A Pallas nagy lexikona, 16. kötet: Téba-Zsuzsok (1897)
T - Tolnai
"Tolnai halmazkodni nem tudó heves természete idéz elő. Tagadhatatlanul mindkét részen volt hiba s az elkeseredett harc T. lelkét felforgatta teljesen. Erre szüksége volt, hogy igazi szatirikussá legyen, s óriási szenvedésekre, melyekben bő része volt. Irodalmi tanulmányait, melyekből 1877. készült el a később doktori értekezéssé vált Tompa Mihály költészete c. igen magvas, nagyszabású tanulmány, félbeszakította a harc és más útra terelte az írót. Ámbár 1879. kiüülytetéssel nyeri el a doktori fokozatot s a budapesti egyetem még azon évben magántanárul habilitálja, nem haladhat ez úton, mert félelmes tollát a környezet ellen kell fordítania. S itt következik T. második írói korszaka. Egymásután jelennek meg: A nemes vére és A báróné ténsasszony (1882), majd az Oszlopbáró és Az új főispán (1885). Különösen kimagaslik T. e nemű művei közül az Oszlopbáró, melyet egységes, kerek szerkezete és csontig ható éles jellemzése, rendkívüli erejű korfestése, melylyel mint mikrokozmosul használva egy kálvinista kollégium képét, az egész magyar társadalmat mutatja be, megdöbbentő hatású. Későbbi regényei nagy része, mint a Polgármester úr, A szegény emberek útja. Eladó birtokok jóformán ugyanazon alakokat hozza szemünk elé, de új, gazdag cselekményekben, míg A falu urai egész zolai színezettel mutatja be a parasztságnak is romlott oldalait, pár évvel megelőzve Zola híres La Terre-jét, melylyel irányában csodás intuíció folytán megegyez. A híveivel folytatott harcnak 1881. szakadt vége, midőn T. önkényt lemondván lelkészi állásáról, Budapestre költözött vissza s itt bámulatos írói tevékenységet fejtett ki. Nem volt hét, melyen a napilapok egykét tárcarajzot ne közöltek volna tőle, egyszerre két-három regénye folyt különböző lapokban s 1885, s a következő években két lapot is szerkesztett egyszerre. Műveit többi között Láng Lajos, Neugebauer László, Szarvady Frigyes, Silberstein Adolf és mások ismertették meg a külfölddel. Hogy T. regényeivel és rajzaival (ezek egy része Az új Magyarország cím alatt két kötetben megjelent) temérdek sok ellenséget szerzett magának, ez természetes s ezért érthető, hogy egyetemi képesítése és középiskolai tanári múltja után se tudott sokáig megfelelő álláshoz jutni, mely küzdelmes életét valamivel kényelmesebbé tette volna. Végre 1889. jutott be a főváros szolgálatába, előbb mint óraadó, majd rendes s végre igazgató-tanárul, mely állásban jelenleg is működik a IX. kerületi polgári iskolánál. Sokféle próbálkozása közül, melylyel új irányt akart törni irodalmunkban, kiváló nevezetességű Irodalom c. kritikai hetilapja (1887), melyet saját költségén adott ki, de jórészt maga is irt. Tanulmányait később, összes nagyobb epikusainkról, továbbá a Kisfaludyakról, Berzsenyiről, Csokonairól, Eötvösről és kiválóbb kortársairól 1890—96. különböző lapokban kiadta s azok két vaskos kötetet tennének ki könyvalakban. T. önállóan megjelent szépirodalmi művei jegyzékét a következőleg állítottuk össze : Költeményei (Pest 1865) ; Beszélyek (2 köt., u. o. 1867) ; Életképek (u. o. 1867) ; Az én ismerőseim (u. o. 1871) ; A Somvári Fényes Ádám ur (u. o. 1871) ; Az új Magyarország (2 köt., u. o. 1887) ; Beszélyek (u. o. 1892) ; A nyomorék (u. o. 1866); Az urak (u. o. 1872) ; A nemes vér (2 kötet, u. o. 1882) ; A báróné ténsasszony (2 köt., u. o. 1882) ; Az oszlopbáró (u. o. 1884); Dániel pap lesz( u. o. 1884) ; Az új főispán (3 köt., u. o. 1885) ; A jubilánsok (u. o. 1885); A falu urai, (u. o. 1885); A polgármester ur (2 köt., u. o. 1886); Eladó birtokok (2 köt., u. o. 1886) ; A jégkisasszony (u. o. 1888) ; Szegény emberek útja (2 köt., u. o. 1889);1 rongyos (u. o .1889) ; Én fogtam meg (u. o. 1890) ; A mi fajunk (u. o. 1891 ) ; Csak egy asszony (u. o. 1893); A paizs (u. o. 1894). Ezenkívül hírlapokban megjelent, de önálló kiadást nem ért számos regénye, mint : A Zsuzsink (az Ország-Világban) ; A tolvaj asszony (Pesti Napló 1887) ; Új föld, új remény (u. o. 1889) stb. Beszélyei, rajzai, életképei meghaladják az ezeret. Kritikai és irodalmi tanulmányaiból a nevezetesebbek : Tompa Mihály költészete (Budapesti Szemle 1878, külön kiadásban is megjelent mint doktori értekezlet) ; Eötvös József báró költeményeiről (Koszom 1880) ; Arany epikai töredékei (Magyar Szalon 1887); Gyulai Fái (Irodalom 1887); Kiss József (u. o.) ; Jókai jellemzése ; Csokonai ; Berzsenyi ; Kisfaludy Károly és Sándor (Magyar Szemle 1894) ; Huszonöt év irodalma 1867—92. (u. o. 1892); Ábrányi Emil költeményei, Baksay Sándor beszélyei; KomócsyJózsef: Mikszáth Kálmán ; Rákosi Jenő,(Képes Családi Lapok 1890); Ujabb költőink ; Ujabb beszélyiróink(u.o. 1894); Zrínyi Miklós: Szigetvár veszedelme; Vörösmarty : Zalán futása; Arany : Buda halála: Attila-mondák (u. o. 1896). Szerkesztői működése: az Erdélyt 1870—71., a marosvásárhelyi Kemény-Zsigmond-társaság Figyelőjét szerkesztette 1883 -84., A Gondűző c. szépirodalmi és kritikai lapot s a Főváros közgazdasági és társadalmi lapot 1885—87., Irodalom c. esztétikai hetilapot 1887., a Képes Családi Lapokat 1887 óta máig. IRTULALOM. T.-ról önálló könyvekben és lapokban rendkívül sokat írtak hazánkban és a külföldön, névvel és névtelenül. Igy Jósika Miklós báró Emlékiratok című mívében, Pest léce.· Erdélyi János, Budapesti Szemle 1867 . Pályák és pálmák, Budapest 1886 : Láng Lajos, Magazin für die Litteratur des Auslandes, Berlin 1873: Reviczky Gyula, Koszorú 1881: T. arcképével; Silberstein Adolf dr. Pester Lloyd 1882: Tóth Sándor dr., Fővárosi Lapok 1882:Szana Tamás, Nemzet 1884: Bodnár Zsigmond, Ország-Világ 1885. arcképpel: Palágyi Menyhért, Koszorú 1884—85. és Budapester Tagblatt 1887. * κ. «. 5. T. Vilmos, előbbi nevén Lehr, lőrinci Lohr Zsigmond (1. o.) fia, szül. Pozsonyban 1870 jul. 24. Tanulmányait az aradi kir. kat. főgimnáziumon s a budapesti tudományegyetem bölcsészeti szakán végezte, melyeknek befejeztével 1893. a pozsonyi ág. hitv. ev. líceum, majd 1897. a budapesti ev. főgimnázium tanárává lett. Irt irodalomtörténeti, verstani cikkeket, ismertetéseket az Egyetemes Philologiai Közlönybe, nyelvészetieket a Magyar Nyelvőrbe, az Ethnographiába. Önálló munkája: A leoninus (Budapest 1892). Fordítgatott angolból, franciából költeményeket (Poe Edgár: Lee Anikó, menyegzői ballada; Arnauld: A levél stb.); novellákat (Poe Edgár : Valdemár esete ; Catulle Mendès : A visszautasított mennyország stb.) ; a Hétbe, Fővárosi Lapokba, Magyar Szemlébe stb. Tolnai