A Pallas nagy lexikona, 11. kötet: Közép-Magyal (1895)

L - Legenda - Legendarium - Legendre - Legény - Légyen - Legenye - Legény-egyesület - Légenysav - Legénység

— 337 és tölgy számára 8—16 év, az akác, éger, juhar, kőris, szil, a nyáriak és füzek számára 5—10 év. V. ö. Szécsi Zs., Erdőhasználattan kézikönyve (II. kiad. Budapest 1894), sz. zs. Legenda (lat., a. m. olvasni való), egy-egy szentnek élettörténete, vagy élete egy-egy csodás mozzanatának előadása, melyeket a régi keresz­ténység korában a templomokban a hivők épülé­sére felolvastak. Innen általában minden egyházi mondát L.-nak neveztek, ellentétben egyrészt a világi mondával, másrészt az egyháztörténettel. Ily mondákat kiválóan a Szűz Mária és az első keresztény századok mártirjainak életéből költöz­tek, s a Mária és a szentek tiszteletének virág­korában rendkívüli tömegre felszaporodtak. A L.-kat már a középkorban gyűjteményekbe fog­lalták, melyek közül legnevezetesebb Voraginei Jakab dominikánus író (megh. 1298.) gyűjtemé­nye, az Aurea L. Később a XVII. sz.-tól kezdve a jezsuiták vették közökbe a L.-k összegyűjtését, nevezetesen Bolland János és a hollandisták, Hollandiában és Belgiumban, kiknek gyűjtemé­nye az Acta sanitorum 1643—1794. 53 kötetben jelent meg ; ezt 1845-től ismét folytatják. A L.-k a középkorban a különféle keresztény nemzetek költészetébe is behatoltak, viszont a nemzeti legen­dákkal gyarapodtak. Nálunk is ápolt a nemzeti szentek kultusza legendákat, ilyenek a szt. István­ról, szt. Imre hercegről, szt. Lászlóról és szt. Margitról szólók. Ez utóbbiról középkori magyar szövegű legendánk is maradt fenn, s ez legtisz­tább magyar eredetű legendánk; legkevésbb a ma­gyar a szt. Imre legendája, míg a szt. Istváné és szt. Lászlóé közös külföldi forrásokkal, de bennük sok a nemzeti szellem. Középkori nyelvemlé­keinkben sok­a L., ezek egy része közvetlenül Voraginei Jakab után van dolgozva, más része azonban Temesvári Pelbártnak Pomeriumából van véve. A középkori vallásos magyar epika legnagyobb és legérdemesebb alkotása Alexan­driai szt. Katalin verses legendája. A középkor legvégén ad alkalmat egy pár külföldi eredetű L. magyar fordítása (szt. Elek élete; Barb­ám és Jozafát) a magyar szépprózai elbeszélés első törekvéseire. A reformáció idejével a nemzeti irodalmakban nagyot csökken a legendák divata. Később, a mult század vége felé Herder utalt ismét a legendák költői értékére, s azóta mind ő, mind más költők a németeknél újra fölelevení­tették a legendát, mint költői műfajt. Azóta mű­velik nálunk is, Ram­say már fordította Pyrker legendáit prózában, majd eredeti legendákat írtak vallásos költőink : Tarkányi, Mindszenti, Garay J., de mások is, p. Arany J., Tompa stb. Több fordí­tásban kézen forog a középkori értelemben vett prózai legendás könyv is, a Szentek Élete. N. I. L. néven értik továbbá az érmek, városrajzok, térképek feliratait, úgy a XV. sz. végéig a réz­metszeteken előjövő mondatokat, melyek az ala­kok szájából kifutó szalagokra vannak irva. Az érmeken a L. a középkorban rendesen kereszttel kezdődött, később e helyen pont, levél, rózsa vagy más alak állt. KÉTHT. Legendárium (lat.) a. m. legendás könyv. Legendre (ejtsd: Józsándi) Adrien Mária, francia matematikus, szül. Toulouseban 1752., megh. Pá­risban 1833 jan. 10. A Collège Mazarin jeles nö­vendéke volt és mindjárt kilépése után részt vett a Traité de Mécanique c. folyóirat szerkesztésé­ben, melyet Marie nevű tanára adott ki. Az itt a Forces accélératrices címen irt cikkei magukra vonták a tudósok ügyeimet és L. d'Alembert aján­latára az École militaire tanára lett. 1783. lett az akadémia tagja és 1787. Cassini­vel és Méchainnel végezte a fokmérést Dunkerque és Boulogne kö­zött; 1808. lett az Université élethossziglani igazgatója és 1816. az École politechnique exami­nátora, Gausstól függetlenül állapította meg a legkisebb négyzetek elméletét. Önálló kutatásai vannak az elliptikus integrálok és a számelmélet terén. Üstököspálya-számítása is annak idején feltűnést keltett. Legnevezetesebb művei: Élé­ments de géometrie (1794 óta sok kiadásban) ; Essai sur la théorie des nombres (1798) ; Nouvelle théo­rie des parallèles (1803) ; Nouvelle théorie pour la détermination des orbites des comètes (1805) ; Exercices de calcul intégral (1807); Traité des fonctions elliptiques (1827) ; Théorie des nombres (1830). H. Á. Legény, az iparos-tanuló, ha bizonyos szám­i éven át választott mesterségét tanulta, L. lesz. A mi ipartör­vényünk segédnek nevezi a céhkor­szakbeli L.-eket. A kézműves mesterségekben a régi L.-szövetkezeteknek jelentősége volt, s a L.-nyé avatás körülményes szertartásokkal járt, melyek egyes iparágaknál a mesterség hagyomá­nyai szerint váltakoztak. Ma a törvényesen kitöl­tött idő után a mester kívánságára az ipartestü­let, vagy más elsőfokú iparhatóság egyszerű ki­jelentéssel — itt-ott még némi ünnepélyességgel — avatja L.-nyé és erről bizonyítványt állít ki. G. M. Légeny, 1. Nitrogén. Legenye, kisközség Zemplén vmegye sátoralja­újhelyi j.-ban, (1891) 464 magyar lakossal. L. fon­tos vasúti csomópont, ahol a m. kir. államvasutak sátoralja-újhely—mező-laborci vonalával a kassai szárnyvonal ágazik ki ; az állomás neve Legenye-Mihályi. Van táviróállomása: TH.v. Legény-egyesület. Kolping Adolf, a cipészből lett kat. pap Elberfeldben alapította az első kat. L.-et s nagy buzgalommal terjesztette ez intéz­ményt Németországban. A L.-ek célja az iparos­segédek önképzését fejleszteni, társas érintkezését előmozdítani s főleg a vallásosság ébren tartása a fiatal iparos-nemzedékben. Hozzánk is átszár­maztak a L.-ek s kivált Szabóky Adolf dr. sokat buzgólkodott ez intézmény fejlesztése körül. A budapesti kat. L. a hercegprímás védnöksége alatt áll, házat épített és a hazai mintegy harminc kat. L.-ek között országos kapcsot létesített. A kat. L.-ek mintájára keletkezett Budapesten a protestáns s legújabban a zsidó L. Ez utóbbiak példája azonban nálunk nem hódított és sokka­l inkább elterjedtek az u. n. iparos-ifjúsági egyle­tek, melyek ugyancsak önképzési célokat követ­nek a tagok felekezeti állására való tekintet nél­­kül. V. O. Euschek J., A kath. legényegylet ma­gyar földön (Budapest 1887). G. M. Legénysav, 1. Salétromsav. Legénység, a katonaságnál mindazok az egyé­nek, kik mint közvitézek, őrvezetők v. altisztek szolgálnak. A Pallas nagt/ Lexikona. XI. köt. Legénység

Next