A Pallas nagy lexikona, 13. kötet: Nemes ág-Pillér (1896)
P - Petnik - Petőcz - Petőfalva - Petőfi
Petneházy — 1001 — uralkodásának idején. A fontos borosjenői végvárnak főkapitánya volt. Birtokába jutott Világos vára is a hozzá tartozó uradalmakkal. Bethlen többször felhasználta diplomáciai természetű ügyekben is , igy midőn a nikolsburgi béke értelmében 1622 jan. 15. Kassán átadták a koronát II. Ferdinánd király biztosainak, a fejedelmet Károlyi Mihály mellett P. képviselte. Megh. 1682 körül. Felesége, szatmári Király Anna éveken át I. Rákóczi Györgynének, Lorántffy Zsuzsannának főudvarmesternője volt. — . Péter és Zsigmond a XVII. sz. elején Szabolcs vármegyének alispánjai. — P. Miklós ugyanott tábla-, György pedig szolgabíró. A család leghíresebb tagja : P. Dávid (1. o.). Ennek fia P. Zsigmond. 1707 jan., mint 22 éves ifjú, II. Rákóczi Ferenc nemesi testőrségébe lépett. Miután vitézül részt vett az 1707 — 1708-iki hadjáratokban, 1709 júl. mint hadnagy átment az udvari gyalog palotás ezredbe. A szerencsétlen romhányi ütközet után (1710 jan. 22.) ezredével Munkács várába húzódott. Midőn a várat 1711 jan. 24. feladták a császári seregnek, ő is a legutolsók között tette le a fegyvert. Ezután a magánéletbe vonult vissza. Megh. 1722. — P. János 1709. II. Rákóczi Ferenc pártján mint hadbíró működött a Mikházy György-féle abaúji huszárezredben. — P. György 1685 körül Thökölyi Imre illyei jószágigazgatója, majd II. Rákóczi F. alatt a vajdahunyadi uradalom tiszttartója volt. P. Dávid, P. Istvánnak (valószínűleg szendrői végvári tisztnek) va, szül. 1645 körül, meghalt 1687 elején. Úgy látszik, hogy a debreceni református kollégiumban végezte tanulmányait. Csakhamar a katonai pályát választotta és huszár lett. 1678—79. már mint ezredes vitézkedik Thököly Imre kurucai között. Híressé tette nevét a felsőmagyarországi hadjáratokban. 1683 nyarán Thököly előhadainak nagy részét P.-nak, a legvitézebb kurucnak vezetésére bizta. Midőn a nagyváradi pasa elfogta Thökölyt, P. több kuruc tiszttársával a törökök elleni buszúból I. Lipót király pártjára állott. Részt vett Kassa, Szolnok, Szarvas és Aradnak a töröktől való visszafoglalásában. Ez utóbbi alkalomkor tanúsított érdemeiért I. Lipóttól 1686 jan. 14. mint királyi lovasezredes nagy katonai kitüntetésben részesült , aranyláncot és a király képével ellátott aranyérmet nyert. Nagy szolgálatot tett huszárjaival Budavárának visszafoglalásában. Cserei Mihály (1. o.) históriája alapján sokáig azt is hitték, hogy a döntő roham napján (1686 szept. 2.) 800 hajdú élén először érkezett fel a vár falára. Újabb kutatások (v. ö. Kémethy Lajos, Kik voltak az elsők Buda várában ? Századok 1886 márc.) kiderítették, hogy e dicsőség a különböző oldalakról először érkezett körményesi Fiáth János és Pechmann Márton Günter őrnagyokat, valamint Ramócsaházy Endre századost illeti meg, nem pedig a szintén hősiesen küzdő, de ez időben másutt elfoglalt P.-t. Csereinek azon állítása is meg van már cáfolva, hogy P. I. Lipóttól grófi címet kapott s hogy őt irigyei megmérgezték volna. Özvegye és gyermekei Zemplén és Szabolcs vármegyében nagy jószágokat nyertek királyi adományban. V. ö. Thalis Kálmán, a P.-család származékrendje (Turul 1884. évf. sz. o. Petnik, kisközség Krassó-Szörény vármegye orsovai j.-ban, (1891) 1059 oláh lakossal. Petöcz, Pozsony vármegyei régi család, melynek egyik tagja, P. Péter 1742. nemes levelet kapott Mária Teréziától. Tagjai közül említendő P. György, ki 1843. Pozsony vármegyei főjegyző, 1848. pedig másodalispán lett. Ebben az állásában tagja volt a vármegyei honvédelmi bizottságnak is. A császáriak győzelme után Kempen táborszernagy 1849 jan. 5. az állandó bizottságtagjának marasztalta P. Györgyöt, ki fejével játszván, az elrendelt katonaállítást rosszalni merte. Midőn egy alkalommal, mint az élelmezési osztály elnöke Csallóközben járt, arról értesült, hogy a honvédek Nyárasd felől diadalmasan közelednek és már Légre és Elő-Patonyba (hol családja lakott) máris bevonultak. Ezt hallva P., visszafordult Patonyba és Kosztolányi honvédezredes kérelmére hivatalos felszólítást intézett az alsó-csallóközi járás szolgabirójához, hogy a honvédek számára az újoncozást azonnal elrendelje. Csak azután ment vissza Pozsonyba, ahol az osztrákok azonnal átadták a hadbíróságnak. Mindenki sajnálta és sokan közbenjártak érette, de Poly őszintén felelt a hadbíró kérdéseire, hogy nem lehetett megmenteni. Kötéllel való kivégzésre ítélték, ezt az ítéletet Kempen agyonlövetésre változtatta. Az ítéletet a várban az u. n. korona-torony alatt hajtották végre. Mint férfi halt meg. (V. ö. Budapesti Hírlap 1896 jan. 28.) Pápay István, akkoriban tiszteletbeli jegyző (1. o.) sógorát gyászolta benne. M. L. Petőfalva (Petőfalu, Pöttelsdorf), kisközség Sopron vármegye nagymartonjá-ban,(1891) 647 német lakossal, nagy gőzhengermalommal; jó vörös bort terem. Petőfi, 1. István, P. Sándor testvéröcscse, kihez «István öcsémhez» című szép költeménye szól, szül. Kis-Kőrösön 1825., megh. Csákón 1880 ápr. 20-án. Gyermekéveiben atyja mesterségére adta magát, mészáros lett; a szabadságharcban mint honvéd küzdött és kapitányságig vitte. Bátyjával anyjuk temetésén találkozott utoljára. Az osztrákok katonának sorozták be és 1850. Schleswig -Holsteinba küldték, egy év múlva szabadságolták s P. Péterváradra ment mesterségét folytatni. 1852 nyarán Pesten, hol bevásárlások végett időzött, Pataky emigrációs ügynök kézrekerített listája alapján elfogták s a theresienstadti fogházba hurcolták, hol 3 évet töltött. Kiszabadulta után egy évre Geiszt Gáspár csákói pusztájára (Békés) ment gazdatisztnek, hol haláláig buzgón és kitűnő eredménynyel működött, példás becsületességével is megnyervén a család és a környék urainak szeretetét. Üres óráiban ő is verselt és nem egy költeménye jelent meg a Vasárnapi Újságban. A 60-as években megnősült, de e házasság nem volt boldog s 3 hétre elváltak. Szivszélhűdésben halt el. Arcképe a Vasárnapi Újságban (1880. 19.). P. L. 2. P. Sándor, a legnagyobb magyar lirai költő, a magyar költészetnek a világirodalomban legismertebb képviselője, szül. Kis-Kőrösön (Pest vármegye) az 1823-ik év első napján, megh. a segesvári csatában 1849 jul. 31. Családi neve eredetileg Petrovics volt ; családja Pozsony vár- Petőfi