A Pallas nagy lexikona, 14. kötet: Pillera-Simor (1897)
R - Recriminatio - Recrudescentia - Recrudescunt inclytae gentis Hungarae vulnera - Récse - Récsey - Récsey - Recsina - Recsk - Récsy
Recriminatio 4: 32 — Recrimínatio (lat.), viszonvád, szemrehányás, innen rekriminál, szemrehányást tesz. Recrudescent!» (lat.), valamely betegség újból való rosszabbra fordulása annak lefolyása alatt. Recrudescent inclytae gentis Ilungarae rumnera (lat.) a. m. kiújulnak a jeles magyar nemzet sebei."E mondattal kezdődik II. Rákóczy Ferenc manifesztuma, melyet Munkácson 1703 jan. 7. Íratott Ráday Pál gróffal és 1704 jan. közepén küldött szét az ország rendeihez s a külföldi hatalmakhoz, okát adni felkelésének. L. Rákóczy. Reese, J. R. (Ratzersdorf), nagyközség Pozsony vármegye pozsonyi j.-ban, (tsd) 2848 tót és német lak., van vasúti állomása, posta- és távíróhivatala és postatakarékpénztára és jó bora. — 2. Nagy-R., kisközség Zala vármegye kanizsai j.-ban, (1891) 1044 magyar lak., van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. γη—v. Récsey Ádám báró, szül. Sárdon 1775., megh. 1852 okt. 26-án. 1789. mint kadét a 32-ik gyalogezredben szolgált, 1800. kapitány, 1809. őrnagy, 1810. alezredes, 1813 okt. 20. a Mária-Teréziarend lovagkeresztjét kapta, később altábornagy és magyar kir. ezredes, testőrségi alkapitány . 1848 okt. 3. a bécsi kormány miniszterelnöknek is kinevezte s új kormány alakításával megbízta, de aminek megvalósítását az események meggátolták. 1850 jan. 8. nyugalomba vonult. Családjából ő kapta a bárói címet. D. L. Récsey Viktor, író és archeologus, szül. Nagyszombaton 1858 jul. 11-én. 1874. belépett a pannonhalmi bencések rendjébe, melynek főiskolájában 1880. fejezte be tanulmányait. 1881. Kőszegre küldötték, hol nemsokára megismerték egyházi szónoklatai révén a Liechtenstein hercegek, mely főúri család két fiához, Ede és Frigyes hercegekhez tanárnak hívták meg. Itt működött 1884-ig, amikor Sopronba került főgimnáziumi tanárnak, majd 1887. betegeskedése folytán Zala-Apátiba levéltárnoknak. Kis-Cellben és Kassán való tartózkodása után (ahol a 20,000 kötetes püspökségi könyvtárt rendezte) 1891. visszatért a tanári pályára és az esztergomi főgimnáziumhoz került. 1894. a klasszikus archeológiából, művészettörténetből és oklevéltanból filozofadoktorrá avatták, miután a tanári szakvizsgálatot már 1887. a budapesti egyetemen letette. 1894 óta a pannonhalmi főapátság központi könyvtárának igazgatója és a levéltár őre. Esztergomban ő alapította meg az esztergomvidéki és városi régészeti társulatot. Történelmi és régészeti kutatásai érdekében sokat utazott, önálló ásatásokat végzett . 1893. részt vett a magyar tanárok görögországi tanulmányútjában, amikor is egy magyar vonatkozású okmány-emlék fölfedezéséért megválasztották az athéni görög régészeti társulat külső tagjának. 1891 óta igazgatósági tagja az országos régészeti társulatnak. 1895. mint az ezredéves kiállítás történelmi fő csoportjának a kormány részéről való kiküldöttje nagy tevékenységet fejtett ki a kiállítási tárgyak összeszerzésénél. 1896. a m. tud. akadémia I. osztálya bizottsági segédtagjának választotta. Önálló művei : Sopron ókori neve (Scarabantia) és a sopronmegyei római feliratok (Sopron 1887) ; Vámbéry Ármin (u. o. 1887, 2. kiad. és német fordítás Kassa 1889); Vasmegyei irók (Sopron 1888) ; Felolvasások és leírások (Kassa 1890) ; A kassai püspökségi könyvtár codexeinek és incunabulumainak jegyzéke (Budapest 1891) ; Néhány kiváló emlék Esztergom vidékéről (u. o. 1892) ; Az esztergomi Szent-Lőrinc-templom maradványai (Esztergom 1893) ; Pannónia ókori mythologiai emlékeinek vázlata (u. o. 1893, bővített 2. kiad. 1894) ; Balatonvidéki régészeti kutatásaim (Veszprém 1895) ; Exemplaria duplicata bibliothecae centralis Archicoenobii O. S. B. de S. Monte Pannoniae (u. o. 1896); Brevis Historia Archivi Archi-Abbatiae O. S. B. de Monte Pannoniae (u. o. 1896) és A kassai dóm régi síremlékei (I. köt., Budapest 1896). A lexikonba az egyházi archeologia körébe tartozó cikkeket irja... M. Recsina, a magyar Karszt egy jelentékeny folyóvize, mely Modrus-Fiume vármegye és Krajna határán a Karszt egyik üregéből előtör s felette kanyargós folyással egészben véve D-nek veszi útját. Jelenje községtől kezdve völgye keskeny hasadékszerü, Orehovicától kezdve pedig harántvölgygyé lesz. Kevés mellékvize van, egyik legjelentékenyebb mellékfolyója a Zvír nevű mészforrás, mely a fiumei papirosgyár közelében a sziklákból tör elő s közvetlenül a B.-ba ömlik. Innen kezdve a folyó Fiumara vagy Fiuméra nevet kap s Fiume város területén ömlik a Quarneróba. Legalsó szakasza a Fiumara-öböl, mely a kis vitorlás hajók kikötőjéül szolgál. b.v. Recsk, kisközség Heves vármegye pétervásári j.-ban, (1891) 2144 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Határában réz-, ezüst-és aranyércek fordulnak elő. Récsy Emil, jogtudós s egyetemi tanár, szül. Kolozsvárt 1822., hol atyja kormányszéki hivatalnok volt, megh. Pesten 1864 jun. 1. Jogi tanulmányait Kolozsvárt bevégezve, részint Pesten tartózkodott, részint az erdélyi királyi táblán, Marosvásárhelyt, hol letette az ügyvédi vizsgálatot. Az irodalomban először Bentham polgári és büntető törvényhozásának fordításával lépett fel, melyet Kolozsvárt adott ki két kötetben 1842—44. De szabadabb idejét örömest áldozta a külföldi szépirodalomnak is, melyben nagy jártassággal birt s francia regénycsarnokot kezdett meg, melybe Stenek Matild és Sandnak Lélia és Indiana híres regényeinek fordítását tette közzé. 1847. a kolozsvári katolikus líceumban a politikai tudományok tanárává neveztetett ki, 1848. pedig Eötvös József báró hivta meg közoktatási minisztériumába titkárul. Ezóta folyvást Pesten maradt, hol 1851 53. a Pesti Naplót szerkesztette. 1852. a pesti egyetemnél a politikai törvénytan tanárává neveztetett, miután ezt megelőzőleg kinyomatta a következő törvénytudományi és politikai tankönyveket ; A telekadó rendszere Magyarországon ; Útmutató az ideiglenes bélyegtörvényhez (1850) ; Az ausztriai birodalom alkotmányjoga (1851) két kötetben ; utóbb pedig, az ötvenes években, az Úrbéri kárpótlást (1853) s a római jogra vonatkozó nagyobb munkáit, melylyel 1857 óta leginkább foglalkozott, u. m.: A római jog el- Bécsy