A Pallas nagy lexikona, 14. kötet: Pillera-Simor (1897)

S - Sáros vára - Sárosy

Sáros vára — 899 — díjért tisztességes ellátást. Az 1894—95-ik év első felében a gimnáziumban működött 12 ren­des, 1 helyettes és 1 tanítóképezdei rendes tanár, összesen 14 tanár; a gimnázium előkészítő és 8 osztályába beiratkozott 506 tanuló. Az akadé­miában működött 14 rendes és 2 segédtanár ; a hittanhallgatók száma 48, a joghallgatóké 73 volt. Az intézet legfőbb hatósága a püspök, fő­gondnok, egy egyházi és egy világi algondnok, továbbá az igazgatótanács, melynek elnökei a két algondnok, tagjai egyházi részről 6 esperes vagy lelkész, világi részről 6 egyházmegyei gondnok vagy tanácsbiró, 4 akadémiai tanár és a gazda­sági választmány két tagja. V. ö. A sárospataki ev. ref. főiskola értesítőjében az 1894—95-ik év­ről s ebben különösen : A S. rövid története, Váz­latok és képek a S. XVIII. és XIX. sz.-beli életé­ből c. cikkeket Szinyei Gerzsontól, melyekből ezen cikk adatai vétettek. F­l. Sáros vára, már az Árpádok korában jelenté­keny erősség, melynek birtoka taktikailag egyen­értékű az egész vármegye felett való uralkodás­sal. IV. Béla a tatárok elől ide menekül s a várat még jobban megerősítteti. Ezentúl aztán királyi vár marad 1436-ig, amikor Zsigmond a Peré­nyieknek zálogosítja el. És jóllehet 1438. a só­vári Soósok, mint a vár kapitányai, ezt a zálog­összeget a Perényieknek és Tarczayaknak ki­űzették, 1439. a vár örök adományképen a Peré­­­nyiekre száll. Az Erzsébet királyasszony által behívott Giskra ezt a várat is elfoglalta s 1461-ig birta, amikor Mátyás király vezérei embereitől visszavették. Ezentúl 1483-ig megint a Perényiek kezén találjuk, ekkor Perényi István hűtlenségbe esik és a vár ura 1490. Korvin János, 1528. János király a várat a Perényieknek ajándékozta, de már 1542.I. Ferdinánd birtokában van, kinek ka­pitánya Werner György, a De admirandis Hun­gáriae aquis c. munkának szerzője. 1560. a Pe­rényiek János Zsigmondhoz pártolván, Timizó kapta a S.-t, melyet Miksa király 1564-ben újból hatalmasan megerősíttetett s mely az 1642-iki béke értelmében Rákóczi Györgynek jutott.Utolsó kapitánya Székely volt, ki alatt a vár 1687-ben lángba borult.Régebbi kapitányai hol a vármegye alispánjai voltak (1246—49. Tekus comes), hol a főispánok (1499. Máriássy István, 1504—22. Ber­tóty Szaniszló), különben az uralkodók bizalmi emberei. L. M. Sárosy Gyula (tulajdonkép Lajos, pókai), költő, szül. Boros-Sebesen (Arad) 1816 febr. 12., megh. Pesten 1861 nov. 16. Nemes családból szárma­zott ; másféléves korában elvesztette atyját.Elemi iskoláit Szarvason, a gimnáziumot Mező-Beré­nyen végezte s már szintaxista korában prózá­ban és versben, magyarul és latinul egyaránt dolgozott ; már itt fordította gyakorlat kedvéért Berzsenyi ódáit és Csokonainak a lélek halhatat­lanságáról irott költeményét latinra ; a nagy szü­net idején szülőhelyén verseket irt s egy párt felküldött a Magyar Kurír számára; mostoha­atyja nem volt a költészetnek barátja és S. ekkor vette fel Lajos helyett az irodalomban a Gyula nevet. 1832. Eperjesre ment mint másodévi költé­szettanuló s itt csakhamar lelke lett az 1827. ala­pított kollégiumi magyar nyelvművelő társaság­nak. S. már ekkor, de később is mint vármegyei hivatalnok, a magyar nyelv grammatikáját és történetét hetenkint 6 óra alatt nyilvánosan taní­totta a kollégiumban s magánórákat is adott. 1837. Kassán magyarok számára irt ilyen című grammatikát adott ki : Nyelvészbe, vagy a ma­gyar nyelv fő nehézségei, szabályokban, párbe­szédekben és példalapokban. Költeményei javát Kovács Sámuel barátjával szövetkezve, már 1836. kiadta Jácint cím alatt, melyet később Aglája névvel cserélt fel a kiadó. Tanult nyel­veket s németül és tótul is tudott verselni. Isko­lai és gyakornoki pályájának végeztével letevén az ügyvédi vizsgát, 1837. Sáros vármegye má­sod aljegyzőjének neveztetett ki. 1840. már mint első aljegyző működött s ezen működése alatt hathatós nyomait hagyta hazafiai és a nemzeti nyelv körüli buzgalmának ; még ezen év őszén az aradi váltótörvényszékhez jegyzőnek, majd elő­adó bírónak nevezték ki s e minőségben működött 1848 máj. haváig, mikor a pesti váltó fő törvény­széknél alkalmazták mint előadó ülnököt. Költői híre is mindinkább emelkedett, a Kisfaludy-társa­ság 1847. tagjául választotta. A szabadságharcban egész lelkével részt vett. 1849 elején ő is Debre­cenbe menekült, majd a pesti váltótörvényszék elnökévé nevezték ki s utóbb mint kormánybiztos és képviselő működött. Apróbb lelkesítő költemé­nyein kivül ekkor írta az Arany Trombita c. szá­mos részből álló hosszas, forradalmi versét, népies nyelven, a forradalmi láz oly izgató hangján, hogy ez a forradalom költészetének legtüzesebb darab­jai közé tartozott ; megjelenés közben, ívenkint is terjedt s mikor 1849 máj­ megjelent, a ponyván árulták, maga S. is körutat tett vele és lelkesítve szavalgatta. A világosi katasztrófa után Arad, Bi­har és más vármegyékben bujdosott ; az osztrák kormány vagyona elkobzásával kötélre ítélte s nagyon kerestette mindenütt. 1850 szept. Gyön­gyösön telepedett le Lorsich Antal névvel s ott nyelvtanítással, majd nevelősködve élt pár évig. 1852 nov. nyomára jöttek, mire ő Rhédére szö­kött Vachott Sándorhoz, ezzel azonban Vachottot is bajba keverte. S.-t nov. 24. elfogták s akkorra már emberiesebbre változván a kormány maga­tartása, életfogytiglani fogságra ítélték. Várfog­ságát Königgrätzben töltötte. Onnan 1855 végén kegyelem útján kiszabadult s erre a fővárosban élt rendőri felügyelet alatt. Kizárólag az iroda­lomnak élt. 1857. Az én albumom c. díszkönyvét adta ki a legjelesebb írók közreműködésével és szép sikerrel. 1857 közepén Magyar Évlapok c. komoly irányú folyóiratot indított meg Mészáros Károlylyal, de az csakhamar megszűnt. 1858-ban kiadta költeményeit, melyekre több mint 2000 előfizetője jelentkezett. Az olasz háború idején 1859. újabb bajba került. Országos körútra in­dult, hogy újabb, még kiadatlan költeményeit fel­olvassa. Krinolin-vers c. verse miatt felségsér­tési perbe fogták s le is tartóztatták, de fölmen­tették, azonban, hogy ártalmatlanná tegyék, 1860. Budweisba belebbezték. Ott szűkös viszonyok közt élt ; de már 1861 jan. haza jöhetett. Sok szenvedése miatt betegen ért haza, baját súlyos­bította a mértéktelen bol­ttal is. Régi jó kedve meg volt törve, ily módon akarta azt pótolni. Amely szók az s betűben nincsenek meg, Sz alatt keresendők I 56* Sárosy

Next