A Pallas nagy lexikona, 16. kötet: Téba-Zsuzsok (1897)
T - Török-Bálint - Török-Bálint-alma - Török-Becse - Törökbecsei ármentesítő társulat - Török birodalom - Az oszmán hatalom fénykora
Török birodalom — 321 — jul. 20. az angorai mezőségen találkozott. Azonban a szerencse a mongoloknak kedvezett, Bajazid csatát vesztett s Timur fogságába került, melyből a következő évben halála váltotta meg. Az alapjaiban még eléggé meg nem szilárdult oszmán uralom I. Bajazid váratlan bukásával a legválságosabb helyzetbe jutott, melyet fokozott az a körülmény, hogy a szultán fiai közt egyenetlenség ütötte fel fejét, mely mind veszélyesebb mérveket öltött. Szolimán, Muza és Mohammed nem tudván az örökség iránt megállapodásra jutni, fegyvert fogtak egymás ellen, s ha e pillanatban a keresztény népek a helyzet tudatára bírtak volna felemelkedni, Európát talán végkép megmenthették volna a török veszedelemtől. Mihelyt azonban I. Mohammed (1402—21) versengő fivéreit legyőzte (1413), a birodalom tekintélye és hatalma helyreállott. Már fia II. Murád (1421—51) 1422. újra megkísérte Konstantinápoly megszállását, de tervéről csakhamar le kellett mondania, minthogy ázsiai alattvalóinak lázadása, valamint a magyarok készülődései másfelé terelték figyelmét. Utóbbiak ellen Zsigmond uralkodása idején szerencsésen harcolt. 1428. kezébe kerítette Galambóc várát, minek hallatára Brankovics szerb deszpota is újból beküldte adóját. De azután a nagy Hunyadi János hősi alakja lép a történet színpadára, ki mint hazánk és a nyugati keresztény Európa koszorús bajnoka egy emberöltőn át rémítette a törököket (szendrői diadal 1437., szentimrei győzelem 1442., vaskapus diadal 1442., hosszú hadjárat 1443—44). A legyőzött Murád kénytelen volt békét ajánlani I. Ulászló magyar királynak, kinek fensősége alá visszakerült Szerbia és Oláhország nagy része (szegedi béke 1444.). De a császár, Velence, Castriota György (Skanderbég) és VIII. Palaiologos János bizánci császár társaságában tervezett nagy támadás abban maradt és igy sikerült Muradnak az elszigetelten küzdő magyarokat Várnánál (1444 nov. 10.) tönkreverni. Az 1445—47. az oláhok és Vavrin burgundi hajóhadnagy segélyével folytatott harcok az Al-Dunánál meddők maradtak és a II. rigómezei csatában (1448) sem volt Hunyadi Jánosnak szerencséje (az oláh segédcsapatok átszöktek a törökhöz), sít volt II. Murád utolsó diadala. Követte őt II. Mohammed (1451—81), ki alatt az oszmán birodalom mindinkább megszilárdult, s midőn 1453 máj. 29. Konstantinápoly is a törökök hatalmába került, Európa délkeleti országainak sorsa végképen el volt döntve. Az oszmán hatalom fénykora. II. Mohammed, a hódító, Konstantinápoly elfoglalása után nagy erélylyel látott hozzá, hogy nagy számú keresztény alattvalóit (ráják) és a keresztény egyházat saját érdekei és céljai szerint átidomítsa.. A keresztények könyörtelenül kiszolgáltattak a törököknek, mely mint uralkodó harcias faj, bennök és az elfoglalt országokban kereste és találta meg meggazdagodásának legfőbb eszközeit. Ebben rejlett az oszmánok legfőbb ereje. Röviddel Konstantinápoly elfoglalása után a hódító Mohammed hozzálátott nagy terveinek keresztülviteléhez. 1456. Peloponnezust a török birodalomhoz kapcsolta; 1460.az utolsó Komnenos császárt fosztotta meg a trapezunti császári tróntól; 1470. Albániát kényszerítette meghódolásra ; 1474. a krími tatár khán ismerte el a szultán felsőséget s 1478. Moldvaországot szakította el Lengyelországtól. Az Olaszország ellen intézett támadás — Otranto rövid megszállása — azonban nem eredményezett tartós sikereket.Még súlyosabb vereség érte a törököket Nándorfehérvár alatt, hol a nagy Hunyadi János öt órai öldöklő harc után nemcsak felmente a keményen ostromlott erősséget, hanem elvette a szultán összes ágyúit, felszerelését, táborát (1456 jul.) , sőt egy pillanatig maga II. Mohammed szultán is a legnagyobb veszélyben forgott. Fájdalom, hogy ezen halhatatlan győzelem után maga Hunyadi János is nemsokára elköltözött az élők sorából. Hős fia Mátyás király néhányszor ugyan szintén kemény vágást mért a félholdra, így Jajcánál magát a szultánt szalasztotta meg és később Sabác még Verbász előtt is győzött,míg vezérei a kenyérmezőn verték meg a törököket. Azonfelől Otrantóból űzte el az oszmánokat. De azután fegyvereit inkább a csehek s III. Frigyes ellen fordítá és így a szultán szabad kezet nyert. II. Mohammed utóda, II. Bajazid (1481—1512) volt, egy gyengédebb érzelmektől sem idegenkedő fejedelem, ki alatt egy ideig a török hódítások szüneteltek (a magyar királylyal is meghosszabbította a fegyverszünetet). Alatta a zsarnoki egyeduralom biztosítása céljából mind gyakoriabbakká lettek a gyilkosságok az uralkodói családban. Így Bajazid fivérét, Dsem herceget, kinek regényes sorsáról ma is sokat beszélnek, külföldi fejedelmekre bízta, mígnem sokféle viszontagság után méreg által fosztatott meg életétől , két fiát pedig kivégeztette. De ő sem kerüli ki sorsát, mert legifjabb fia I. Szelim szultán (1512—1520) által trónjától és életétől megfosztatott. I. Szelim neve véres betűkkel van bevésve a történelembe ; nyolc évig tartó uralkodása szakadatlan láncolata volt a hódításnak, rombolásnak és vérengzésnek. 1514. legyőzte a persa sahot, mely alkalommal 40,000 török földön élő síitának élta ki életét; meghódítá Örményországot és Azerbajdsán nyugati részét; a mamelukok legyőzetése után 1517. Szíriát, Palesztinát s Egyiptomot igázta le, mire Mekka és Medina szentvárosok védurává választatván, felvette a khalifa nevet. Utóda volt fia II. Szolimán (1520—66), a pompát és hatalmat kedvelő szultán, ki alatt az oszmán uralom eljutott hatalmának és fényének tetőpontjára. Merész és nagy szabású uralomra termett uralkodó volt, kiben egyesítve valának házának és fajának minden fény- és árnyoldalai. 1521. Magyarország kulcsát, Belgrádot ejté hatalmába, szintúgy Sabác várát; de még mielőtt folytatta volna hazánk ellen tervezett támadását, 1522. elfoglalta Ródus szigetét, a kereszténység ezen utolsó védőbástyáját keleten, hogy azontúl annál zavartalanabbul folytathassa a keresztény Nyugat felé hódító hadjáratait. 1526 aug. 29. a mohácsi gyászmezőn sírba szállott Magyarország függetlensége. Szolimán másnap folytatta útját Buda felé, melynek kulcsait a megrémült polgárság eléje hozta a szultánnak. De Szolimánnak ezúttal még nem volt szándéka Magyarországot állandóan birtokába A Pallas nagy Lexikona, XVI. köt 21 Török birodalom