A Pallas nagy lexikona, 13. kötet: Nemes ág-Pillér (1896)

P - Petőfi-társaság - Petőház - Petra - Petra - Petralia - Petrarca

Petőfi-társaság — 1012 - gánatot végző folyóirat a Petőfi-kritika terén, nevezetesen a költő életrajzára, bibliográfiájára nézve); Baróthi Lajos, P. újabb reliquiái. Kemény János, Adatok P. S. életrajzához, Koszorú V. 1881. Baróthi L., P. költeményeinek első kritikai kiadásáról, Philol. Közlöny 1894; Lenkei Henrik, P. és a ter­mészet; Zilahy Károly, P. S. életrajza, 1864; Erdélyi János, P. Pályák s Pálmák, 1886; Szeberényi Lajos, Néhány év P. éle­téből, 1861; Orlai Petrich Soma, P. ifjúkoráról, Budapesti Szemle 1879; Tokly F., P. S., Magyar Költők Élete, II. 1871; Eötvös József, P. összes költeményei, Életképek 1847; Pulszky Ferenc, P. összes költeményei, Szépirod. Szemle 1847, I.; Császár Ferenc, P. költeményes művei, Irodalmi Őr 1845; Nádaskai Lajos, P. versei és Cipruslombjai, Hon­derű 1844, II. és 1845 I.; P. álláspontja, Szépirodalmi Fi­gyelő 1862; Salamon Ferenc, P. újabb költeményeiről, Buda­pesti Szemle V. köt. 1859; Szász Károly, A külföldi iro­dalom befolyása költőinkre, Szépirodalmi Közlöny 1857; Dömötör János, P. családias költeményei, V. munkái 1878; Névy László, Az apostol, Petőfi-társaság Lapja 1877. u. a., A nő P. költészetében, Ellenőr 1878, I.; Endrisch Sándor, A szerelem P. lírájában, Koszorú 1882; Meltzl Hugó, P. pamfletistái és panegiristái, 1874; Vutkovich Sándor, Töre­dékek P. S. életéből, 1883; Vahot Imre, Emlékiratai és P. em­lékezete, 1880; Vajda János, Emlékezések P.-re, Pesti Napló 1884, II.; Szarvas Gábor, P. János vitézének nyelve, Magyar Nyelvőr, I. k.; Szinnyei József, P. a magyar iro­dalomban, Történeti Lapok 1874; Halassy Aladár, P.-re­liquiák, 1873. A két utóbbiban és a P.-muzeumban össze van állítva az egész P.-irodalom. N. L. 3. P. Zoltán, az előbbinek fia, szül. Debrecenben 1848., megh. Pesten 1870 nov. 5. Keresztatyja Arany János volt. Atyja halála után mostohaatyja házánál nevelkedett. 1867. félbenhagyva iskoláit, színész lett Debrecenben,hol a színigazgató,a nagy­nevű atyja emlékéért, mindjárt 30 frttal szerződ­tette. Hozzátartozóinak minden rábeszélése sem bírta elvonni e pályától, melynek izgalmai kimerí­tették a gyenge ifjú életerejét. A társasággal Nagy­váradra költözött, majd más színtársulathoz sze­gődött. A vidéki közönség belevonta a tivor­nyákba. Veszélyes kórba esett, a színházban sem léphetett fel; rokonok körében, majd külföldi fürdőkben keresett gyógyulást. Egészsége vissza­visszatért. Az utolsó nyarat Gleichenbergben töl­tötte, honnan kissé megerősödve tért haza, de pár hó múlva meghalt. Ismerősök állítása szerint sápadt arcú, vézna ifjú volt, tüzes, villogó sze­mekkel s megjelenésében az önérzet erős kifeje­zésével ; könnyelműsége mellett jó szive és gyors elméje volt s ritka találékonysága. V. ö. Szana, M. Szalon 1892., márc. N.L. Petőfi-társaság, a Petőfi-kultusz terjesztése s a magyar szépirodalom nemzeti szellemben való művelése céljából alapított egyesület. Létesítése körül legtöbbet Balázs Sándor, Éjszaki Károly, Komócsy József, Lauka Gusztáv, Szana Tamás, Szigligeti Ede fáradoztak s a társaság első nyil­vános ülését 1876 jan. 1. tartotta meg a magyar tudományos akadémia dísztermében. Gondosan megválogatott felolvasásaival csakhamar nagy közönséget és népszerűséget szerzett magának, bár eleinte rendes helyisége sem volt, ahol h­avi felolvasó üléseit tarthatta volna, s majd egyik, majd másik régibb egyesület hajlékában húzódott meg. Az akadémia, Lónyay Menyhért gróf szíves­ségéből, csak évek múlva nyitotta meg neki ren­des havi üléstermét, hol azóta minden hó máso­dik vasárnapján tartja nyilvános felolvasó ülé­seit. A társaság rendes tagjai és vendégei ezeken az üléseken szépirodalmi műveket, széptani és irodalomtörténeti eredeti dolgozatokat olvasnak, teljesen kizárva a fordított művek bemutatását. A társaság húsz évi fennállása óta számos eredeti munkát bocsátott közre s egy ideig volt rendes közlönye is, melyet azonban később megszünte­tett. Rendes pályázatai költői művekkel és szép­tani fejtegetésekkel gazdagítják az irodalmat. Éleitől fogva nagy gondot fordított Petőfi kéz­iratainak s az életére vonatkozó adatoknak össze­gyűjtésére ; gyűjtötte ezenkívül a nagy költő ere­deti kiadásait s műveinek különböző nyelvű for­dításait, valamint a róla megjelent arcképeket is. Könyv- és kézirattárát gyakran használták a Pe­tőfivel foglalkozó magyar esztétikusok, s a tár­sasághoz folyvást fordulnak tanácsért, útbaigazí­tásért külföldről is, különösen pedig Olasz- és Svédországból, hol folyvást szaporodik Petőfi tisztelőinek és ismertetőinek száma. A társaság­nak rendes, tiszteleti és külső tagjai vannak ; ez utóbbiak a Petőfi-fordítók és ismertetők sorából. A rendes tagok száma hatvanban van megálla­pítva, tiszteleti és külső tagot választhat a tár­saság tetszés szerint. A társaság elnöke, mégpe­dig alapíttatásának ideje óta, Jókai Mór. A tisz­teleti tagok közt foglalt helyet Kossuth Lajos is, ki megválasztása után Szana Tamáshoz intézett hosszabb levelében méltányolta a P. céljait. Petőház, kisközség Sopron vármegye kapuvári j.-ban, (1891) 602 magyar lakossal. Itt van Offer­mann és társa nagy cukorgyára, mely 333 mun­kást foglalkoztat s 300,000 g répát dolgoz fel ; cukortermelése (1893) 27,274 g volt. b­.v. Petra, több ókori város, melyek közül azon­ban messzire kimagaslik a többi közül az idumeu­sok, később nabateusok fővárosa Köves-Arábiá­ban. Délre a Holt-tengertől magas sziklafalaktól volt környezve, melyekben a város egy része, mint barlang, vésve volt. Fontos kereskedelmi pontja volt a Szíria és Arábia közötti forgalom­nak, nagyszerű romjai (kőbe vésett templomok , görög, latin és héber feliratok Vadi Múza közelé­ben most is felkeltik a vándor bámulatát. A P.-i sziklasír homlokzatának képét 1. Építészet (VI. köt. 8. melléklet). L. M. Petra, 1. Batum. Petralia, két egymás mellett fekvő város Pa­lermo szicíliai olasz tartományban, Le Madonne (1975 m.) nev­ű hegy­tömeg DK-i lábánál, a Salso forrás vidékén, termékeny területen. A felső vá­rosnak (P. soprana) 7273, az alsónak (P. sottana) 8528 lakosa van. Petrarca (ejtsd: ska) Ferenc, a legnagyobb olasz lirai költő s egyúttal kora egyik legkiválóbb tu­dósa, szül.Arezzóban 1304 jul. 20.,megh.Arquában 1374 jul. 18. Atyja, Petracco (vagyis Pietro, a. m. Péter) di Parenzo firenzei jegyző volt, akit, mivel a Fehérek (Bianchi) pártjához tartozott, szülő­városa 1302. száműzött. 1312-ig Olaszországban nyerte P. első neveltetését, ekkor atyja Avignonba költözött, családját azonban Carpentrasba küldte, hol P.-t régi mestere, Convenevoie da Prato ok­tatta tovább. 1319. atyja kívánságára Montpel­lierbe ment jogot hallgatni, s ezt a tudományt 1323. után még két évig tanulta Bolognában is, de e mellett leginkább a klasszikusokkal foglal­kozott. Avignonba 1325. tért vissza és szüleinek halála után (1326) az egyházi rendbe lépett, de csak az alsóbb rendeket vette föl, s ezután végig élvezte az avignoni erkölcstelen pápai udvar mint Petrarca

Next