A Pallas nagy lexikona, 11. kötet: Közép-Magyal (1895)
L - Lavra - Law
Lavotta — 303 — ez utóbbi annyira szerette, hogy kedvenc Stradivarius-hegedűjét is neki ajándékozta. Azok között, kik L. tanításában részesültek, volt Papszász Ignác tisza-igari földbirtokos is, ki — mint mondják — leginkább elsajátította mesterének magyaros és szívhez szóló játékát. Minden helyen, ahol csak időzött, hálából az illető vendégszerető család tiszteletére egy-egy szép zenedarabot szerzett, így keletkeztek a Homoródi nóta, Muravölgyi emlék, Hevesi nóta, Mezei álom c. művei. 1794 — 1816. élete folytonos ide-oda vándorlásból állott ; ez időben adta magát a borivásra, melynek túlságos élvezete káros hatással volt egészségére. 1803. Debrecenbe hívták karmesternek, el is ment oda, hogy e helyet elfoglalja, de említett szenvedélye már akkor lehetetlenné tette, hogy ez állásban megmaradhasson ; megint nyakába vette a világot, útjában két hű barátja, kedvenc Stradivariushegedűje és «Servus humillimus»-a — amint L. kedves borocskáját nevezni szokta — kisérte. A kóborlások és a rendetlen életmód aláásták egészségét és mégis ez időben irta legszebb szerzeményeit. Szemere Pál — ki L.-t 1811. Gyürky Pál házában Terenyén hallotta játszani, hol L. örömest időzött — azt írja, hogy már akkor zeneszerzeményeinek száma 98-ra terjedt. 1816. mint műárus és zenetanító akart letelepedni Debrecenben, de krónikus betegsége (vizkórság) már akkor oly mérvben súlyosodott rá, hogy e terve is dugába dőlt. Megint csak Igarra és Szőllősre tért vissza. Vándorlásait és nyugtalan természetét még napról-napra nagyobbodó fájdalmai se valának képesek legyőzni. 1819. Hevesből Zemplénbe vitette magát, hol hónapokon át ágyban fekve kínlódott. Az ottani orvossal nem lévén megelégedve, a szomszéd Tálya városban lakó barátjához, Bori Fülöp Gáborhoz vágyott, kihez nagyon ragaszkodott. Nagy betegen érkezett 1819-ben Tályára, hol orvos barátja gondos ápolása alatt annyira fel is lábbadozott, hogy a rendelt gyógyszerért személyesen ment el a patikába ; alig vette át azonban az orvosságot, midőn nagymérvű konvulzió vett erőt rajta s rövid idő múlva meghalt. Tályán is van eltemetve ; emlékkövet tisztelője, Ujfalussy Mihály emeltetett hamvai fölé 1831. L. mint zeneszerző nem mindennapi tehetség volt, a nemzeti dalokba új életet tudott önteni, gyakran vett témául népdalokat lakodalmas táncaiba és egyéb műveibe, melyeket mesterileg feldolgozott s variált nagy virtuozitással, s oly magyarosan játszta azokat, hogy sok régi népdal csak az ő mesteri keze által lett híressé, s mai nap az ő szerzeménye gyanánt szerepel. Egyik legszebb szerzeménye az említett L. első szerelme c. magyar fantáziája, melyet még a mult század 90-es éveinek elején írt ; e mű dallamát később kortársa, Csokonai Vitéz Mihály Földiekkel játszó égi tünemény költeményére alkalmazta. Csokonai verseit nagyon szerette s többekhez szép zenét irt; e dalok még e század elején közszájon forogtak s néhány a mai napig is fenmaradt ; igy az Édes kedves galambocskám, csikóbőrös kulacsocskám, az Ama fehér nyárfák alatt a part felé és a Felfogadtam száz meg százszor, nem fogok szeretni másszor. Műveiben ő alkalmazta legelőször az u. n. magyar skálát , mely egyrészt (a) a lágy A és Ε hangnemből van összealkotva, másrészt pedig (b) a lágy Ό és A hangnem menetéből. Ε skálát mint újítást 70 évvel később Tappert Vilmos német zeneíró Liszt Ferencnek tulajdonítja, ki azt a Rákóczi-induló átiratában és Magyar rapszódiájában használja. Tény azonban, hogy ez újítás egyedül L.-nak — a magyar Orpheusnak, mint őt országszerte nevezték — köszönhető. Ő használta először a fentebbi hanglépcsőzetet, mely most is mint «magyarische Scala.» ismeretes a külföldön, hol a zeneszerzéstan újabb műveibe fel is lett véve. Egyik nagyobb szabású műve a Nobilium Hungariae Insurgentium Nota insurrectionalis Hungarica. Anni 1797. pp. sub Nro. 66. In memoriam perpetuam composita et reducta in Nro. 18. per Dominum Joannem Lavotta de I. F. et ad clavicordium deducta per B. S. (eredeti címe). L. e műve életteli tábori kép a magyar inszurrekció idejéből, zenéje végig magyaros és karakterisztikus. E műve, melyet teljes joggal az első magyar «programmzenének» lehet nevezni, utánzása a mult században divatban levő zenei csataképeknek. Eredeti műve még a Vadászat, Fantázia, Nro. 3., Opus sub Nro. 119. 1815 Igaz, a clavicembale Del Sign. J. Lavotta (eredeti címe). A zenei «dráma-ideál»-t (mint L. nevezi) összes műveinek 119. száma alatt szerző Papszász József úrnál, Tisza-Igaron 1815. Már majdnem dalmű számba mehet az Égi háború, Fantázia Nro. 4., Opus sub Nro. 120. anno 1818., mense april 14. D. Tisza-Füred a clavicembale del Sign. Lavotta. A három zenemű alkotása, menete és stíljéből kitűnik, hogy L. már a mult században nemzeties jellegű magyar operán eszmélkedett. Az öreg Bernát Mihály (Bernát Gazsi apja) L.-val barátságban élvén, megírta a művész életét . A híres virtuosus s diletánt L. János életének leirása, leginkább téli szabad óráiban kidolgozta Tisza-Füred mezővárosában, 1818 április 22. címmel (az eredeti kézirat megvan a nemzeti múzeum kézirattárában). Műveinek nagyobb részét Káldy Gyula adta ki Régi magyar zene kincsei című gyűjteményében. KÁLDY Lavra (orosz, görögül laura, 1. o.) kitüntető neve, címe az első rangú orosz kolostoroknak, melyek egész telepeket képeznek templomokkal, papnöveldével, nyomdával, könyvkiadóhivatallal, kórházzal, gyógyszertárral, lakatos-, asztalos- stb. műhelyekkel, festőiskolával (szent képek festésére), viaszgyertya-készítő műhelyekkel, sőt a búcsújárók számára való olcsó szállodákkal és közös étkezőhelyiségekkel stb. Ilyen L. négy van Oroszországban : a kijevi (Pecserszkaja L.), a moszkvai (Trojicko-szergijevszkaja L.), a szt. pétervári (Alekszandro nyevszkaja L.) és a pocsajevi (pocsajevo-uszpenszkaja L.). sz. E. Law (ang., ejtsd: íaa) a. m. jog . common L., közjog. dik . t—-t— Law