküje, Tud. Tár. 1834, II. ; H. János kormányzó beszéde László királyhoz Bécsben 1852., Vasárnapi Újság 1865. évf. 35. sz. ; Knauz Nándor, Az országos tanács és az országgyűlések története 1435—52., 1861 ; Horváth Mihály, H. János zászlaja, Magyar Tud. Akad. Évt, 1847. Jegyzetek Temesvárról és vidékéről , A tüzérszerkaszárnya és H. János kastélyának korábbi maradványa, Vasárnapi Újság 1860. évf. 27. sz. ; Salamon Ferenc, Magyarország a török hódítás korában, Budapest 1864, 29—70.1. 2.,kiad. 1886. u. a., Budapest története, Π. köt. ; Vámbéry Ármin, Η. János hat legnagyobb csatája, törökből, Magyar Tört. Tár, XI. 1862 . Kiss János, A várnai ütközet, Akad. Évt. 1854. Köhler, Die Schlachten, Nikopolis und Warna, 1882 ; Vaszary Kolos, Ulászló esküszegése és a várnai csata, 1884 ; H. J. a várnai csatában, Ország Tükre, 1863. évf. 3. sz. ; Huber Alfons, Die Kriege zwischen Türken und Ungarn 1440—44, Archiv für österreichische Geschichte, 68. köt. ; Luppa Péter, H. János egyháza és diadala Szent-Imrén, Vasárnapi Újság 1858. évf. 18. sz. ; Veszely Károly, Hol verte meg H. János Mezid béget? Századok, 1879. évf. ; Meynert, Das Kriegswesen der Unstarn, 1876; Ipolyi Arnold, A magyar hadi történet fejlődéséről, beszéd, Századok, 1879. évf. ; Kápolnai István, A magyarok hadjáratai stb., Ludovika Akadémia Közlönye 1879. évf.; Olchvári, H. János hadjáratai, u. o. 1886. évf.; Lovcsányi, Adalékok a magyar-lengyel érintkezés történetéhez, Századok 1886. évf. ; Dimitrijevits Milán, Gyurgye Brankovic, Újvidék, 1876, német nyelven ; ismertette Pauler Gyula, Századok 1877. évf. ; Pesty Frigyes, Brankovics Gy. szerb despota birtokviszonyai Magyarországban, Akadémiai Évt. 1877 ; Schwicker Brúnó, Az utolsó Cilléi grófok és viszonyuk Magyarországhoz, Budapest 1884 ; Kiss Károly, H. János utolsó hadjárata és Nándorfehérvár felmentése, Akad. Évt. 1856; Rómer Flóris, Adatok H. és Kapisztrán 1456-iki táborozásához, Győri Tört. és Régészeti Füzetek, 1865. III. , H. és Kapisztrán a nándorfehérvári ütközetben, Magyar Sajtó 1856. évf. 168. sz. és Budapesti Hírlap 1856. évf. ; Voigt, Joh. v. Kapistran, Sybel, Histor. Zeitschrift, régi folyam X. ; H. János és utolsó hadjárata, Ország Tükre 1865. évf. 23. és 24. sz., Fővárosi Lapok 1876. évf. 165. sz. (Hőke Lajos); Hammer, Geschichte der Osmanen, I. kötet; Zinkeisen, Ge •schichte der Türkei, I., II. köt. ; Lázár, Az ozmánok története, I. köt. ; Szentkláray Jenő, A dunai hajóhadak története, 1886 ; H. László, Nemzeti naptár 1864, V. ; H. László Belgrádnál 1456., Felsőmagyarországi Minerva 1832. évf. Egykorú kutfők : Thuróczi János krónikája (Chronicon Ungarorum). A H. korára erős kritikával használandó, de sokat tartalmazó forrás : Dlugoss János, Historia Poloniae libri XHI. (Nagy elfogultság a H. érdemeivel szemben. Sok rosszakaratú ferdítés); Callimachus Fülöp olasz író műve (De rebus Vladislai libri III.) az I. Ulászló király alatti eseményekre fontos kútfő. A bizánci írók közül kiválnak: Chalkokondylas, Corpus Scriptor. Hist. Byzant. V.; Dukas János : Kritobulos, III. Mohammed élete, magyarra fordította Szabó Károly, 1874, kik a török-magyar háborúkról értesítenek. — Aeneas Sylvius munkái. Későbbiek és másodrendű fontosságúak : Bonfini Antal, Rerum ungaricarum decades ; Heltai Gáspár Magyar Krónikája; Tubero Lajos, Galeotti, Ranzanus, Cortesius, Liszti L., Pethö Gergely, Lucis (De regno Dalmatiae et Croatiae), Veráncsics Antal stb. munkáinak egyes idevágó részletei. A korra vonatkozó okleveleket közlik : Teleki idevágó munkájának X. stb. kötetében ; Fejér, Codex Diplomaticus ; Schwartner, Introd. in rem. diplom . Hazai oklevéltár ; Kerchelich, Notit, Praeliminar. stb. Érdekesek Vitéz János levelei (Joannis de Zredna .. . epistolae), melyeknek legtöbbje H. János kormányzó nevében, országos ügyben íratott (78 levél, 1445—51). Ujabban kiadta Fraknói Vilmos, 1878. A magyar költészetben is számos műre akadunk, melyek a H.-akkal foglalkoznak. Ilyenek p. Nagy-Bánkai Mátyás, ki H. János tetteit énekelte meg a XVI. sz. második felében : Bessenyei György tragédiát irt H. Lászlóról, 1782 ; Vályi Nagy Ferenc pedig eposzt, 1783, Kisfaludy Sándor H. Jánosról drámát ; Pálóczi Horváth Ádám Hunnias ciml eposzt, 1787 ; Bolyai Farkas meg Kisfaludy Károly Kemény Simonról színművet írtak. Czuczor Gergely is hőskölteményt szándékozott H. I.-ról készíteni, 1830, de csak a 8. énekig jutott. Tőle valók a : Hunyadi (Ki áll amott a szirttetőn?); H. és neje, H. halála című versek. Vörösmarty Mihály Czillei és Ά Hunyadiak címmel történeti drámát, 1844., Tóth Lőrinc Hunyadi Lászlóról szóló tragédiát 1846. irt. Ennek alapján irta Egressy Béni is Erkel Ferenc Hunyadi László nevű operájának szövegkönyvét, 1844. H. Lászlóra vonatkoznak még : Petőfi Sándor, A király esküje és Zalár József, H. László c. balladái ; Arany János egy ballada-ciklusban akarta megírni a H.-ház történetét. Ebből elkészült: H. csillaga ; Róth bajnok özvegye; Szibinyáni Jánk ; V. László ; Mátyás anyja. H. János szerepéről a szerb népköltészetben V. ö. Radics György cikkét, Bácska 1878. évf. 28. SZ. SZILÁGYI GÉZA: Hunyadiak kora Magyarországon, így nevezik a kor két vezéralakjáról, H. Jánosról (kormányzó 1446—1452.) és H. Mátyásról (magyar király 1458—1490.) a magyar történetnek 1440-től 1490-ig terjedő időszakát, mely egyrészt a főnemességnek a kormány birtokába való jutását, másrészt az önálló nemzeti királyságnak és a hazai renaissancenak fénykorát jelenti. A H.-ra vonatkozó irodalomra nézve v. ö. Hunyadi-család és Mátyás király. sz. G. Hunyadi Szabó Ferenc, 1. Szabó-Hunyady-család (kis-kresztyeni nemes, kéthelyi gróf). Első ismert őse a hunyadvmegyei Nagy András, Majthényi László budai prépost és szerémi püspök tisztje volt, ki 1607. Rudolf királytól címeres nemeslevelet kapott. A család a XVII. sz. folyamán Bars és Nyitra vmegyében több királyi adományt nyert, így az előnevet adó Kis-Kresztyént is. A családalapító Andrásnak László nevü fia a nemesi, Ferenc nevű fa pedig (ki 1653 körül Somogy vmegyébe költözött) a későbbi grófi ágnak lett őse. A nemesi ág kiválóbb tagjai : H. László, 1677—1679. másodalispán, 1679— 1694. első alispán Bars vármegyében. I. Lipót királytól 1694. a nyitravármegyei Nyitraszeghez kapta királyi adományban. 11. Ignác, eleinte főjegyző, majd 1694 körül alispán Bars vmegyében. H. Lajos, 1838. Komárom vmegye főszolgabírója. A grófi ág kiválóbb tagjai : 11. Ferenc, 1653—94. szolgabíró Somogy vmegyében. H. László (a családban e néven második), 1719. a magyar kir. udvari kancellária titkára volt. Némelyek szerint királyi személynök is lett volna. H. András (11.) Bars vmegyébe tért vissza, ahol 1684. al-, 1688. főjegyző, 1694. alispán lett. Később még jobban emelkedett: a királyi tábla ülnöke, alországbiró, végül 1716. alnádor. H. István, megh. 1743. Körülbelül nyolc éven át Nyitra vmegye alispánja. Aranysarkantyús vitéz is volt. H. Nep. János, 1753. az előnevet adó Kéthelyet nyeri királyi adományban, 1755. pedig báróságot kap. Fia, szintén H. Nep. János, 1792. magyar, 1797-ben pedig birodalmi grófi rangra emeltetett. Megh. 1821. H. József gróf (1801—69), császári királyi kamarás. Neje, Lichtenstein Henriette hercegnő, csillagkeresztes és palotahölgy. Gyermekei közül említendők : H. Imre Joakim Ferenc (szül. 1827.), volt alezredes, császári királyi kamarás, a magyar főrendiház tagja. A hazai lósport érdekében buzgólkodott. H. Ferenc gróf (1804—1882), császári királyi kamarás. Neje Zichy Julia grófnő, csillagkeresztes hölgy (1808—75). Gyermekei közül említendők : H. László gróf, szül. Budán, Hunyadi