A Pallas nagy lexikona, 11. kötet: Közép-Magyal (1895)
L - Lök - Lökéshárító - Lőkös - Lölle - Löllingit - Lönhárt - Lönnrot - Lőpor
Lök — 684 — tingai egyetemen a német állam- és jogtörténetből habilitáltatta magát. 1856. II. Miksa bajor király titkára, később müncheni, egyetemi tanár. 1865. a bajor állami levéltár igazgatója. Nevezetesebbb művei, melyek történelemmel s útleírással foglalkoznak : Land und Leute in der Alten und Neuen Welt (Göttinga 1854—58, 3 kötet) ; Sicilien und Neapel (München 1864, 2 kötet); Cypern, Reiseberichte (3 kiad., Stuttgart 1880); Archivlehre (Paderborn 1890) ; Kulturgeschichte der Deutschen im Mittelalter (München 1891—92, 2 köt.). 1876. megindította az Archivalische Zeitschrift c. folyóiratot. Magyarországi utazását Die Magyaren und andere Ungarn (Lipcse 1874) cím alatt adta ki, melyben az itt észlelt viszonyokat meglepő elfogultsággal s rosszakarattal tünteti föl. Hasonló szellemű Das Erwürgen der deutschen Nationalität in Ungarn (München 1874) c. műve is. Hagyatékából jelent meg: Das Kanarierbuch, Gesch. der alten Germanen auf den Kanarischen Inseln (1895). D. L. Lök, 1. Garam-L. község, 1. u. — 2. Tisza-L., nagyközség Szabolcs vmegye dadai alsó l.-ban, (1891) 3954 magyar lakossal ; a járási szolgabírói hivatal széke, van járásbírósága, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. THv. Lökéshárító, 1. Ütköző készülékek. Lőkös, 1. Ujlaky. Lölle, község, 1. Lette. Löllingit (ásv.), arzén-vas (Pe As2), rendesen egy kevés kéntartalommal. Rombusz-rendszerbeli kristályokban vagy szemcsés, sugaras szerkezettel vaskosan hintve terem Karintiában Lölling mellett vaspárban, Sziléziában Reichenstein mellett szerpentinben, továbbá Csehországban Przibram vidékén. A vele együtt termő leukopirit abban különbözik a L.-től, hogy kevesebb az arzéntartalma. SZT. H. Lönhárt Ferenc, erdélyi katolikus püspök, szül. Nagyágon (Hunyad) 1819 okt. 3. A gimnáziumot Kolozsvárt, a bölcsészetet Károly-Fehérvárt, a teologiát a bécsi Pázmáneumban végezte. Pappá szentelték 1844 jul. 28. Első működési helye a püspöki udvarban volt, mint iktató ; később (1848) papnöveldei tanár, 1850. püspöki szertartó, 1852. titkár és szentszéki ülnök, 1854. irodaigazgató, 1858. kanonok, 1862. pápai prelátus, 1864. kolozsvári plébános, főesperes, egyházi tanfelügyelő, 1865 dec. 8. salamoni c. apát, 1875. nagyprépost, 1878. skardói c. püspök, 1881 jun. 5. gratianopoli felszentelt és erdélyi segédpüspök, 1882 márc. 24. Fogarassy Mihály püspök halála után káptalani helynök, 1882 márc. 30. erdélyi püspök, 1882 nov. 6. val. belső t. tanácsos. Aranymiséjét 1894 jul. 28. tartotta. L. rövid 13 évi püspöksége alatt számos templomot épített és felszerelt, az erdélyi státus gimnáziumai, elemi iskolái ügyét rendezte, egyes iskoláknak díszes palotákat emelt stb., ugy hogy egyházi, iskolai és jótékonysági célokra tett adományai meghaladják a 200,000 frtot. V. ö. Dr. Bilinszky és Prokupek, L. F. élete (Nagyszeben 1894). ζ—κ. Lönnrot Illés, nyelvbuvár s a modern finn irodalmi nyelv megalkotója, szül. Sammatiban 1802 ápr. 9., megh. u. o. 1884 márc. 19. Az ábói egyetemen már 1822 óta filologiát, bölcsészetet és természettudományokat tanult, de 1827. Helsingforsban orvosi tanulmányokra adta magát és 1831. egyike volt a helsingforsi finn irodalmi társaság alapító tagjainak. Miután 1833 óta mint körorvos Kajanában működött, Castrén halála után, 1853. meghívták a helsingforsi egyetemre, a finn nyelv és irodalom tanszékére, melyet 1862-ig töltött be. Már 1828. beutazta Finnlandot, Lapplandot, Ingermanlandot és ÉNy-t Oroszországot, filológiai kutatások céljából s azért is, hogy a finn népköltés szájhagyományban fenmaradt emlékeit összegyűjtse. Kutatásainak első eredménye volt a Kantele (4 füzet, 1829—1831), melyben régi és újabb finn népdalokat adott ki. Ezt követte 1835-ben a finnek nagy nemzeti eposza, Kalevala (1. o.), mely ekkor jelent meg először és L. legnagyobb érdeme. A Kanteletar (Helsingfors 1887) szintén a finn népköltés lirai és balladás dalainak gyűjteménye ; kiadott ezután finn találós meséket és közmondásokat két kötetben : Suomen kansan arvoituksia (Helsingfors 1844) és Suomen kansan sanalaskuja (u. o. 1842), továbbá az ehhez hasonló ráolvasások (Loitsuruonja, u. o. 1880) gyűjteményét. L. közbenjárása tette lehetővé azt is, hogy Paavo Korhonen finn paraszt népies költeményei megjelenhettek (u. o. 1848). Nyelvészeti főműve a Finn-svéd Lexikon (u. o. 1874—80), amelylyel sokban hozzájárult a finn irodalmi nyelv fejlesztéséhez. A népoktatást L. a Mehiläinen havi és az Oulun Viikkosanomia heti folyóirattal emelte és vitte előbbre. V. O. Ahlquvist, Elias L. (Helsingfors 1885). Lőpor, oly szilárd keverék, amely meggyújtva hirtelen gázzá változik, s miután ez utóbbinak térfogata sokszorta nagyobb mint a szilárd állapotban volt anyagé, a nagyobb térfogat elfoglalására irányult kiterjeszkedése következtében igen nagy nyomást gyakorol a kiterjeszkedésének ellenálló tárgyakra, mint p. a puska- vagy ágyúcső üregét elzáró lövedékre. A század közepéig főleg L.-t használtak a lövőfegyverekkel (puska, ágyú, revolver stb.) való lövésnél s a repesztéseknél ; később, főleg ez utóbbi célra mindinkább lőgyapotot s azután nitroglicerint meg dinamitot kezdtek használni. 1880 óta a közönséges vagyis fekete lőport kevés füstöt fejlesztő keverékekkel és vegyülékekkel iparkodtak pótolni. A közönséges vagyis fekete lőpor alkatrészei : faszén, salétrom és kén. A kén okozza a szénnek gyors elégését, melyhez a szükséges oxigént a salétrom szolgáltatja ; a szénnek elégése által keletkezett szénsavgáz mintegy ezerszer nagyobb térfogatú mint amilyent a L. elfoglalt s e térfogattá való kiterjeszkedésével löki ki nagy erővel a lövedéket a csőből. A szenet főleg mogyoró-, hárs-, fűz- vagy szilfából égetik vaslemezekből készített hengerekben 280°—432° hőmérséklet mellett. Kémiai számítás szerint a L. keveréséhez 146 rész szént, 115 r. ként és 739 salétromot kellene venni; e keverékarányt azonban a szerint, amint a L. rendeltetésének megfelelően gyorsabb vagy kevésbbé gyors elégés kívánatos, az alkotó részek súlyarányát megváltoztatják ; igy p. a hadseregünk számára készített puska-L. keveréséhez vettek : 16 r. szént, 9 r. ként és 76 r. salétromot, és a repesztő porhoz még inkább szaporítják a salétrom Lőpor