A Pallas nagy lexikona, 9. kötet: Hehezet-Kacor (1895)

J - Jogi tanfolyam - Jogkedvezmény - Jogkérdés - Jogkerítők - Jogkönyvek - Jogközösség - Jogok keletkezése és megszünése - Jogos védelem

Jogi tanfolyam — 937 é­ tületek, melyek szintén egyháziak (káptalanok, szerzetek) vagy világiak (magyar kir. egyetem, tudományos akadémia, kereskedelmi testületek). δ. Jogi személyiséggel felruházott társulatok s egyesületek. 6. Alapítványok (fundationes) és jogi személyiséggel egészben vagy részben felruházott egyes viszonyok. HEIL. Jogi tanfolyam, 1. Tudományegyetem. Jogkedvezmény (benencium juris), oly jog, mely kivételes jogtétel folytán a személyek, vagy dolgok v. jogviszonyok bizonyos osztályát megil­leti. Ehhez képest a J.-ek v. személyiek (b. per­sonae), p. a kiskorúak J.-ei, v. dologiak (b. rei), p. a res sacrae jogviszonya, v. jogviszonyiak (b. cau­sae), p. bizonyos követeléseket csőd esetében il­lető előjogok. A J.-ek úgynevezett rendhagyó jogon (jus singulare) alapulnak. A kiváltságtól a J.-ek abban különböznek, hogy a J.-ek a szemé­lyek, dolgok, jogviszonyok bizonyos osztályát, a kiváltságok (privilégiumok) ellenben összszerb­en, egyedileg meghatározott jogalanyt illetnek, n. Jogkérdés (quaestio juris), valamely tényleges viszonynak jogi megítélése, ellentétben a tény­kérdéssel (quaestio facti), mely a megítélés tárgyát képező ténynek, tényállásnak megállapítására vo­natkozik. P. való-e, hogy vádlott X-nek pénz­szekrényét feltörte s a szekrényben volt pénzt elvitte ? ez ténykérdés. Mit követett el vádlott ezáltal, milyen törvény alá esik ez a cselekmény ? ez 1. A tény- és jogkérdés közötti különbségen alapszik az esküdtek és a törvényt alkalmazó bíróság hatáskörének meghatározása, aszerint a tétel szerint : De jure judices, de facto juratores (t.. i. judicant), ámbátor sokan a tény- és a jog­kérdés abszolút, vagyis minden esetre kiterjedő elválasztásának lehetőségét tagadják. H. Jogkerítők (Joccerydec­), 1. Jókszedők. Jogkönyvek, a középkorban az érvényes jog­tételeknek magántekintély alatt történt összeál­lításai. A J. bár magánosok által készültek, nagy tekintélyben részesültek, sőt némelyek törvény­erőre emelkedtek. Ily nevezetes J.-ek Németor­szágban a Szász Tükör, a Sváb Tükör , hazánkban Werbőczy Hármaskönyve. H. Jogközösség, az 1848. előtti magyar jogban ne­mesi ősi vagyonnál az örökösödésnek alapja. Vég­rendeleti örökösödésnek csak akkor lehetett helye, mikor a J.-ben levő személyek közül már egy sem élt. J.-ben voltak , adományi javaknál mind­azok, akik az adománylevélben foglalták, vagyis akikre az adománylevél záradéka alkalmazható. Ha testvérek közösen nyertek adományt, ők és utódaik szinte J.-ben voltak, mig egymás között nem vérrokon adománytársak (condonataris) J.­ben nem voltak. Szerzeményi javakra nézve J.-nek helye volt, a szerző és minden törvényes utódai kö­zött ; továbbá a gyermek és törvényes szülei között Werbőczy tétele alapján, mely szerint az atya a fiúnak és viszont a fiú az atyának szerzi mind­azt, ami vagyont és jószágot szerezni képes. Végül szerzeményi javakra nézve J.-ben voltak a szerző és annak osztatlan állapotban levő testvérei, H. Jogok keletkezése és megszűnése, 1. ,Jog­szerzés és jogvesztés. Jogos védelem (moderam­en inculpatae tutelae ; Nothwehr), a magyar btkv fogalommeghatáro­zása szerint (79. §) az, mely akár a megtáma­dottnak, akár másnak személye v. vagyona ellen intézett, vagy azt fenyegető jogtalan és közvetlen megtámadásnak elhárítására szükséges. A J.-nek nemcsak büntetlenségét, de jogosságát minden időben, bár különböző terjedelemben, elismerték; a középkorban, sőt egészen a mult század végéig jobbára az élet és testi épség ellen intézett tá­madásokra szorították. Erő az erőszak ellen ; ez fejezi ki a J. alapeszméjét. A törvény fogalom­meghatározását követve, a J. fogalmi ismérvei : 1. jogtalan, tehát oly támadás, melyre a támadó jogosítva nincs. Nincs azért J.-nek helye p. a hiva­tala jogszerű gyakorlatában eljáró közhivatalnok ellen , a jogos védelem ellen, de igenis annak túl­hágása ellen és pedig akkor is, ha a túlhágást a törvény méltányosságból nem bünteti ; váljon a végszükségben intézett támadás ellen van-e J.-nek helye, az vitás. Hazai törvényünk szerint, amely a végszükségben elkövetett jogsértést nem jo­gosnak, hanem csak büntetlennek nyilvánítja, a kérdést igenlőnek kell eldönteni. 2. A támadásnak már intézettnek­­, legalább fenyegetőnek, köz­vetlennek kell lennie. Laesio indicata, tehát már tényleg megkezdett támadás nem szükséges, ami­nek helyessége kitűnik abból, hogy ellenkező esetben a védelem gyakran elkésettnek s így si­kertelennek bizonyulna. Nincs tehát J.-nek helye oly támadás ellen, mely csak a jövőben s nem közvetlenül fenyeget, másrészt a már bevégzett támadás ellen. Az első szempontból érdekes az a kérdés, jogosultak-e oly védelmi intézkedések, melyek jövő támadások elleni védelemre irányul­nak ugyan, de csak a támadás pillanatában hatá­lyosak, p. csapdák, farkasvermek, puskáknak a mezőn akként való elhelyezése, hogy az arra járó önmagát meglövi. A kérdést egyszerűsíti az, hogy az ily óvintézkedések gyakran a szükség határait meg fogják haladni , ellenkező esetben jogos vol­tuk alig lehet kétséges. A másik szempontból vita tárgyát képezi, vájjon a zsákmányával mene­külő tolvaj ellen van-e J.-nek helye. A tagadó nézet arra fektet súlyt, hogy a dolog elvételével a vagyonnak már befejezett megtámadásával állunk szemben. A nagyon is formatisztikus felfo­gás ellen az uralkodó nézet ex continenti non ex intervallo, vagyis tettenkapás esetében üldözés közben a J.-nek megengedhetőségét elismeri. 3. A támadásnak a személy, tehát élet, testi ép­ség, becsület v. vagyon ellen kell irányultnak lennie. De nem szorítkozik a megtámadottnak, hanem kiterjed másnak személye v. vagyona el­len intézett támadás eseteire is. S ebben lényege­sen különbözik a végszükségtől, amelynek csak életveszély és csakis a tettes v. hozzátartozóinak életét fenyegető életveszély ellen van helye. 4. A J.-nek a szükség határai között kell maradnia. A törvény azonban méltányos tekintetbe vévén azt, hogy a megtámadott a támadás pillanatában a viszonyokat, a támadás veszélyességét s esélyeit nem tekintheti át s nem mérlegelheti oly lelki nyugodtsággal, mint a cselekménye fölött a zöld asztalnál itélő biró, igen helyesen rendeli, hogy a J. határainak félelemből, ijedtségből v. m­egza­varodásból származott túlhágása (az u.n. excessus) nem büntetendő. Azt a felfogást ellenben, mely Amely szók a J betűben nincsenek meg, az I-ben keresendők! Jogos védelem

Next