A Pallas nagy lexikona, 11. kötet: Közép-Magyal (1895)

L - Lobau - Lobau - Lobbantó - Lobbantyu - Lobberich - Lobby - Lobe - Lobeck - Lobed - Lobeit - Lobelia - Lobeliaceae - Lóbenge - Lobenstein - Lobiza - Lobkowitz

Lobkowitz — 602 — Lobk owitz és János személyében és e kettő lett fi két főágnak törzsatyjává: a Hassenstein-ág 1789. kihalt, a Popel-ág ellenben ismét két ágra oszlott : a Bili­mre (kihalt 1722) és a Ghlumetzire, melynek II. Miksa a birodalmi hercegi címet adományozta ; 17:15. ez a család is idősebb és ifjabb oldalágra szakadt, de 1807 óta mindkettő a Raudnitzi her­ceg (Herzog) és L. herceg (Fürst) címet viseli. Mind a két család katolikus; az idősebb ág jelenlegi feje L. Móric herceg, szül. 1831 jun. 2., a cseh királyság főkincstárnoka, aranygyapjas lovag, az osztrák urak házának örökös tagja ; az ifjabbó L. György (1. ο.). A L.-család történelmileg neve­zetes' tagjai : L. Bohuslav, a hassensteini ágból, szül. 1462., megh. 1510., korának legtanultabb férfla volt és sokat tett a cseh irodalom és művé­szet felvirágoztatására. Iratainak egy részét Wi­naricky adta ki Prágában 1832. (V. ö. Cornowa, Der grosse Böhme Bohusl. L., Prága 1808). IJ. Vencel Ferenc Eusebius (1. ο.), L. János György Keresztéin (1. ο.), L. Ágost Longin (1. ο.). 1. L. Agost Longin, Raudnitz hercege, szül. 1797 márc. 15., mëgh. Bécsben 1842 márc. 17. Eleinte Csehországban működött, míglen 1826. Galícia kormányzója lőn. Nagy érdemeket szer­zett e tartomány szellemi s anyagi jóllétének emelése körül ; de miután 1831. a Galíciába me­nekült oroszországi lengyelek iránt nagyon is kíméletesen viselkedett, állásáról 1832. elmozdí­tották. Erre udvari kancellárrá, 1834. pedig a pénzverés és bányászat igazgatójává lön. Neki köszönhető a bécsi pénzverő intézet mintaszerű berendezése. 2. L. György, Raudnitz hercege, osztrák poli­tikus, szül. 1835 máj. 14. Mint a cseh tartomány­gyűlés tagja korán kezdett szerepelni a cseh ér­zelmű feudális nemesség vezéreként. Hohenwart alatt 1871. Csehország tartomány-marsalja lőn, mire Schönborn Károly gróffal a kat. politikai egyesületet hozta létre. 1879. a képviselőház tagja, 1881-ben a képviselőház alelnöke, 1883. pedig az urak-házának örökös tagja lett. 1884 óta ismét Csehország tartományi marsalja ós mint ilyen a csehországi németek elnyomatására irá­nyuló törekvések főembere. V. ö. Vasárnapi Új­ság 1883-ik évf. 739. oldal. 3. IJ. János György Keresztély herceg, osz­trák tábornok, szül. 1686 aug. 10., megh. Bécs­ben 1755 okt. 4. 1707. a császári hadseregbe lé­pett, mire 1732. Sziciiia kormányzójává nevezték ki. 1733. megkötötte a messinai kapitulációt s 1739. Erdély főkormányzója lőn. Az osztrák örö­kösödési háború kitörése után Csehországban harcolt; de -1742. Sahay mellett, Broglie ós Belle­isle túlnyomó haderejével szemben vereséget szenvedett. Mihelyt azonban Károly főherceggel egyesült, visszaszorította a franciákat a Moldva folyó mellékéről, Belleislét pedig és 16 ezer em­berét Prágában zárta körül. Azonban Belleislének sikerült dec. 16. éjjel hadának legnagyobb ré­szével Prágából Egerbe menekülni, mig a fran­cia őrség hátramaradt része 1743 jan. 2. meg­adta magát. Még ugyanabban az esztendőben L.-t Olaszországban találjuk, ahol a spanyolokat Ri­miniből kiverte. 1746 aug. havában ismét vissza­tért a németországi hadsereghez. TH. GY. 4. L. Rudolf Nándor herceg, osztrák tábor­nok és a IV. hadtest parancsnoka, szül. Frischau­ban (Morvaország) 1840 aug. 16., mint L. Lajos hercegnek fla. A katonai pályára lépett és 1858. tüzérhadnagy lett. Részt vett az 1859. olasz, szint­úgy az 1866. porosz háborúban. 1870. elnyerte az őrnagyi rangot és egyúttal a császár és király szárnysegéde lett. 1875. Budapestre helyezték át, mint az 5. tüzérezred parancsnokát és akkor sze­rezte meg a honflusítást : egyúttal birtokot vásá­rolt Magyarországban és tagja lett a nemzeti ka­szinónak. 1876. ezredes lett, 1878. részt vett mint a IV. hadtest tüzérségének parancsnoka a boszniai okkupációban : 1881. gyalogsági dandár-parancs­nok, 1882. altábornagy, 1886. a Kolozsvárott állo­másozó 35. gyalogsági hadosztály parancsnoka,. 1887. táborszernagy lett. 1890. pedig mint a IV. hadtest parancsnoka Budapestre helyeztetett át. IJ. a főrendiház örökös tagja, számos rendjel birto­kosa és 1889 óta a 13. tüzérezred tulajdonosa. 1891. v. b. t. tanácsossá neveztetett ki ; 1894. megkapta az I. oszt. vaskorona-rendet, 1895. pedig a porosz királyi vörös sas-rend nagykeresztjét. M. L. 5. L. Vencel Ferenc Eusebius herceg. I. Lipót király minisztere, Zdenko herceg és Pernsteini Polyxena fla, szül. 1609 jan. 30., megh. 1677 ápr. 22. Ifjúságában nagy utazásokat tett Német-, Angol-, Olaszországban, Hollandiában stb. Haza­térve katonai pályára lépett és a harmincéves háború folyamán, minta császári hadsereg tagja, csakhamar nagy hírnévre tett szert. 1632. ezre­des ; 1637. a bécsi udvari haditanács (Hofkriegs­rath) tagja; 1639. jelentékeny részt vesz Prágá­nak a svédek elleni védelmében; 1640. tábor­szernagy ; 1644-ben a haditanács másodelnöke ; 1645. titkos tanácsos; 1647. tábornagy; 1652. végre a haditanács elnöke s mint ilyen igen nagy befolyással volt a katonai és a törökországi dip­lomáciai ügyek vitelére. III. Ferdinánd király 1646. átengedte neki az előbb Wallenstein birto­kában volt sagani hercegséget (Sziléziában), 1647. pedig megerősítette német-római szent birodalmi hercegi rangjában. 1657. 1. Lipót lépett trónra, ki eleinte némi idegenkedéssel viseltetett L. iránt, de utóbb nagyon megkedvelte. L. 1657—58. nagy tevékenységet fejtett ki I. Lipótnak német-római császárrá való választatása érdekében, pénzzel, szóval és nagy befolyásának felhasználásával. 1664. főudvarmester, 1669 dec. pedig, Auersperg bukása után, első titkos tanácsos, csupán a csá­szár akaratához és a saját meggyőződéséhez kö­tött vezető miniszter lett. Mint ilyen jó ideig függésben tartotta az egész udvart, ide értve magát I. Lipótot is. A belpolitikában az egységes ós katolikus, abszolutisztikus szellemben kor­mányzott, Ausztriáért rajongott. Ennélfogva el­lenséges indulattal volt a magyar alkotmánynyal szemben is, melyet a Wesselényi-féle összeeskü­vésnek kegyetlen elfojtása után (1671) Magyar­ország részéről eljátszottnak tekintett. Ezért tel­jesen jogosultnak vélte, hogy az ősi alkotmány erőszakos felforgatásával a korona abszolút jogát az osztrák örökös tartományok módjára érvénye­sítse hazánkban is. Ezen központosító elvek ki­folyása volt Ampringen (1. o.) kormányzóságának életbeléptetése (1673). Sokat buzgólkodott a bom-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék