A Pallas nagy lexikona, 13. kötet: Nemes ág-Pillér (1896)
N - Nutria-bőr - Nutritio - Nutt - Nuttgyánta - Nux - Nüll - Nünüke - Nürnberg
Nutria-kor - 267 — a bemre és a moxo, a Madeira forrásterületén Bolíviában. Hozzájuk tartozik az ipurina törzs (1. o. és Amerikai népfajok színes mellékleten 8., 9. ábrákat), a piro, az Ucalaya partjain, az anti, Cuzeo K-i részén, a pareci, a Tapajoz forrásai környékén, a kusztenau, a Xingu forrásai mellett, a givina, Mattogrosso-i részén, a vapisiana és a torai, Guyana közepén. Némi tekintetben a N.-hez számíthatjuk az aruak (vagy aravak, 1. o.) törzset is, mely Guyana őseredetű lakója volt s régebben az Antillákat is lakta ; ide tartozik végül a goajiro törzs is, mely a Goajira (1. o.) félszigeten lakik. Nutria-bőr, egy D.-Amerikában honos vizi vidra bőre, jelentős kereskedelmi cikk. A felső sárgás és hosszú szőröket eltávolítván, az alsó habos prémet kisimítják és megfestve, mint hódprémet hozzák forgalomba. Fő piaca Európában Hamburg; a silányabb N.-t a nemezgyárakban dolgozzák föl. Nutritio (lat.) a. m. táplálkozás ; nutrimentum, táplálék ; nutritiv, tápláló. Natt., latin növénynevek után Kuttall Tamás, Filadelfiában a botanika tanára nevének rövidítése. Szül. Yorkshireben 1785., megh. Nutgroveban (Lancashire) 1859. Nevezetesebb munkái : Genera of North American plants (Filadelfia 1818, 2 köt.) ; Manual of the ornithology of the United States and of Canada (Cambridge 1832, 2 köt.) ; The North American sylva ; Forest trees of United States (Filadelfia 1842—49, 3 köt.). BOKR. Nuttgyanta, 1. Akaróid-gyanta. h u . (lat.) a. m. dió, makk ; általában száraz, fel nem nyíló, kemény héjú egymagu termés. N. vomica, 1. Strychnos. Nuysen van, flamand festő, 1. Jarnsens. Nüll Eduárd, van der. osztrák építész, szül. Bécsben 1812 jan. 9., öngyilkos lett 1868 ápr. 3. A bécsi akadémián tanult, s Siccardsburg barátjával együtt 1839. egy börze-épület tervrajzával az udvari díjat megnyervén, beutazta Olasz-, Francia- és Németországot. Visszatérve 1843. az ékítményes rajz és a távlattan tanára lett Bécsben. Együtt dolgozott Sieardsburggal s mig ez a monumentális épületek tervezésében tünt ki, addig N. az ékítmények harmonikus fölrakásában jeleskedett. Legnagyobb közös alkotásukat, a bécsi operaházat, 1861—69. építették ; de N., ki már előbb főépítészeti tanácsosi rangot kapott, 1864. nyugalmaztatását kérte s nemsokára elmekórba esett. Nünüke (Meloe L.), a különlábtőízes bogarak csoportjába, a hólyaghúzók családjába tartozó bogárnem. Testök ovális, csápjaik füzérformájuak, szemeik vesealakúak, fejük háromszögű, mellső szárnyaik nagyon rövidek, a hátsók hiányzanak. A nőstényeknek nagyobb és vastagabb potrohuk van. Tavaszszal a fűben mindenütt láthatók. Megfogva sajátszerű sárgás folyadékot eresztenek ki testük minden részéből. Túlátalakulók. Egyesek lárvái, mint a kőrisbogáré, a méhkasokban is élnek és így a méhészetre károsak. Csípős, sárga nedvét pedig azelőtt orvosságul használták (l. Kantaridin). A világ minden részéből 70, Európából 28, hazánkból mintegy 14 faj ismeretes. Hazai nevezetesebb fajok : a közönséges N. (M. proscarabaeus L.) fekete, lila színbe játszó. Csápjai és lábai feketék. Mellső szárnyai durván ráncosak. Hossza 12—32 mm. A magyar N. (M. hungaricus L.), fénytelen fekete, a sima szárnyak szegélyén sárga csíkkal. Hasonló nagyságú, Buda környékén nem ritka. A szegélyes N. (M. limbatus Fab.) D-, DK-i faj, de Buda környékén is néha igen gyakori. Az urális. (M. uraiensis Tall.) kisebb fajta, fénytelen fekete színű. Magyarország középvidékein, Duna-Tisza közt, Bars vármegyében, a budai hegyeken nem ritka. Hazánkon kívül még Oroszországban található. A kék f. (M. violaceus Marsh.) fénylő kék, 12—20 mm. hosszú. Igen közönséges. M. decorus Br. et Br., M. coriarius var. rufiventris Germ., M. variegatus Donov. (képét 1. a Bogarak mellékletén), M. rugosus Marsch., M. majalis L., M. cicatricosus Leach., M. Tuccius Ross . stb. V. J. Nürnberg, város a bajorországi Közép-Frankkerületben, a Pegnitz mellett, homokos, de jól megművelt síkságon, vasút mellett, (1890) 162,380 lak. Az iparnak különböző ágai virágoznak ; az első helyet foglalják el a rövidáruk és játékszerek, amelyeket nürimbergi áruk néven hoznak forgalomba, ugy szintén a II.-i mézeskalácsok, továbbá a fém-, fa-, szaruáruk, mekanikai és optikai eszközök, rajzszerek, ultramarin-, margarin-, cipő-, kályha-, ecset-, kefe-, bronz-, brokátáruk, az ércöntés, sör- és iróngyártás és a fémöntés. Az iparon kívül igen jelentékeny a kereskedés is. Régebben az Olaszországgal való kereskedelemnek volt legkiválóbb centruma. Most a kereskedelem fő cikke a Komló (évenként 40—80 millió márka értékű forgalom), azonkívül gabona, liszt, gyarmatáruk, petróleum, vas- és fémáruk. Kulturális intézetei a különböző közép- és népiskolákon kívül a germán nemzeti múzeum, mely az ó-német történelem históriai, irodalmi és művészeti emlékeit gyűjti össze, hogy ezekben tegye szemlélhetővé Németország történeti fejlődését. Létesülését főleg Hans von und zu Aussesa bárónak köszöni, ki a saját gyűjteményét (1852) az államnak átadta s 1866-ig annak igazgatója is maradt. A vezetést ekkor von Essenwein Ágost vette át, aki az igazgatást egy 24—30 tagú kezelő bizottsággal végzi ; ennek tagjait Németország különféle vidékeiről választják a tudósok közül. A múzeumnak 31 osztálya és nagy könyvtára van ; a német birodalmi kormány és a bajor királyi kormány, de meg még néhány német tartomány évi járadékkal támogatják a múzeum céljait, melynek legfőbb jövedelmi forrása azon évdíjakban van, mit (körülbelül 10,000-et) politikai testületektől, városoktól, kerületektől, kormányzóságoktól, egyesületektől és magánosoktól is kap. Továbbá a városi könyvtár 80,000 kötet könyvvel, számos inkunabulummal és kézirattal, a bajor iparmúzeum gazdag gyűjteményéyel ; a Dürer Albert-, a történelmi, az 1644. alapított irodalmi (Pegnesischer Blumenorden) társaságok, színházak stb.. egyike azon német városoknak, amelyek középkori karakterüket leginkább megőrizték. A régi falak és tornyok is még nagyobbára fennállanak, különösen a régi erősségnél, amely egy meredek sziklán áll. Magát a várost a Pegnitz több kő-, egy lánchíd és néhány fapadló által összekötött Nürnberg