A Pallas nagy lexikona, 16. kötet: Téba-Zsuzsok (1897)

T - Tisza

Tisza — 211 — nem tetemesen gyarapította is azokat. Boros­ Jenőben lakott s onnan intézte ügyeit. Közhivatalt is vállalt, 1649. Zaránd vármegye szolgabirája, 1651. országgyűlési követe, majd alispánja lett. Ambícióját mindez nem elégítette ki, e tekintet­ben helyzete különben is kedvező volt : meghitt barátja Szalárdy János, a történetíró és sógora Csulay püspök az erdélyi fejedelmi udvarnál be­folyásos emberek voltak s célja elérésében hat­hatósan támogatták. Igy történt, hogy mikor II. Rákóczi György elhatározta, hogy megszerzi a lengyel koronát, T. Istvánt szemelte ki, hogy vállalata pártolására vagy legalább elnézésére bírja rá a török udvart. István gyermekkorától fogva ismerte a törököt s a mellett ügyes, eles­eszü s óvatos embernek ismerték s erre a szerepre éppen ilyen ember kellett. 1656. foglalta el kapi­tikai állását s bár eléggé óvatosan járt el, még­sem háríthatta el Rákóczi bukását, sőt magát is bajba sodorta, mert mikor Konstantinápolyban meghallották, hogy Rákóczi Lengyelországból visszavonul, követtársaival együtt elfogták s a Héttoronyba zárták. 1658-ban innen kiszabadult ugyan, de azalatt Boros­ Jenő meghódolta töröknek s igy egyelőre kevés kilátása volt, hogy régi birto­kaihoz jusson. Dévára ment s a Barcsay hivei közé állott s ezután még viszontagságos napok vártak reá. 1660. a Rákóczi pártján levő Gyulay elfogta s három hónapig fogságban tartotta. Innen Váradra ment, melyet nemsokára a török fogott körül. T.-t az öt bástya közül az ostromnak legjobban ki­tett Aranyos-bástya kapitányává tették s tanulat­lan pattantyúsaival 46 napig védte ezt a gyakor­lott tüzérség ellenében, amikor 1660 aug. 27. meg­fogyva és elgyengülve az őrség megadta magát. T. ekkor a szabadon elvonuló őrséggel Debre­cenbe ment, ahol harmincadosnak, később pe­dig Kővár kapitányának tette meg Barcsay Ákos. Barcsay bukása után ismét földönfutóvá lett s Déván vonta meg magát feleségével s leányával, s ezután letűnik a nyilvános szereplés teréről. Kísérletei, hogy régi nagy vagyonát visszasze­rezze, sikertelenek voltak ; e feladatot ivadékai oldották meg. (V. ö. Komáromy, Tisza-család ősei.) Pia II. István a tordavármegyei kincstári tize­dek bérlője, s unokája az ügyvédnek nevelt II György hasztalan kisérlették meg az új szer­zeményi bizottsággal(neoaquistica commissio) nem boldogultak. Hosszas perlekedés után a pert végre is dédunokája I László nyerte meg, Hajós és Le­hoczky Dániel nevü h­íres ügyvédek segélyével s a nagy részben a modenai hercegre szállott 142,653 forintra becsült birtokok helyett cserébe Geszt, Mező-Gyász, Bogyoszlóháza és Csegöd birtokába 1760 szept. 9. ünnepélyesen beiktattatott. Nejétől bályoki Szénás Rebekától három fia III. István, T. József és II László született. A két első­nek nem maradtak gyermekei. I­. László (1765— 1831), aki iskoláit Debrecenben befejezve köz­pályára lépett, s Bihar vármegye főjegyzője és országgyűlési képviselője és cs. kir. kamarás volt, 1796. Teleki Katalin grófnőt vette nőül s tőle kilenc gyermeke, öt fia (József, Lajos, Károly, Ferenc, Imre) és négy leánya (Karolina, Amália, Vilma, Paulina) származott. Debreceni tanuló ko­rából magyar s latin versei maradtak fent. I. La­jos (szül. 1798 aug. 5., megh. 1856 aug. 23.) 1825. Teleki Julia grófnőt vette nőül s ugyanezen év­ben kezdte meg mint Bihar vármegye aljegyzője hivatalos pályáját, s 1829. vármegyei főjegyző, 1832. a vármegye első alispánja és országgyűlési követe, 1841. Bih­ar vármegye adminisztrátora, a nagy­szalontai egyházmegye segédgondnoka. Hét fia közül : III. László, II. Lajos és Béla gyer­mekkorukban elhaltak. Domokos (1837—56), Arany János tanítványa, ki jeles költői tehetsé­gének is tanújelét adta, ifjú korban hunyt el IV. László a honvédegylet központi választma. Tisza György,­­ 1656. Neje: 1. Cserepes Anna. 2. Gáborjáni Erzsébet. 1 . I. István, 1643—75. Neje: 1. Doczó Erzsébet. Férje: Zsuzsanna. 2. Móré Zsófia. . Csulay György. II. István. Neje : Csik­ Sára. Férje: 1. Dési Alvinczi falvi Bakó Kata. András. 2. Petki Nagy Pál. II. György, szül. 1680., megh. Klára. Férje: 1. Héjasfalvi 1754 körül. Neje: 1. Vásárhelyi Nagy Zsigmond. 2. Harang­ Sára. 2. Bihari Zsuzsanna, lábi Horváth Ádám. 3. Medeséri Jeddi Kata. Anna. Férje : Mikeházi Mohai Sándor. Krisztina. Férje :Dés­falvi Pataki Sámuel. László, megh. 1772 körül. Neje: Bályoki Szénás Rebeka. Hl. György 1724—53. Sára. Férje: Septéri Fog­arassi János. ΙΠ. István. II. László 1765—1831. I. József szül. 1768. Neje: Teleki Kata grófnő. Karolina, szül. II. József, I. Lajos, 1798— Amália. Férje: Vilma. Férje: 1797.Férje: Eg- szül. 1799. 1856. Neje: Te- Lederer Ká- Luzsénszky loffstein Albert br­ leki Julianna gr.­roly báró. Pál báró. Károly. Ferenc. Paulina. Férje : Sóvári Soós Tamás. Imre, ΓΠ. László, II. Lajos, IV. László szül. 1829. szül. 1826. szül. 1827. Neje: Hollós Ottilia. Kálmán, szül. 1830. ΙΠ. Lajos gróf, Béla, szül. Domokos, Neje: Degenfeld­­szül. 1832. 1834. 1837—56. Schon­burg Ilona grófnő. IV. István gróf, szül. 1861.Neje: Tisza Ilona, V. István, szül. 1886. Julianna. 1889—94. Paulina, szül. 1862. Férje : Radvánszky Béla báró, koronaőr. Π. Kálmán gróf, IV. Lajos gr., szül. 1867. Neje: szül. 1879. Keglevich grófnő Margit Ilona, szül. 1855. Etelka, szül. 1858. Jolán, szül. 1860. Anna, szül. 1862. Férje : Tisza Istv. Férje : Zeyk Kár. Férje: Bethlen Férje: Sándor Pál gróf. János. 14* Tisza

Next